Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A ma publikált, a közszektor korrupcióját mérő Korrupció Érzékelési Index (CPI) szerint Magyarország immár harmadik éve az Európai Unió legkorruptabb tagállama.
- Hasonlóan lesújtó az Eurobarometer 2024-es, a korrupció lakossági megítélését vizsgáló felmérése is, amely szerint a magyarok 88%-a véli úgy, hogy „nagyon elterjedt” a korrupció Magyarországon, ami 20 százalékponttal haladja meg az uniós átlagot. A magyarok több mint a fele (51%-a) szerint a korrupció az elmúlt három évben (tovább) nőtt, és árulkodó az is, hogy a lakosság háromnegyede szerint „a vesztegetés és/vagy a kapcsolatok a leghatékonyabb módja a közszolgáltatások megszerzésének” és „a korrupció része az üzleti kultúrának”.
- Egy másik, szintén tavalyi, az üzleti szereplők korrupció érzékelésére vonatkozó Eurobarometer-felmérés pedig azt mutatja, hogy a magyar üzletemberek 78%-a szerint burjánzik a korrupció, és csupán 28%-uk gondolja, hogy „a korrupció elleni intézkedéseket elfogulatlanul és részrehajlás nélkül alkalmazzák”.
Angyali és ördögi körök
Daron Acemoglu, tavaly Nobel-díjat nyert közgazdász és szerzőtársai (James Robinson, Simon Johnson) két alapkönyvükben (Miért buknak el nemzetek?, Szűk folyosó) azt a tézist fejtik ki, hogy az állami intézményrendszer és a gazdasági fejlődés összefügg; az előbbi működése alapján dől el, hogy egy ország prosperál vagy elszegényedik, „elbukik”. (A Szűk folyosó ennél tovább megy: nemcsak az intézmények, hanem a társadalom ereje és részvétele a közügyekben is feltétele a prosperitásnak.)
- Ha „befogadóak”, vagyis a közérdeket szolgálják az intézmények, akkor „angyali körbe” kerül az adott ország; kiszámítható és vonzó lesz az üzleti környezet, az állam hatékonyan lép fel a korrupció ellen, érdem- és teljesítményalapú lesz a kiemelkedés, izmosodik a gazdaság, és nő a társadalmi kohézió.
- Ha azonban a „kirekesztő” intézmények dominálnak, akkor csak a hatalmi elit jár jól, a korrupció intézményesítetté válik, és „ördögi” kör indul be. A korrupció ugyanis rombolja a piacokat, az intézményeket és a normákat. Ha rendszerszintűvé válik, akkor aláássa a valódi versenyhez és fejlődéshez szükséges egyenlő feltételeket és a bizalmat. Ez az üzleti környezet romlásához, a beruházások visszaeséséhez, végső soron pedig a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez és a társadalom dezintegrációjához vezet, ami tovább ösztönzi a korrupciót.
A közelmúlt társadalmi-gazdasági indikátorai abba az irányba mutatnak, hogy Magyarország a Covid-járvány óta ördögi körbe került:
a korrupciós helyzet és a gazdasági teljesítmény egyre csak romlott az elmúlt fél évtizedben.
Az Európai Unióban 2024-ben – az előző évekhez hasonlóan – továbbra is jelentős az egy főre jutó gazdasági teljesítmény és a közszektor korrupciója közötti összefüggés (lásd az ábrát). A Nemzetközi Valutaalap (IMF) (az ábrához használt, előzetes) 2024-es adatai szerint egy főre jutó GDP tekintetében hazánk csak Bulgáriánál, Romániánál és – minimális mértékben – Horvátországnál áll jobban, miközben korrupciós szempontból a legrosszabbul áll a 27 EU-tagország között.
Az Eurostat legfrissebb (2023-as) adatai az egy főre jutó GDP tekintetében hasonló képet mutatnak: Magyarország az európai uniós átlag 77%-án áll holtversenyben Lengyelországgal, és csak Bulgáriát, Görögországot és Horvátországot előzi meg. A „tényleges lakossági fogyasztás” tekintetében még rosszabb a helyzet. Az Eurostat számai azt mutatják, hogy Magyarországon a legalacsonyabb az egy főre jutó lakossági fogyasztás mértéke az egész Európai Unióban, az uniós átlag 70%-án állunk. Románia a kanyarban előzött, mert keleti szomszédunknak az EU-átlag 88%-ára sikerült feltornásznia a lakossági fogyasztást, és az egy főre jutó GDP-t tekintve is előttünk állnak.
Mint az előbbi ábrán is látszik, számos, az Európai Unióhoz az ezredforduló után csatlakozott közép- és kelet-európai ország jobb teljesítményt nyújt, mind a dél-és kelet-európai államok.
- Szlovéniának, Csehországnak és a balti államoknak a gazdasági teljesítménye öles léptekkel közelít Nyugat-Európához,
- miközben Görögország – és az egy főre jutó GDP tekintetében Portugália is – inkább az EU alsó házában játszik.
- Észtország és Litvánia CPI-pontszáma ugyanakkor nemcsak a kelet-európai országok mutatóját előzi meg, hanem az összes dél-európai tagállamét is (lásd a táblázatot).
Egy főre jutó lakossági fogyasztás és GDP az EU-átlag százalékában, valamint a korrupciós fertőzöttség az EU keleti és déli perifériáján
Polikrízis
A Covid-járvánnyal véget ért a magyar gazdaság ambivalens teljesítménnyel jellemezhető korszaka.
Magyarország mára sok tekintetben az EU sereghajtójává vált: az egy főre jutó lakossági fogyasztást tekintve a legszegényebb tagállam, és a közszektor korrupciós fertőzöttsége nálunk a legkirívóbb.
Ez a teljesítmény rendkívül silány, nemcsak a rendszerváltás utáni időszakhoz képest – amikor, a kétezres évek elejéig, Magyarország a közép-és kelet-európai régió eminense volt –, hanem még a NER korábbi időszakához mérten is.
Korábban, 2013 és 2020 között a korrupciós és a jogállamisági indikátorok ugyan komoly bajt jeleztek, de – hasonlóan számos, a korrupció által fertőzött dél-kelet-ázsiai országhoz – ez mégsem vezetett a gazdasági teljesítmény romlásához.
- A növekedés – nagy részben az uniós pénzeknek köszönhetően – abban a hét évben viszonylag jelentős volt, elérte átlagban az évi 4%-ot.
- Az egyensúlyi mutatók (infláció, költségvetési hiány) rendben voltak, alacsonyan tartották a munkanélküliséget, a beruházások szárnyaltak, és a reálbérek is számottevően, 33%-kal emelkedtek.
- Jól mutatja a több éven át tartó életszínvonal-növekedést, hogy az egy főre jutó medián nettó jövedelem 2010 és 2021 között csaknem megduplázódott.
Hét esztendő konjunktúrája sem volt azonban elegendő a gazdaság hatékonysági, szerkezeti problémáinak (alacsony termelékenység és innovációs kapacitás, silány humán infrastruktúra) az orvoslásához.
Az inkább önmagunkhoz, mintsem a többi országhoz képest megtapasztalt viszonylagos gyarapodás elfedte – mind a lakosság, mind pedig az üzleti szféra előtt –, hogy milyen károkat okoz a korrupció. Az üzleti bizalmi indexek a 2010-es évek második felében csúcsokat döntöttek, a (külföldi) tőke jelentős része megtalálta a számítását.
A korrupciónak – nem tipikus, de előforduló – „olajozó” hatása érvényesült Magyarországon: az állami beszerzések túlárazása pörgette a gazdaságot, ami kozmetikázta a beruházási adatokat, és ezáltal, papíron legalábbis, gyarapította a GDP-t.
A Magyarországon rendkívül elterjedt járadékvadászat – az állam kegyeinek keresése ingyen jövedelem céljából – a politikailag kiválasztott kör számára csökkentette a piaci csere (tranzakciós) költségeit.
Ezt a jelenséget nevezi Acemoglu „autokratikus növekedésnek”. A magyar eset alátámasztja a Nobel-díjas tudós azon tételét, hogy a jogállami elvek mellőzése mellett végbement gazdasági fejlődés csupán átmeneti jelenség. (A távol-keleti, például a kínai példa összetettebb, de erre most nem térek ki.)
A hét bő esztendő utáni „polikrízis” (Covid-járvány és háború Ukrajnában) megmutatta a magyar gazdaság sebezhetőségét. Az infláció két éve európai uniós rekordot döntött; a költségvetés súlyos szerkezeti és finanszírozási problémákkal küzd, az Európai Unió ismét túlzottdeficit-eljárás alá vonta Magyarországot. Három éve nincs érdemi növekedés, és a forintárfolyam 2012 és 2024 között 46%-kal romlott.
A válságnak két, egymással összefüggő, alapvető oka van.
- Az egyik a 2016 után elkövetett súlyos gazdaságpolitikai hibák sorozata: az egyensúlyi követelményeket a költségvetési politika csaknem egy évtizede semmibe veszi („magas nyomású gazdaság”), és ugyanezt tette sokáig a jegybank is, bár a monetáris politika aztán az elmúlt két évben korrigált.
- A mélyrepülés másik oka a rendszerszintű korrupció, amit az uralkodó elit által elfoglalt, kirekesztő intézményrendszer alapoz meg.
Miközben a kormány kétségtelen eredményeket ért el az „utcai” korrupció (rendőrségnek fizetett kenő- és az egészségügyben elterjedt hálapénz) visszaszorítása és az adóbevételek behajtása terén, a korrupció a közszektorban intézményesült, sőt számos esetben törvényesítetté vált. A kormány a haveri köröket számos esetben gazdaságpolitikai eszközökkel igyekszik megtámogatni.
A közbeszerzési rendszer – az EU által kikényszerített, de alig félszívvel végrehajtott reform dacára – továbbra is rendkívül koncentrált, a korrupció melegágya, a hatalmi elit gazdagodásának fő forrása.
A hazai forrásból fedezett beszerzések esetében még mindig rendkívül magas a verseny nélküli eljárások aránya.
Közvetlen gazdaságfejlesztésre Magyarország az OECD-átlag kétszeresét költi. Az állam számos egyéb módon is mozdítja elő az oligarchák és a haveri cégek gazdagodását. Ide sorolhatók a teljesség igénye nélkül a közelmúlt botrányos ügyei közül
- a magántőke-alapokban eltűnt közpénz-százmilliárdok,
- a 35 évre szóló koncessziók,
- illetve az is, hogy a kormány három fővárosi ingatlanfejlesztési projektben mintegy 600 milliárd forint közpénzből, jelentős túlárazás mellett garantálta a politikaközeli vállalkozók hasznát.
A korrupció hatása a termelékenységi adatokban is megmutatkozik: az OECD legfrissebb számai szerint a munka termelékenysége Magyarországon alig haladja meg az OECD-országok átlagának az 50%-át, és az uniós országok közül csak Görögországot előzi meg.
Nem olajozza tovább
A rendszerszintű korrupció egy ideig „olajozta” a beruházási aktivitást, ami 2018 és 2022 között uniós viszonylatban rendkívül magas beruházási rátákat eredményezett. Ez látszólag meglepő, de magyarázható az „autokratikus növekedéssel”: a haveri cégek és oligarchák bőkezű állami támogatása és közpénzes megrendelései később – e szereplők újrabefektetései révén – magánberuházásokként gyűrűztek tovább. Továbbá: a közbeszerzések és az uniós forráselosztás rendszerszintű túlárazása – rövid távon legalábbis – javította a beruházási és a növekedési statisztikákat.
A rendszerszintű korrupció és a magas beruházási aktivitás elegye, „paradoxonja” 2023-ban véget ért.
- A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az elmúlt két évben zuhanórepülésbe kezdtek a beruházások Magyarországon: 2023-ban 8,5%-kal, míg tavaly az első háromnegyed évben 14%-kal csökkentek, ami az elmúlt harminc év legnagyobb visszaesését hozta.
- A külföldi működőtőke-beruházások éves nettó egyenlege 2020-ban még rekordot döntött, a legfrissebb 2023-es adat viszont hatalmas, a rendszerváltás óta soha nem látott negatív szaldót mutat.
Eközben folyamatosan teret nyer az ázsiai tőke a magyar gazdaságban. Az ázsiai tőkebefektetések állománya a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb adatai szerint a teljes FDI-állománynak immár 11%-a. A növekvő ázsiai tőkebeáramlás, az autokratikus és az EU intézményeiben ellenséget látó kormányzati politika dacára a magyar gazdaság beágyazottsága a nyugati gazdaságba (elsősorban külkereskedelmi szempontból, de a megtelepedett nyugati tőke okán is) lehorgonyozza az országot az Európai Unióban. Egy esetleges „Huxitot” a piacok nem tolerálnának, a magyar gazdaság összeomlana.
Az elmúlt év adatai azt mutatják, hogy a hazai multinacionális cégek egy része a korábbinál kritikusabb a hazai korrupciós és jogállamisági helyzettel kapcsolatban. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tavalyi konjunktúrakutatása szerint
- a korábban simulékony német nagyvállalatok az üzleti környezetet egyre kevésbe tartják megbízhatónak (60%-uk szerint kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika),
- miközben mintegy felük elégedetlen a jogbiztonsággal (48%) és a közbeszerzések átláthatóságával (56%).
Egyre több jel mutat arra, hogy a gazdasági helyzet romlása mind az üzleti szereplőknek, mind a lakosságnak felnyitotta a szemét, és lassan világossá válik az összefüggés a jogállamiság sárba tiprása és a súlyos korrupciós helyzet, valamint a gazdaság vergődése között.
A cikk a Transparency International Magyarország ma közzétett jelentéséből a gazdasági fejezetnek a rövidített és módosított változata.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
