A Nature Medicine folyóiratban közzétett tanulmány a UK Biobank adatbázisában tárolt, közel félmillió ember orvosi és genetikai információit elemezte. Az eredmények szerint a környezeti és életmódbeli faktorok összessége, amelyet a kutatók "expozíciónak" neveznek,
csaknem tízszer erősebben magyarázza a korai halálozást, mint a genetikai kockázati tényezők.
A kutatás rávilágított arra, hogy a tágabb társadalmi és környezeti kontextus jelentősen befolyásolja a betegségek kialakulásának valószínűségét. Ez különösen fontos felismerés, mivel a kormányok és egészségügyi szolgáltatók egyre inkább szembesülnek az öregedő társadalom és a növekvő egészségügyi költségek kihívásaival.
A hosszabb élettartammal összefüggő tényezők között számos olyan szerepel, amely a jólét és a társadalmi státusz mutatója. Ilyenek például az iskolai végzettség, a rendszeres testmozgás és a háztartás jövedelme.
Austin Argentieri, a Massachusetts General Hospital kutatója hangsúlyozta a környezeti tényezők megértésének fontosságát:
Meglepett bennünket, hogy mennyire szembetűnő a különbség, mennyire sokat számít a környezet.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy bizonyos gyermekkori tényezők összefüggésbe hozhatók a felnőttkori öregedés sejtszintű jeleivel. Ilyen például az anya dohányzása a gyermek születése körüli időszakban, vagy ha valaki 10 éves kora körül "viszonylag ducibb" volt. Érdekes módon az alacsonyabb testmagasság 10 éves korban alacsonyabb halálozási kockázattal járt együtt.
Aimee Aubeeluck, a Surrey Egyetem egészségpszichológia professzora, aki nem vett részt a kutatásban, így kommentálta az eredményeket:
Nem vagyunk a génjeink foglyai. Ha tudjuk, hogy a születési helyünk és az életmódunk diktálja a jó öregedés - vagy a korai halál - esélyeit, akkor miért ilyen lassú a politikai cselekvés?
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
