A klímapolitikai intézkedések két fő csoportba sorolhatóak:
- Az elsőbe az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítések (mitigáció;
- A másodikba a klímaváltozás hatására egyre gyakoribb és intenzívebb időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodást célzó lépések tartoznak (adaptáció);
Alapvető különbség a mitigációs és adaptációs intézkedések között, hogy míg a földi légkör globálisan egységes változása miatt a hatékony kibocsátáscsökkentés kulcsa elsősorban a nemzetközi együttműködésben rejlik; addig az alkalmazkodásnak területileg eltérő helyi válaszokat kell adnia a földrajzi adottságok, területi, településhálózati struktúrák figyelembevételével, hiszen a hatások területileg eltérőek.
A 2000-es évek közepe óta a fejlett országok növekvő figyelmet szentelnek a klímapolitikai tervezésnek, de az „első generációs” dokumentumok inkább a kibocsátáscsökkentésre koncentráltak. Az alkalmazkodás mint önálló és nem kiegészítő szakpolitika csak valamivel később, a 2010-es évek elején jelent meg, amióta jelentősen növelte súlyát a fejlett országokban.
Az utóbbi évek árvizei és villámárvizei, szélsőséges aszályai hazánkban is ráirányították a figyelmet a területi, települési válaszlépések szükségességére. Felmerül a kérdés, hogy a hagyományosan ágazatorientált tervezés hogyan és milyen mértékben veszi figyelembe a térbeli szempontokat a hazai ágazati, valamint klímaalkalmazkodási politikákban?
Erre a kérdésre igyekszik választ adni Sütő Attila, a HungaroMet Nemzeti Alkalmazkodási Központjának kutatója az Energiaügyi Minisztérium Klímapolitikáért Felelős Helyettes Államtitkársága megbízásából készített tanulmányában (A hazai klímaalkalmazkodási politika 2022–2023. évi felülvizsgálatának szempontjai és területi jellemzői), amely a Központi Statisztikai Hivatal Területi Statisztika című tudományos folyóiratának januári számában jelent meg.
A Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia ötéves felülvizsgálatához kapcsolódó értékelő vizsgálatok a klímapolitika és az egyes ágazatok teljesítménye, továbbá az értékelt dokumentumok megítélésével kapcsolatos észrevételeken túl azt is megállapítják:
jelenleg hazánkban a területi/térségi szempontok jelenléte gyenge vagy hiányzik mind az ágazatok alkalmazkodási irányvonalában, stratégiafejezeteiben, mind a klímapolitikai alkalmazkodási tervdokumentumok általános szemléletében és tartalmi elemeiben
- fogalmaz a tanulmány, amely szerint előnyös lenne a területi/térségi szempontok több ágazati dokumentumba és mindenekelőtt a klímapolitikába való beemelése, ugyanis a klímaváltozás hatásai térségtípusonként különböző módon jelennek meg Magyarországon is.
Ez azonban nem kizárólagos magyar sajátság, a probléma - különböző súllyal - európai viszonylatban is megfigyelhető. A kapcsolódó nemzetközi szakirodalom első eredményeiből kiderül, hogy az alkalmazkodási politikában sem a megfelelő, területileg tudatos tervezés, monitoring és értékelés fontossága, sem a területi gondolkodás és a térbeli szempontok szerepének vizsgálata nem kap kellő figyelmet. Az alkalmazkodás politikai eszközeinek térbeliségét a hozzáférhető szakirodalom szerint sem európai, sem országos, sem helyi szinten nem vizsgálták kellő mélységben, továbbá átfogóan és tudományos szempontból sem.
Visszatérve a hazai helyzetre, a kutatás során megkérdezett interjúalanyok szerint
a szélsőséges időjárási események a társadalmi és az ágazati cselekvésre is pozitívan hatottak: a klímaváltozás tagadása háttérbe szorult a közbeszédben és a szakpolitikákban, konkrét prioritások szintjén viszont még nem lépett előre a társadalom és az államigazgatás.
Törvények, jogszabályok terén egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ágazatok a klímakérdéskörre és ezen belül az alkalmazkodásra – igaz, inkább általánosságok, elvek formájában, kevesebb konkrétummal. Célzott, de nem részletekbe menő szabályozási megoldások jellemzőek, nagyobb gyakorlati előrelépés nélkül, de egyfajta szemléletbeli elmozdulással. A klímaalkalmazkodási szakpolitikai megközelítés változásával párhuzamosan az előző években maguk az ágazatok léptek fel proaktívan, és járnak elöl jó példával a saját részterületükön. Az interjúk alapján kiemelhető a vízügy, az erdészet, a mezőgazdaság, az egészségügy, a természetvédelem, az oktatás/szemléletformálás és a katasztrófavédelem aktivitása, számos, a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában is nevesített irány terén előre mozdulva.
Az előző 5 évben egyértelműen elindult a stratégiai és cselekvési tervekben rögzített intézkedések megvalósulása, klímaszempontú területi gondolkodás ugyanakkor egyelőre nem jellemző sem a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában, sem az ágazatoknál. A tanulmány szerint semmiféle területi logika nem fedezhető fel a klímapolitikai teljesítmények nyomon követésében sem, ami egy, a földrajzi térhez ennyire szorosan kapcsolódó ágazat esetében hiányosságnak tekinthető.
Az értékelés során nehézséget okozott, hogy Magyarországon jelenleg (számos terv és előzetes előkészítő vizsgálat ellenére) még nem alakították ki azt a klímapolitikai monitoringrendszert, melynek segítségével az intézkedések megvalósulását pontosan nyomon lehetne követni.
Egy ilyen rendszer hiányában viszont nehéz, sok esetben pedig egyszerűen lehetetlen a számszerűsített eredmények megállapítása.
Az Éghajlatváltozási Cselekvési Terv intézkedések és különösen a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia célok megvalósulásának nyomon követéséhez ezért mindenképp kulcsfontosságú a tervezett monitoringértékelési rendszer felállítása és gyakorlati elindítása, rendszeresen gyűjtve adatokat és információkat az illetékes szervezetektől.
A tanulmány szerint az is alapvető problémát okozott, hogy számos ágazat képviselője nem is ismerte a véglegesnek tekinthető a Második Éghajlatváltozási Cselekvési Terv tartalmát. A kutatásban megkérdezett interjúalanyok általános megítélése szerint nehezen választható szét a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, az Éghajlatváltozási Cselekvési Terv, a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia, a Nemzeti Energia- és Klímaterv, az új Nemzeti Energiastratégia, valamint és a Kárpát-jelentés tartalma és funkciója, nehéz eldönteni, hogy mikor, melyik és annak mely irányai az aktuálisak. Ezért a vizsgálat következtetése szerint egy portfóliótisztítás hasznos lehet a jövőre nézve.
A kutatás egyik fő következtetése szerint érdemes lenne a hazai klímapolitikában, párhuzamosan a nemzetközi trendekkel és a hazai adottságok figyelembevételével kiemelni az alkalmazkodás fontosságát, továbbá a mitigáció mellett az alkalmazkodási intézkedések sürgősségét is. A jövőben a hazai klímapolitika egyik fő kapcsolódó feladata lehet a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és más klímapolitikai dokumentumok (például éghajlatváltozási cselekvési tervek; Kárpát-jelentés), valamint adatbázisok (például a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer) tartalmának széles körű hirdetése, terjesztése, továbbá az ágazatokat összefogó vezető szerep erőteljesebb felvállalása is - áll a tanulmányban.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
