Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Félreértés ne essék: Reeves beszéde nem volt tökéletes. Az Egyesült Királyság jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetében azonban a tökéletesség nem lehetséges, és a megfoghatatlan optimumra való törekvés azt jelentené, hogy a tökéleteset a jó ellenségévé tennénk. Reeves beszéde mindamellett öt területen sikeres volt.
- Először is, megerősítette azt az üzenetet, hogy a kormány „további és gyorsabb” lépéseket fog tenni a növekedés fellendítése érdekében – ez a kormány „első számú küldetése”.
- Másodsorban, több konkrét erőfeszítést is felvázolt a meglévő növekedési motorokat akadályozó tényezők enyhítésére – többek között a tervezési (területrendezési) reformokat, a túlszabályozás csökkentését, a nyugdíjalapok többletének a hazai beruházások növelésére való felhasználásának javítását.
- Reeves arra is összpontosított, hogy elő kell mozdítani a növekedés új hajtóerőit, például egy európai „Szilícium-völgy” létrehozásával az Oxfordot és Cambridge-et összekötő „korridoron”, ezáltal megfelelő méretűre növelve ezeket a kutatási központokat és az azok innovációiból merítő startupokat.
- Reeves az Egyesült Királyság kereskedelmi kapcsolatainak javítását is el szeretné érni, hogy bővítse a rendelkezésre álló piacokat és több közvetlen külföldi befektetést vonzzon az országba.
- Végül pedig felismerte, hogy egy messzemenő reformprogram végrehajtása során elkerülhetetlenek a kompromisszumok.
Az Egyesült Királyságnak egy ilyen több lábon álló megközelítésre van szüksége ahhoz, hogy kitörjön az évtizedek óta tartó helyzetből, amelyet elégtelen beruházások, visszaeső termelékenység, kiábrándító növekedés és csökkenő növekedési potenciál jellemez. Reeves növekedési programja a magánszektor számára lehetővé teszi a beruházásokat, a munkahelyteremtést és a bővülést. Arról is szól a program, hogy elkerülhető legyen az állami beruházások GDP-hez viszonyított 1%-os csökkentése, amelyről tavaly már szó volt.
A siker természetesen azon múlik, hogy a pénzügyminiszter szavait sürgősen követik-e tettek. Tervének különböző elemeit egyszerre és elszámoltatható módon kell végrehajtani. Ehhez jól koordinált, az egész kormányt átfogó megközelítésre lesz szükség, hogy „a kormány minden döntésébe beépítsék a növekedést”, ahogy Keir Starmer miniszterelnök fogalmazott Reeves beszéde előtt.
Való igaz, még ha a kormány képes is teljesíteni ezeket a követelményeket, a stratégiájából még mindig hiányozhat néhány fontos elem. Reeves sok bírálója azonban nem veszi tudomásul a kihívás nagyságát, és azt, hogy Reeves miként lép fel ellene.
Az Egyesült Királyságban évtizedek óta nem elégséges a befektetések szintje, és most az ország súlyos növekedési és költségvetési korlátokkal néz szembe.
Az Institute for Public Policy Research tavalyi, széles körben idézett tanulmánya szerint
az Egyesült Királyságban volt a legalacsonyabb a beruházások szintje a G7-ek között az elmúlt 30 évből 24-ben. Az ország teljes beruházási mutatója utoljára 1990-ben volt átlagos a G7-ek között.
Ennek a krónikus helyzetnek a következményeként elképesztő mértékű, 1,9 ezer milliárd fontnyi kumulatív hiány alakult ki. Képzeljük el, mennyire más lenne a helyzet, ha az Egyesült Királyság beruházási szintje csupán átlagos lett volna.
Ilyen gyenge beruházási teljesítmény mellett bármelyik kormánynak időre és szerencsére (különösen a külső gazdasági tényezők tekintetében) lenne szüksége ahhoz, hogy a dolgok megforduljanak.
A költségvetési mozgástér hiánya miatt a kormánynak nem maradt egyetlen olyan intézkedése, csodafegyver, amelyet bevethetne.
Még a legjobb növekedésorientált szakpolitikai csomagnak is sokféle intézkedésből kellene állnia. Az egyes intézkedések megvalósítása mindig is időigényes folyamatnak számít, még akkor is, ha nincs szükség a köz- és magánszféra közötti partnerségek széles körére.
Végső soron a Starmer-kormány növekedést ösztönző törekvése kudarcot fog vallani, ha abban nem biztosítja a vállalatok és a háztartások részvételét. Az üzleti és fogyasztói bizalom jelenlegi alacsony szintje komoly akadályt jelent az erősebb növekedés, a jobb költségvetési eredmények és a közvetlen külföldi befektetések nagyobb mértékű beáramlása előtt. Ez az oka annak, hogy a kormány a gazdaságról szóló borúlátó kommunikáció helyett a gazdasági teljesítmény „megfordítására” vonatkozó nyilatkozatokra váltott.
Ugyanezen okból kifolyólag kontraproduktív – sőt veszélyes –, hogy a politikusok, az elemzők és a közgazdászok olyan elhamarkodottan kritizálják Reeves beszédét, különösen akkor, amikor nem tudnak megvalósítható alternatívát felkínálni. Ezért sem segít az sem, ha a sokrétű növekedési stratégiát a Heathrow repülőtér harmadik kifutópályájára, a legnagyobb figyelmet kiváltó tételre redukálják.
2008 márciusában a Nobel-díjas közgazdásszal, Michael Spence-szel közösen írtam egy tanulmányt „Growth Strategies and Dynamics: Insights from Country Experiences” címmel. Egyik megállapításunk az volt, hogy a sikeres növekedési stratégiák alig határozták meg a szakpolitikai intézkedési csomagok minden egyes lépését. Sőt, szinte lehetetlen is ezt megtenni. Ehelyett a politikai döntéshozók a céljukat fektették le, csak egy kezdeti intézkedéscsomaggal indultak el, a végrehajtásra összpontosítottak, és nyitottak maradtak a korrekciókra, amint újabb információ érkezett be. Azt viszont nem tették, hogy nem indultak el az adott programmal, mert a stratégia nem volt tökéletes vagy teljes, vagy túl sokáig tartott volna, amíg az eredményt hoz. Esélyt adtak a növekedésnek. Az Egyesült Királyságnak ugyanezt kell tennie.
Copyright: Project Syndicate, 2025.
Mohamed A. El-Erian
A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens’ College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.
Címlapkép forrása: Shutterstock
