Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A vámok a nemzetközi kereskedelem egyik legfontosabb szabályozó eszközei. Lényegében importált termékekre kivetett adók, amelyek célja lehet a belföldi ipar védelme, az állami bevételek növelése, de akár geopolitikai eszközként is alkalmazhatóak. A vámok gazdasági hatásai azonban kétélű kardot jelentenek: míg egyes szereplők profitálhatnak belőlük, addig mások jelentős veszteségeket szenvedhetnek el. Ráadásul eredményességét nagyon nagy mértékben befolyásolja, hogy érkezik-e megtorlás attól, akire kivetették.
Mi a vámok gazdasági logikája?
Milyen előnyei lehetnek a vámok bevezetésének vagy növelésének?
- Geopolitikai célok támogatása: A vámok kivetésének ígérete egyfajta tárgyalási technika is lehet, ahogy azt az USA esetében láthatjuk. A szokásos „chicken-game” során (ki rántja el előbb a kormányt két teljes sebességgel egymás felé haladó autó esetében) a vámokkal egyéb politikai célokat lehet elérni, kikényszeríteni.
- Az állami bevételek növekedése: A vámbevételek akár jelentős forrást jelenthetnek az állami költségvetés számára.
- Munkahelyek megőrzése vagy létrehozása: A vámok segíthetik a belföldi ipar fellendülését, ezáltal stabilizálhatják vagy bővíthetik a foglalkoztatást bizonyos ágazatokban.
- A belföldi termelők védelme: A vámok növelik az importált termékek árát, ezáltal versenyelőnyt biztosítanak a hazai gyártóknak.
Milyen kockázatokkal járhatnak?
- Hatékonyság csökkenése: Mesterségesen fenntarthatják a kevésbé versenyképes iparágakat, csökkenthetik a piaci versenyt.
- Globális ellátási láncok zavara: A magasabb vámok átalakíthatják a beszerzési forrásokat, a hatékonyságvesztésen túl, egyes ágazatokban hiány kialakulásával fenyegethet. A protekcionizmus lassítja a globalizációt, csökkenti a nemzetközi kereskedelemben résztvevő áruk mennyiségét/értékét.
- Kölcsönös megtorlás és kereskedelmi háborúk: A vámok gyakran váltanak ki ellenvámokat, csökkentve az exportlehetőségeket. Egy széles körű vámháború blokkosodáshoz vezethet, amelynek során a nemzetközi kereskedelem visszaszorulása mellett számos cég visszatelepítheti a termelését az „anyaországba”. Ez viszont sok esetben jelentős beruházási igényt jelenthet, a költségek emelkedését okozhatja, ráadásul bizalmatlansághoz vezethet a kereskedelmi partnerek és országok között.
- Gazdasági növekedés: nagyon rövid távon ez adhat egy kezdeti lökést a gazdaságnak, ugyanis egyrészt a gazdasági szereplők megpróbálhatnak felkészülni a széleskörű vámokra, elkezdenek előre vásárolni, készletezni a várható ársokk és esetleges ellátási problémák előtt, másrészről rövid távon a hazai védett szektor nagyobb biztonságban érezheti magát, a relatív árak változása serkentheti a hazai szektort, hosszabb távon azonban a hatékonyságvesztés, a piaci verseny korlátozása egyértelműen negatívan érinti a fogyasztót, és jelentős gazdasági lassulással járhat. Ez utóbbi annál nagyobb, minél szélesebb körű és magasabb a vámtarifa és minél erőteljesebb a megtorlás.
- Fogyasztói árak emelkedése: Az importált termékek drágábbá válnak, ami inflációt generálhat. Minél kisebb, minél nyitottabb egy gazdaság, annál nagyobb hatása lehet a vámháborúnak az árakra.
Kiken csattan az ostor?
- Fogyasztók: bár az USA esetében komoly közgazdasági viták tárgya, hogy egy általános vámháború esetén a nagy belső piaccal rendelkező, zártabb, többnyire ármeghatározó amerikai gazdaságba mennyire gyűrűznek át a vámok hatásai, mennyit nyelnek le a külföldi exportőrök és mennyit tompít az USD esetleges további erősödése, mégis általánosságban igen egyértelműen megállapítható, hogy végeredményben a fogyasztó szenvedi el a költségek túlnyomó részét dráguló termékek és infláció formájában
- Importőrök és kiskereskedők: a vámok emelik a beszerzési költségeket, így részben csökkennek a kereskedelmi árrések, részben pedig áremelésekhez vezethetnek.
- Exportőrök: a várható megtorlás miatt a hazai exportőrök versenyképessége jelentősen romolhat a célpiacokon, vagy teljesen el is veszíthetik a hozzáférést adott külpiacokhoz.
Láttunk már ilyet? Igen! Gazdaságtörténeti példák az USA-ból
1. A Smoot-Hawley vámtörvény (1930)
- A nagy gazdasági válság idején az USA több, mint 20 000 termék esetében drasztikusan, 40-50%-kal emelte a külföldről behozott termékekre kivetett importvámokat.
- Az elsősorban európai országokat és Kanadát célzó lépés globális vámháborút robbantott ki.
- A megtorlás természetesen nem maradt el. A válaszvámok hatására az amerikai export 1929 és 1933 között 60%-kal esett vissza, a világkereskedelem volumene pedig 66%-kal csökkent 1929 és 1934 között. Mindez jelentős mértékben hozzájárult a nagy gazdasági világválság elmélyüléséhez.
2. Reagan elnök Japán elleni vámjai (1980-as évek)
- A Ronald Reagan vezette amerikai kormány célzott vámokat vezetett be a japán autóipari és félvezető szektorra, valamint kvótákat is alkalmazott a japán autók behozatalára.
- Ennek hatására a japán gyártók (úgy, mint a Toyota, a Honda, vagy a Nissan) válaszul amerikai összeszerelő üzemeket hoztak létre.
- Bár az amerikai ipar a vámok hatására némileg erősödött, a fogyasztók magasabb árakkal szembesültek.
- Végül Japán nem vezetett be válaszul ellenvámokat, a jen azonban erősödött, és az USA-nak eladott exportvolumen csökkent. A pontos gazdasági hatásokat nehéz felmérni. Az tény, hogy az 1990-es években súlyos recesszió sújtotta Japánt, de ez csak részben köszönhető a Reagan-kormány intézkedéseinek, az okok ennél jóval szerteágazóbbak voltak.
3. Bush elnök acélvámjai (2002)
- A George Bush vezette amerikai kormány 8-30%-os vámot vetett ki az importált acélra főként az EU, Japán, Kína, és Dél-Koreával szemben.
- Erre válaszul az EU, Kína és mások ellenvámokat vezettek be és megtorlásul perek indításával fenyegetőztek a Kereskedelmi Világszervezetnél.
- Az amerikai ipari fogyasztók drágább alapanyagokkal szembesültek, ami veszélyeztette a versenyképességet, konszolidációhoz vezetett a szektorban és munkahelyek megszűnésével járt. 2003-ban feloldották az acélvámokat, mielőtt újabb európai ellenvámok léptek volna életbe.
Akkor és most: történelmi párhuzamok
Amellett, hogy nagyon nehéz igazán megfelelő mintát találni a mostani helyzetre, mégis érdemes kicsit az 1930-as Smoot-Hawley vámtörvénnyel foglalkozni. A relevanciát az adja, hogy akkor az USA-ban egy igen széleskörű, és nagyon jelentős mértékű vámemelés következett be, amire ellenvámokkal reagáltak a kereskedelmi partnerek, így egy olyan vámháború alakult ki, aminek a rémképétől fél most is mindenki.
A szembeszökő különbség azonban az, hogy a Nagy Gazdasági Világválság idejéről beszélünk. Az 1928-as amerikai elnökválasztás során Herbert Hoover – többek között – azzal kampányolt, hogy megsegíti a bajbajutott amerikai farmereket a vámok segítségével. Hoover nyert, és két republikánus képviselő a utahi Smoot és az oregoni Hawley később be is terjesztették a vámemelésről szóló javaslatukat, amely később meg is valósult. A fő cél a hazai farmerek, és általánosságban az amerikai munkahelyek védelme volt a külföldi verseny mérséklésével, vagyis a munkanélküliség alacsony(abb)an tartása. Smoot és Hawley prosperitást ígért az amerikai munkások és farmerek számára, a csodafegyver pedig a vámok lettek volna (észrevehetünk pár történelmi párhuzamot).
1930-ban 1028 közgazdász tiltakozott a vámok megemelése ellen egy petícióban, egyben felhívták annak veszélyeire a figyelmet, mindhiába. Kanada, az USA addigi egyik leghűségesebb és legmegbízhatóbb kereskedelmi partnere 1930-ban jelentős ellenvámokat vezetett be, ami az amerikai export 30%-át érintette, ezt a példát pedig szépen sorban más országok sora is követte. Ráadásul később Kanada a bizalomvesztés miatt sokkal közelebb került a Brit Birodalomhoz gazdaságilag, mások pedig új kereskedelmi partnereket kerestek.
A vámok drasztikus emelése elsőre csodafegyvernek tűnt: az amerikai gyárakban alkalmazott munkások száma nőtt, a szerződésszámok és az ipari termelés is meredeken emelkedett. Később azonban, ahogy egyre több kereskedelmi partner bevezette az ellenvámokat, és a kereskedelmi háború elkezdte kifejteni a hatását, napvilágra kerültek a mesterterv hiányosságai is. Az amerikai import 66%-kal csökkent 1929 és 1933 között, ugyanakkor az export is 61%-kal esett.
A kereskedelmi háború egy végzetes spirált indított be: a megtorló intézkedések hatására a világkereskedelem 66%-kal esett vissza 1929 és 1934 között, valamint jelentős mértékű bizalomvesztés is kialakult az országok között.
Az eredeti legfőbb célként kitűzött munkahelyek védelme is teljesen visszafelé sült el:1930-ban 8%-os volt a munkanélküliség az USA-ban, ami 1931-re 16%-ra, 1932-1933-ra pedig 25%-ig szökött fel. Természetesen jó nagy politikai bukás lett a vége: Smoot és Hawley-t nem választották újra, és az 1932-es választások során a történelem egyik legnagyobb cseréje következett be a szenátusban. A demokrata kampány a vámok csökkentésére épült, Franklin D. Roosevelt pedig meg is nyerte a választásokat.
Nyilvánvalóan a fenti számokban központi szerepet játszott a tomboló gazdasági válság, aminek hatásait nagyon nehéz elkülöníteni, abban azonban szinte minden közgazdász egyetért, hogy a vámháború súlyosan elmélyítette a válságot, anélkül lényegesen jobb állapotban vészelhette volna át a válságot a világgazdaság.
Trump terveinek várható gazdasági hatásai
A gazdasági logika és a történelmi tapasztalatok alapján némi iránymutatást is kaphatunk a jelenre nézve. Donald Trump hatalomba lépése előtt az átlagos amerikai vámok mértéke 3% közeléből indult, ami látható, hogy sehol nincs a historikus példákhoz képest, de jelen korunkban is inkább alacsonynak mondható (Indiában és Argentínában 10% feletti, Koreában és Brazíliában például 8% körüli az aktuális átlagos ráta), vagyis van tér ennek emelésére.
És most lássuk, milyen mértékű emelés milyen gazdasági hatásokat eredményezhet!
Lokalizáció
Amennyiben a közben életbe lépő addicionális 10%-os Kínára kivetett vámokon kívül a Mexikóra és Kanadára kilátásba helyezett, majd egy hónappal eltolt 10%-os vám életbe lépne, akkor az amerikai átlagos vámtarifa közel 11%-ra emelkedne, ami egyrészről igen jelentős változás, másrészről már történelmi kitekintésben és nemzetközi összehasonlításban is észrevehető érték, több évtizednyi globalizációt eltörölve.
Recesszió
Ha minden, a választási ígéretekben elhangzó vámtarifa bevezetésre kerülne, az nagyságrendileg 30%-os átlagos amerikai vámrátát eredményezne, aminek a következményei borítékolhatóak lennének a korábbiak alapján. Csupán a 10%-os pótlólagos kínai és a belengetett 25-25%-os mexikói és kanadai vámemelések 1-1,5%-ponttal csökkentenék az USA gazdasági növekedését, míg 2-3 százalékponttal a mexikóit és kanadait, ezzel vélhetően recesszióba süllyesztve ezen gazdaságokat.
Infláció
Trump terve lehetne az, hogy az így beszedett vámbevételekből egy újabb óriási fiskális élénkítést jelent be az USA-ban, ezzel ellensúlyozva a vámháború gazdasági hatásait és megpörgeti a növekedést, ezzel azonban az a gond, hogy a korábbi tapasztalatok alapján (például a 2018-2019-es első Trump adminisztráció vámjai) köszönőviszonyban sincsen az az addicionális vámbevétel, amit ettől várni lehetne azzal a gazdasági visszaeséssel, amit az okozna. Ráadásul maga a vámháború is 1-2%-kal megnövelhetné az amerikai inflációt fiskális lazítás nélkül, így képzeljük is el mi lenne, ha még erre egy óriási fiskális lazítás is rájönne. A választók pedig nem díjazták az inflációt az elmúlt évek választásain…
Így tehát annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy
a belebegtetett, széleskörű, tartós vámháborúnak nincsen gazdasági logikája, az közelebb van egy zéró-összegű játékhoz, amin – bár különböző mértékben – mindenki veszít.
Bár láttunk olyan helyzeteket, amikor a döntéshozó nem a gazdasági racionalitás alapján döntött (például orosz-ukrán háború), így kizárni sajnos nem lehet ezt a forgatókönyvet, mégis ez inkább csak abban az esetben képzelhető el, ha Donald Trump tudatosan teljesen fel akarja borítani a jelenlegi geopolitikai és világrendet, így például teljesen komolyan gondolja Grönland, Panama, Kanada, esetleg más területek hozzácsatolását az USA-hoz.
Mit hozhat a jövő?
Láthattuk a múltbeli példák segítségével, hogy a vámháború hosszú távon sokszor sokkal nagyobb árat követel, mint amennyi előnyt hoz, akár teljes politikai bukáshoz vezetve - ezt bizonyára ismeri Trump gazdaságpolitikai csapata is. Ebből kifolyólag sokkal valószínűbb az a forgatókönyv, hogy mindez egy tárgyalási technika, egy „chicken game”, egy eszköz a célok elérése érdekében.
Mindazonáltal az amerikai vámok emelésére van tér, valamennyi vámemelés biztosan lesz, egyes stratégiai iparágakat támogathatnak vámokkal és más szakpolitikai eszközökkel kiegészítve és állami bevételeket is igyekezhetnek generálni vele. A fő cél vélhetően a geopolitikai és egyéb előnyök kicsikarása és a tárgyalópartnerek megfélemlítése lehet. Azt azonban látni kell, hogy a vámok bevezetés előtti felfüggesztése nem játszható el örökké, ráadásul a partnerek hamar kiismerik a blöfföt és gyorsan kiüresedett fenyegetéssé válhat a vámháború, így egész biztosan lesznek még jelentős csavarok a történetben, zaj és volatilitás – beleértve azt is, hogy várhatóan valamely országra jelentős vámokat kell kivetni legalább ideiglenesen.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
