Az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) olyan, mint egy hatalmas szállítószalag az Atlanti-óceánban: a meleg víz a felső rétegekben délről északra áramlik. Amikor a víz eléri a legészakibb pontját, lesüllyed, és egy hideg, mély rétegben délre vándorol, amíg el nem éri a déli óceánokat, ahol ismét a felszínre emelkedik. Az AMOC így kulcsfontosságú szerepet játszik a hő, a só és a tengervíz egyéb összetevőinek globális eloszlásában.
A Met Office klímakutatója, Jonathan Baker és csapata 34 klímamodellt használt annak vizsgálatára, hogyan reagálna az AMOC két szélsőséges forgatókönyvre:
- a szén-dioxid-szint négyszeres növekedésére az ipari forradalom előtti szinthez képest,
- illetve a grönlandi jégtakaró olvadásának megfelelő hatalmas mennyiségű édesvíz beáramlására.
A kutatók azt találták, hogy az AMOC mindkét esetben
gyengülne, de nem omlana össze.
A rendszer stabilitásának kulcsa Baker és csapata szerint a Déli-óceán erős szelei, amelyek segítenek a "mélyvizet" a felszín felé terelni. Ez a "feláramlás" döntő szerepet játszik az AMOC fenntartásában, mivel egyensúlyban tartja az észak-atlanti 'leáramlást'.
Bár a tanulmány eredményei biztatóak, a szakértők figyelmeztetnek, hogy még az áramlási rendszer gyengülése is káros következményekkel járhat. René van Westen, a Holland Királyi Meteorológiai Intézet klímakutatója szerint nem dőlhetünk hátra, továbbra is aggasztó a helyzet.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
