Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Viharos tengeren haladnak az olaj- és földgázóriások
Az olaj- és gázipar a viharos vizeken navigál, amit jól érzékeltet néhány cím a releváns világ- és hazai sajtó utolsó pár havi termése:
- Az olajóriások az elmúlt három év leggyengébb negyedéves profitjára számíthatnak;
- Az orosz olaj- és gázbevételek várhatóan csökkenni fognak 2025 és 2027 között, miközben a Gazprom adóterhei enyhülnek;
- Az LNG szállítási díjak többéves mélypontra zuhantak az új hajók piacra kerülésével;
- A Nemzetközi Energia Ügynökség új jelentésének fókusza elmozdul az energiaátmenetről;
- Húszéves csúcsra ugrott Magyarország kőolaj kitermelése, és a gázkitermelés is nagyot nőtt.
Az Oil & Gas 360 elemzése szerint
az elmúlt években megszokott rekordnyereségeknek befellegzett, azaz ágazat óriásai a három év legrosszabb negyedéves eredményeire készülhetnek.
A nyersolaj és földgáz árának csökkenése, a kereskedelem visszaesése, valamint az LNG üzletág gyengélkedése mind-mind hozzájárulnak a profitabilitás-csökkenéshez.
Az új Trump kormányzat irányvonal váltásával és az EU ipari fejlődésének stagnálásával az ESG oldalról nehezedő nyomás ugyanakkor csökken. A hangsúly a core üzleti tevékenységekre és a részvényesi értékre helyeződik át. Ez azt (is) jelenti, hogy az olajcégek költségeikből kevesebb forrást kell fordítaniuk az általános környezetvédelemre, a társadalmi felelősségvállalásra és a vállalatirányítás fejlesztésére.
A profitmarzsok szűkülése amúgyis komoly dilemmát okozott az olajcégek számára:
hogyan tudják egyensúlyba hozni a rövid távú profitmaximalizálási igényeket a hosszú távú fenntarthatósági célokkal?
Kettős stratégia az olajcégeknél
Az olajcégek egyre inkább kettős stratégiát követnek. Egyfelől a "drill, baby, drill" új jelszó alapján fokoznák a kitermelést, hogy a csökkenő árak mellett is fenntartsák a bevételeiket. Másfelől azonban évek óta görgetett adósságként folytatni kell a részvényesek felé a részvényesi érték igazolását, magyarul osztalékot kell fizetni.
Ha tartósan elmaradna az osztalék, akkor az a friss tőke elmaradását is jelentené. Így tehát csak azt a pénzt lehet "elfúrni", amit előzőleg megtermeltek, és csak akkor, ha az adósságokat törlesztették.
Ebben az ellentmondásban a technológiai innovációk is segíthetnek az olaj- és gáziparnak a jövőben.
A mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és az automatizálás javíthatják a kitermelés hatékonyságát és csökkenthetik a költségeket. Az adatok is ezt támasztják alá: az Egyesült Államokban 2023-ban kevesebb fúrótoronnyal több olajat termeltek, mint 2019-ben, és a trend folytatódik. Ez a hatékonyságnövekedés globális trend, ami segíthet az olaj- és gáziparnak versenyképesnek maradni.
A Baker Hughes adatai szerint az Egyesült Államokban az aktív fúrótornyok ("rig count") száma 2019-ben átlagosan 788 volt. 2024-re ez a szám 540-re csökkent. Ugyanakkor az EIA adatai szerint az Egyesült Államokban az olajtermelés 2019-ben átlagosan napi 12,3 millió hordó volt, míg 2024-ben elérte a napi 13 millió hordót. A földgáztermelés 2019-ben 92,2 milliárd köbláb/nap volt, 2024-ben pedig 101,7 milliárd köbláb/nap.
A gáziparon is nagy a nyomás
A némileg tagoltabb globális földgáz piacot is több satú szorítja. Az utóbbi hetek, hónapok zaklatott mozgásait kisimítva, megszabadítva a piaci spekuláló zajától (nem szitokszó, a mai kereskedelem fontos része, ami kifejlesztette és megfizehetővé teszi a fogyasztó számára a biztonságot és a jövő-tervezést ötvöző termékeket!), és visszatérve a kereslet-kínálat-szállítás biztosította fundamentális árakhoz, azt látjuk, hogy a 2021-ben politikai spekulációs nyomásra elszállt árak után
egy nem túlstimulált piac folyamatosan törekszik egy, a 2019 és a 2022-es árszintek közötti egyensúlyhoz.
Csak azért nem érdemes most mélyebben belemenni abba az elemzésbe, hogy ez az egyensúly vajon a 20, 30, vagy a 40 euró/megawattóra körüli szinten valósul-e majd meg, mert ahogy előző cikkemben rámutattam: ez alatt a mindössze 4-5 év alatt túlzás nélkül egy teljes átrendeződés valósult meg az EU gázpiacán.
A korábbi 30+%-os súlyú orosz csővezetéki szállítások esése, a belső EU gázhálózat fizikai és szabályozási összekapcsolása, az LNG belépési pontok telepítése ennek az áthangszerelt hálózatnak a táplálására külön-külön megérdemelne egy mélyebb elemzést. Még nem rendelkezünk elegendő adattal a rendszer tisztán üzleti, politikai rángatásoktól mentes viselkedéséről, de azt már látjuk, hogy a rendszer fizikailag és szabályozási szempontból képes kezelni az igényeket.
Az LNG-piac önmagában is kettősséget mutat: az árverseny lefelé irányuló nyomást gyakorol, de közben a növekvő ázsiai kereslet támaszt adhat az áraknak. A már meglévő és futó beruházások biztonságához, így az általános ellátásbiztonsághoz is, szükséges egy minimális árszint fenntartása.
Szó sincs sötét jövőről, de azért itthon feszültségek jöhetnek a gáz- és olajkitermelési piacon
A bizonytalanságok ellenére az olaj- és gázipar jövője nem sötét.
A kereslet továbbra is jelentős lesz, a technológiai fejlődés pedig lehetővé teszi a hatékonyabb és fenntarthatóbb kitermelést. Emellett az ESG-szempontok és a megújuló energiaforrások felértékelődése is számos új lehetőséget teremt a két ágazat számára.
A jövő energiarendszere a különböző energiaforrások és technológiák optimális kombinációjára épül majd, és ha az üzemenyag típusú felhasználás esetleg ki is esik (nem holnap), a petrolkémiai és energetikai igények kielégítésében az olaj és a földgáz továbbra is fontos szerepet játszik majd, de azért itthon feszültségek jöhetnek a gáz- és olajkitermelési piacon.
A hazai piacon a szénhidrogén-kitermelés növekedése ellentmondásos.
Az Energiaügyi Minisztérium bejelentése szerint Magyarország kőolaj-kitermelése húszéves csúcsra ugrott tavaly, és a gázkitermelés is jelentősen nőtt. Ez a növekedés azonban, bár egyfelől hozzájárul az ország energiafüggetlenségének erősítéséhez és a gazdaság jelenlegi szerkezetében egyfajta növekedéshez, másfelől viszont ellentétes a saját errőforrásokra való hosszútávú támaszkodás elvével, a láthatóan megmaradó klímavédelmi célokkal.
Emellett ez a fokozott kitermelési szint nem is fenntartható, hiszen ahhoz stabil árszintre lenne szükség, ami a jelenlegi piaci környezetben hosszútávon nem garantált.
Nem azért nem kutattuk / termeltük ki a földgázt, vagy olajat, mert nem volt ott…
Ebben az új világban kell megtalálniuk helyüket az energetikai hazai szereplőinek. A megújuló energiaforrásokba való befektetésen túl aktív szerepet kell vállalniuk az energiaátmenet tradicionális elemeinek alakításában. Ebben a munkában az összes érdekelt féllel közösen kidolgozott stabil energiapolitikára és stratégiára is szükség lenne. Ami szükségszerűen magában foglalhatja a fosszilis energiahordozók hatékony termelésének, kereskedelmének és felhasználásának segítését, a megtakarítást célzó intézkedések előtérbe helyezését, valamint az áramszállító- és elosztó hálózatok fejlesztését.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
