Vasárnap este az európai országok vezetői – köztük a két atomhatalom, Franciaország és az Egyesült Királyság – nagy fogadkozások között jelentették be, hogy növelik védelmi kiadásaikat, készülve arra az egyre valószínűbb helyzetre, hogy az Egyesült Államok teljesen magára hagyhatja a kontinenst.
Azonban az orosz–ukrán háború 2022-es kezdete óta az uniós országok már közel negyedével növelték a katonai célú ráfordításaikat.
A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (International Institute for Strategic Studies, IISS) 2024-es védelmi kiadásokról szóló jelentése szerint a globális védelmi kiadások 2024-ben elérték a rekordot jelentő 2460 milliárd dollárt, ami jelentős növekedés a 2023-as 2240 milliárdhoz képest.
Az előző évhez viszonyított, reálértéken 7,4%-os emelkedés mutatja: világszerte fokozódik a katonai beruházások üteme. Ami már a hidegháború óta nem látott fegyverkezésbe csapott át.
Az európai védelmi kiadások 2024-ben a globális tempónál is gyorsabban, reálértéken 11,7%-kal emelkedtek, ami jelentős gyorsulás az előző évekhez képest..
A kiadások növekedése azonban sem globálisan, sem Európán belül nem egyenletesen oszlik meg, hanem eltérő stratégiai válaszokat tükröz a regionális és globális biztonsági kihívásokra. Európa mellett még a délkelet-ázsiai térség növelte érdemben a kiadásokat.
Európa hangos, újra hangos
A növekedés egy átfogó stratégiai elmozdulást jelez az EU-n belül, mivel a tagállamok arra törekednek, hogy megerősítsék katonai képességeiket az észlelt fenyegetésekre reagálva. Németország védelmi költségvetése például figyelemre méltó, 23,2%-os reálnövekedést mutatott 2023 és 2024 között, ezzel a világ negyedik legnagyobb védelmi költőjévé vált.
A növekedés egy régebb óta tartó európai trend része, hiszen a védelmi kiadások nominálisan több mint 50%-kal nőttek 2014-hez képest, amikor Oroszország először támadta meg Ukrajnát.
Az európai védelmi kiadások növekedése nem csupán mennyiségi, hanem minőségi változást is jelent az IISS jelentése szerint. A kontinens országai egyre nagyobb összegeket fordítanak fejlett technológiákra és innovatív gyártási módszerekre fegyveres erőik modernizálása érdekében. Például Hollandia és Litvánia bejelentette, hogy korszerű harckocsikat és páncélozott gyalogsági harcjárműveket szerez be, ami a páncélos képességek megújuló fontosságát jelzi.
Olaszország szintén bővíti páncélos flottáját, ambiciózus tervekkel a harckocsik számának megduplázására és több mint 1000 új jármű beszerzésére. Ezek a beruházások egy stratégiai elmozdulást tükröznek a gépesített és páncélos képességek erősítése felé, amelyeket a hidegháború után háttérbe szorítottak.
Ezzel szemben Moszkva védelmi kiadásai is jelentős növekedést mutatnak, ám egy eltérő stratégiai és gazdasági kontextusban.
Oroszország katonai kiadásai 2024-ben reálértéken 41,9%-kal, 145,9 milliárd dollárra emelkedtek.
Ez a kiugró növekedés Oroszország folyamatos ukrajnai hadműveleteit és szélesebb geopolitikai ambícióit tükrözi. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár Oroszország védelmi költségvetése jelentős, messze elmarad a főbb európai hatalmak együttes kiadásaitól – legalábbis névértéken.
Ha összehasonlítjuk Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Lengyelország együttes védelmi kiadásait Oroszországéval, a különbség szembetűnő. Ezen öt európai ország teljes védelmi költségvetése mintegy 364,2 milliárd dollár, amely messze meghaladja Oroszország 145,9 milliárd dolláros kiadását.
Amikor vásárlóerő-paritáson hasonlítjuk össze, akkor 461,6 milliárd dollárnyi rubelt költött a Kreml fegyverkezésre, ami valamivel felülmúlja az EU négy legnagyobb haderővel rendelkező tagállam és az Egyesült Királyság együttes költéseit, amelyek mintegy 455 milliárd dollárt tesznek ki.
Ugyanakkor szemben Oroszországgal, az európai országok nem érintettek közvetlen katonai konfliktusban, tehát a harceszközök állománya folyamatosan növekszik, míg Oroszország rengeteg felszerelést veszít el a fronton.
A tartós katonai műveletek és a nemzetközi szankciók gazdasági terhe komoly nyomást helyez Oroszország védelmi iparára, valamint a költségvetésre is.
Ráadásul Európa nemcsak a fegyverkezésre, de a védelmi ipari gyártókapacitások kiépítését is fokozza. Ettől még számos hiányosság sújtja az EU-t: a lőszergyártási képességek fájóan hiányoznak a kontinensről, míg a katonai logisztikai képességek annyira gyengék, hogy arra még az Európai Számvevőszék is figyelmeztetett egy friss jelentésében.
A kérdés a fejlesztések sorsa
Az IISS értékelésében rá is mutat: a védelmi kiadások gazdasági következményei túlmutatnak a puszta költségvetési elosztáson.
Az iparág kulcsfontosságú hajtóereje a technológiai innovációnak és a gazdasági növekedésnek – mint arról írtunk is – a Kiel Intézet szerint a védelmi kiadások 1 százalékos GDP-arányos növelése is 0,5-0,9 százalékos növekedést hozhat már rövid távon.
Az IISS ki is emeli, hogy az európai országok egyre nagyobb mértékben fektetnek be fejlett gyártási technológiákba, például 3D nyomtatásba és automatizációba, hogy javítsák védelmi ipari kapacitásaikat. Ezek a beruházások nemcsak az azonnali katonai szükségleteket szolgálják, hanem hosszú távú gazdasági előnyöket is generálnak.
Megjegyzik, hogy például a 3D nyomtatás alkalmazása a védelmi gyártásban lerövidítheti az ellátási láncokat, növelheti a felszerelések elérhetőségét és felgyorsíthatja az innováció ütemét.
Ugyanakkor a védelmi ipar technológiai fejlődése kihívásokat is rejt magában. A digitális védelmi környezetben a kiberbiztonság biztosítása kiemelten fontos. Ahogy a védelmi rendszerek egyre inkább szoftverközpontúvá válnak, úgy nő a kibertámadások kockázata és a robusztus kiberbiztonsági intézkedések iránti igény. A Lockheed Martin F-35 Lightning II például jelentős problémákkal küzdött a szoftverfrissítésekkel és a kiberbiztonsági sérülékenységekkel kapcsolatban.
Európa viszont szoftveresen egyelőre lemaradásban van az USA-hoz képest, és hatodik generációs vadászbombázója sincs még, bár az Airbus és a Thales közös projektje, valamint a Saab-Grippen fejlesztései is most pörögnek fel. Ettől még ez a kapacitás egyelőre elérhetetlen Európában, csak az Egyesült Államokból importálható.
A védelmi kiadások gazdasági hatását tovább bonyolítják a globális ellátási láncok dinamikái. A védelmi ipar összetett beszállítói hálózatra támaszkodik a kritikus alkatrészek és anyagok beszerzésében. Az európai országok nehézségekbe ütköztek bizonyos alapvető ellátási cikkek, például páncélacél és elektronikai alkatrészek biztosításában a beszerzési láncok zavarai miatt. Ezeket tovább súlyosbította a Covid-19 világjárvány és a geopolitikai feszültségek, rávilágítva a rugalmasabb és diverzifikáltabb ellátási láncok kiépítésének szükségességére.
Viszont hiába az európai országok kiadásnövelései, az Egyesült Államok még így is annyit költ hadereje fenntartására és fejlesztésére, mint a következő 15 ország együtt véve.
Éppen ez a hatalmas amerikai költségvetési tétel zavarhatja Donald Trump elnököt is, mivel az USA jelenleg Európában is 62500-65000 főt állomásoztat, valamint rakéta- és légvédelmi rendszerekkel garantálja a térség biztonságát. Mindez hatalmas kiadást jelent az Egyesült Államoknak, miközben Európa tagállamai a NATO felé vállalt GDP-arányos 2 százalékos kiadási szintet sem tartották évtizedeken keresztül.
Viszont az euroatlanti kapcsolatok megromlása abba az irányba mutat, hogy az eddig is, a kiadások arányában 55 százalékban az EU-ból vásároló tagállamok még inkább belföldről szerezhetik be fegyvereiket és védelmi eszközeiket. A tőzsdék legalábbis belehittek már ebbe a forgatókönyvbe: hétfőn a Rheinmetall, a Thales és a Saab is 10-15 százalékos pluszban nyitottak, de a BAE Systems pedig 25 százalék körüli pluszban is járt napközben.
Ettől még kérdés, hogy az EU egyébként erősen hiányos katonai és hadi logisztikai képességeit milyen forrásokból fejleszti majd: Emmanuel Macron francia elnök közös védelmi kötvények kibocsátását javasolja 200 milliárd euró értékben, ami ellen az újonnan megválasztott, a német kancellári posztra legesélyesebb Friedrich Merz sem ágált (eddig). Bár sokan sürgetik az Európai Uniót, hogy a közös költségvetésből támogassa a tagállamok fegyverkezését, erre egyelőre nincs lehetősége Brüsszelnek:
az EU alapszerződései tiltják a fegyvervásárlások támogatását.
Ugyanakkor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy olyan stratégiát vázolt fel az elmúlt hónapokban, amely a hadiipari gyártókapacitások kiépítését fokozná, valamint összehangolná a tagállamok közös fegyverbeszerzéseit.
Címlapkép forrása: NATO - Michael Linennen
