Amint arról beszámoltunk, egy sor jogszabályi változás lépett életbe az év elejétől a villamosenergia-rendszerre vonatkozóan. A változások nagy részét a tavaly december 23-i 133. számú Magyar Közlönyben megjelent, az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi LXXXIX. törvény tartalmazza. A jogszabály számos ponton módosítja a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvényt (villamosenergia-törvény), az új részek többsége pedig az energiaátállással kapcsolatos.
Bár nem tartozik szorosan az új energiatermelési és -felhasználási megoldások térnyeréséhez, több szempontból kapcsolódik a klíma- és környezeti problémakörhöz a villamosenergia-törvény azon új paragrafusa, melynek értelmében ezentúl
a 132 kV-nál kisebb feszültségű elosztó hálózati és közvilágítási elosztó hálózati vezetékek belterületen kizárólag földkábellel létesíthetőek.
A főszabály alól kivételt képeznek bizonyos esetek, például ha a szabadvezetékes (légvezetékes) elosztó hálózati vagy közvilágítási elosztó hálózati vezeték egyes szakaszai áthelyezésére, átalakítására vagy felújítására kerül sor. Az indoklás szerint a kivételek a hálózatfejlesztések felgyorsítását szolgálják azon esetekben, amikor meglévő vezetékjogi engedély birtokában üzemeltetett hálózatátalakítás, felújítás, fejlesztés során új hálózati elem, berendezés kerül hálózat meglévő nyomvonalán elhelyezésre. A földkábel létesítésének költségét – szintén bizonyos kivételekkel – az elosztó viseli.
A törvény az arra vonatkozó szabályozást is módosítja és lazítja, hogy mely esetekben és feltételek szerint kezdeményezheti az önkormányzat közintézményhez és sportlétesítményhez kapcsolódóan, valamint a műemlék tulajdonosa a műemlék felújításakor a közép és kis feszültségű szabadvezetékek földkábelre történő cseréjét az elosztónál. A törvényből az a pont is kikerült, mely szerint a szabadvezeték földkábelre történő cseréjét, illetve a csatlakozó-, kapcsoló- és átalakítóberendezések cseréjét vagy átalakítását a műszakilag indokolt mértékben kell elvégezni úgy, hogy az az ellátásbiztonságot ne veszélyeztesse.
Az indoklás szerint a módosítás célja, hogy
bővüljön az önkormányzatok lehetősége a földkábelesítési tervek kezdeményezésére, véleményezésére és az azok végrehajtásában közreműködésre, az elosztó pedig köteles a kezdeményezéseknek eleget tenni.
E szerint, ha egy-egy felhasználó nem csatlakozik a földkábelre, akkor azon a ponton megmaradhat oszlop és légvezetékes bekötés, de a teljes oszlopsor ez esetben nem maradhat meg.
Mindemellett az is kimondásra került, hogy a földkábel tervkészítésének és a későbbi bontási tevékenységeknek költségviselője az elosztó. A megfogalmazás ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy minden további költségelem viselésére vonatkozóan a megrendelő önkormányzat és az elosztói engedélyes megállapodjanak egymással.
A fenti szabályozási változások következtében ugyan nem várható, hogy a légvezetékek helyét a településeken rövid időn belül átveszik a földkábelek, de növelik utóbbiak terjedésének esélyét.
A földkábelek előnyei és hátrányai
A földkábelek alkalmazása a légvezetékekkel összehasonlítva előnyökkel és hátrányokkal is bír az ellátásbiztonság, a költségek és a környezeti hatások tekintetében. Esztétikai szempontból világos a földkábel előnye, hiszen alkalmazásukkal lényegében megszűnik a vezetékek okozta vizuális szennyeződés.
A szabadvezetékekhez képest a földkábelek kevésbé vannak kitéve a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb időjárási szélsőségeknek, mint a viharos szél, a villámlás vagy a jegesedés. Ez a nagyobb védettség növelheti a vezeték élettartamát és csökkentheti karbantartási igényét, de a nehezebb hozzáférhetőség egyúttal költségesebbé és időigényesebbé is teszi a beavatkozásokat.
A kapcsolódó munkálatok miatt általában a földkábelek telepítése is jóval drágább és komplikáltabb, mint a szabadvezetékeké. Ez a szempont napjainkban a korábbiaknál is nagyobb súllyal esik latba, mivel a tiszta energiaforrásokra való átállás és elektrifikáció kulcsfeltétele az elektromos hálózat bővítése és fejlesztése.
A földkábelek sűrűn lakott területeken és a természetben is mérséklik az emberek és állatok áramütésének kockázatát, de városi környezetben a pozitív környezeti hatások nem egyértelműek. Az egyéb közművezetékekhez hasonlóan ugyanis az elektromos hálózat nyomvonala is gyakran zöldterületek és zöldfelületek közvetlen közelében halad, és bár alkalmazásukkal a légvezetékekhez képest elkerülhetővé válik a fák koronájának csonkítása, a talajszint és a gyökérzet bolygatása akár nagyobb kárt is okozhat a klíma- és környezeti válság következtében felértékelődő növényzetben.
Az iparnak is nagy veszteségeket okozhat a madarak által okozott áramkimaradás
A földkábelek alkalmazásával elkerülhetőek a védett madarakat is tömegesen pusztító áramütések, ami egyáltalán nem csak természetvédelmi jellegű probléma. Ugyanis az áramszolgáltató vállalatoknak is sok gondot és pénzügyi kárt okoznak a madarak által okozott zárlatok. Az áramellátás biztonságát veszélyeztetve pedig közvetetten a fogyasztók is érintettek, mivel egy-egy madár által okozott áramkimaradás jelentős pénzügyi veszteségeket okozhat például egy ipari üzemben - hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2010-es tanulmánya.
Az energiaellátást, illetve a szélesebb gazdaságot is értintő problémát, valamint környezetvédelmi felelősségüket felismerve az áramszolgáltató vállaltok is egyre több országban próbálnak együttműködni az állami és a civil természetvédelemmel a probléma megoldásában. Az elektromos hálózatot üzemeltető társaságok Magyarországon is időről-időre földkábelesítenek bizonyos légvezetékszakaszokat, különösen a kiemelt természetvédelmi területeken, a probléma teljes megoldása ugyanakkor még várat magára.
Az MME tanulmányában szereplő becslés szerint az ország légvezeték-hálózatának földkábelbe fektetése mintegy 550 milliárd forintba kerülne, a költségigény azonban az elmúlt másfél évtizedben a többszörösére emelkedhetett; igaz, valószínűleg a légvezetékekkel összefüggő gazdasági és természeti kárösszeg is.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
