Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Úgy tűnik, a legtöbb elemző úgy véli, hogy az a helyes, ha a Trump által célkeresztbe vett államok az amerikai elnök által alkalmazott megközelítéshez hasonlóan lépnek fel. A várakozásoknak megfelelően Kanada és Mexikó is megtorló válaszlépésekkel fenyegetett, végül pedig megállapodtak Trumppal a vámok kivetésének elhalasztásáról. Nem világos azonban, hogy miért kellene a megtorló válaszlépéseket normálisnak és kívánatosnak tekinteni, ha az azt kiváltó vámokat (helyesen) őrültségnek tartják. Az érintett országok politikai döntéshozóinak nem szabad szem elől téveszteniük azt az igazságot, amelyet Trump figyelmen kívül hagy:
a vámok költségei elsősorban odahaza csapódnak le.
A megtorlás ösztöne természetes. Ahhoz, hogy elrettentsünk egy bullyingolót az iskolában, határozottan kell vele szembeszállni. A Trump által megcélzott országok vámkivetése azonban ahelyett, hogy elrettentené az amerikai elnököt, csak tovább táplálja Trump nem jogos sérelmeit. Ennél is fontosabb, hogy a megtorlás logikája ebben az esetben csődöt mond. A megtorlás-modell bizonyos körülmények között, például a fogolydilemmája esetében beválik, és biztosítja az együttműködést. Ebben a forgatókönyvben minden szereplő számára előnyös a saját egyoldalú lépése, de rosszabbul jár, ha a másik szereplő hasonlóan válaszol. Trump vámjai nem illenek erre a helyzetre.
Ellentétben azzal, amit Trump állít,
az amerikai vámokat többnyire az amerikai fogyasztók és az importált alapanyagokat, alkatrészeket használó vállalatok fizetik majd meg.
Így az „optimális vámtarifára” vonatkozó érv, miszerint egy ország előnyre tehet szert a világpiacokon érvényesülő monopolhatalmával, nem tűnik alkalmazhatónak. A szelektív protekcionista politika alkalmanként pozitív szerepet játszhat egy szélesebb körű fejlesztési vagy zöldebb növekedési program részeként. Az általános vámok azonban ártanak az USA gazdaságának, mégpedig jobban, mint más gazdaságoknak. A trumpi Amerika teljes mértékben saját maga foglya.
Hasonlóképpen, a Kanada és Mexikó által kivetendő megtorló vámok elsősorban saját gazdaságaiknak ártanának.
- A világkereskedelem kisebb szereplőiként még kevésbé tudják áthárítani a vámok költségeit az Egyesült Államokra.
- Az ellátási láncok jelenléte az észak-amerikai kereskedelemben (mint például az autógyártásban) fokozza a zavarok költségeit, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az importvámok költségei alapvetően odahaza jelentkeznek.
- A játékelmélet nyelvén szólva az importvámok révén történő megtorlás nem a „legjobb válasz”.
Visszatérve az iskolai bullyingolás példájára, képzeljük el, hogy egy agresszorral állunk szemben, aki minden ok nélkül támad minket. Őrültnek tűnik, és minden egyes erős karlendítésével saját magát is megüti. Mit kellene tennünk? Tehetnénk azt, amit ő csinál, de ez ugyanolyan őrültség lenne, hiszen ezzel még több ütést kapnánk. A legjobb stratégia tehát az, ha minimalizáljuk a kárt, és olyan távol maradunk a bántalmazótól, amennyire csak tudunk, és megvárjuk, amíg ő kiüti magát, és összerogy egy sarokban.
Az biztos, hogy Kanada, Mexikó, Kína és más országok, amelyek viselni fogják Trump kereskedelmi intézkedéseinek terhét, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy elszigeteljék magukat az USA-tól. Bizonyos károkat biztosan el fognak szenvedni. Nem szabadna azonban rontaniuk a helyzetükön azzal, hogy saját gazdaságuk vonatkozásában Trumphoz hasonlóan viselkednek. A Trumpot politikailag támogató iparágakkal szemben belpolitikai okokból elkerülhetetlen lehet némi, jól célzott megtorló válaszlépés. A józan észnek és a mértékletességnek kellene azonban érvényesülnie saját országaik és a világgazdaság érdekében, amelytől függnek.
Egyesek aggódnak amiatt, hogy Trump igazolva érezheti magát, ha az általa célkeresztbe vett országok nem adnak erőteljes választ. A legbiztosabb módja azonban annak, hogy helyére tegyék Trumpot az az, ha lekicsinylik fenyegetéseit, és gyengének tekintik. A leghatékonyabb üzenet, amelyet Amerika kereskedelmi partnerei Trumpnak adhatnak, a következő:
Önök szabadon tönkretehetik saját gazdaságukat; mi nem tervezzük ugyanezt tenni. Inkább más, megbízhatóbb kereskedelmi partnerekhez fordulunk, köszönjük szépen.
Ráadásul Amerika kereskedelmi partnerei - még a kicsik sem - nem teljesen tehetetlenek az USA-val szemben. A kereskedelempolitikán kívül más eszközök is a rendelkezésükre állnak.
- Nyereségadót vethetnek ki például egyes amerikai multinacionális vállalatok hazai leányvállalataira.
- Gabriel Zucman, a Paris School of Economics közgazdászprofesszora azt javasolta, hogy Kanada és Mexikó vessen ki vagyonadót Elon Muskra, és a Tesla kanadai piacra jutását ennek megfizetésétől tegye függővé. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy közvetlen költségvetési előnyökkel járhat odahaza.
Trump intézkedései nyomán aggódnunk kell a vámok terén kialakuló verseny (race tot the bottom) miatt. Az 1930-as években a megtorló intézkedések sorozata mélybe lökte a nemzetközi kereskedelmet, és súlyosbította a globális válságot. Egy ilyen végkifejlet elkerülése ma is rendkívül fontos.
A jó hír az, hogy a legsúlyosabb károkat el lehet kerülni, és a költségeket főként az USA viseli majd, ha a többi ország nem ad túlzott reakciót. Amerika kereskedelmi partnereinek meg kell őrizniük nyugalmukat.
Copyright: Project Syndicate, 2025.
Dani Rodrik
A Harvard Egyetem Kennedy School of Government közpolitikai iskolájának nemzetközi politikai gazdaságtan professzora. A Nemzetközi Közgazdasági Társaság (IEA) elnöke volt 2021 és 2023 között. Fő kutatási területei közé a globalizáció, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kérdése, valamint a nemzetközi gazdaságtan, illetve a politikai gazdaságtan tartozik. Kiemelten foglalkozik az inkluzív gazdaság kialakításának kérdéseivel mind a fejlett, mind a fejlődő országok vonatkozásában.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
