Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az amerikai hozamok közelmúltbeli emelkedésének három fő oka van:
- számos adat jelzi azt, hogy a tényleges és potenciális gazdasági növekedés meghaladja a konszenzusos előrejelzéseket,
- az előre jelzettnél magasabb az infláció (amit a fogyasztók inflációs várakozásainak jelentős emelkedése kísér),
- a nagy hiányokkal és adóssággal járó kötvénykibocsátással szemben fokozott piaci érzékenység tapasztalható.
Mivel a fejlett gazdaságok versenyeznek egymással a globális befektetők forrásaiért, nem meglepő, hogy a magasabb amerikai hozamok miatt a legtöbb országban is emelkedtek a hitelfelvételi költségek.
Ez a hatás különösen az Egyesült Királyságban volt hangsúlyos, ahol a tízéves államkötvények hozamai gyorsabban emelkedtek, mint az amerikai hozamok, és jóval nagyobb mértékben, mint az euroövezeti hozamok. A közeljövőben nem fognak jelentősen csökkenni, sőt tovább emelkedhetnek. Ennek az lesz eredménye, hogy növekednek majd a hitelfelvételi költségek a vállalatok, a háztartások (többek között a jelzáloghitelek révén) és a kormányzat számára – ez pedig aláássa a GDP növekedését.
De ez még nem minden: a magasabb hozamok ellenére a brit font érdemi leértékelődésen ment keresztül. Ez a fejlemény – amely inkább a fejlődő országokban, mint a fejlett gazdaságokban figyelhető meg – fokozhatja az inflációs nyomást. Ennek következtében a stagflációtól való félelem egyre nő, még akkor is, ha a devizapiacokon viszonylag rendezettek voltak a mozgások.
A magasabb hozamok és a gyengébb valuta kombinációja különösen kényes kihívást jelent, mivel akadályozza a kormányt abban, hogy költségvetési és monetáris politikai válaszlépéseket tegyen.
A magasabb adósságköltségek felemésztik az adóbevételeket csökkentve a kormány költségvetési mozgásterét, és potenciálisan fokozzák a kiadáscsökkentés, az adóemelések és/vagy a hitelfelvétel növelésének szükségességét. A gyengébb valuta inflációs hatása miatt az angol jegybank még inkább vonakodik a kamatcsökkentéstől.
A közvetlen gazdasági kilátásokon túl egy régóta fennálló probléma is aggodalomra ad okot. Bár Keir Starmer miniszterelnök kormánya a termelékenység javításán, a beruházások ösztönzésén és a tartósan gyorsabb növekedés előmozdításán dolgozik,
a brit gazdaságot továbbra is hosszú távú strukturális gyengeségek sújtják, amelyek miatt ki van téve a külső sokkoknak. Ha a világon bárhol tüsszentenek, az Egyesült Királyságot a nátha veszélye fenyegeti.
Mindez határozottan és gyakran túlságosan is kedvezőtlen képet alakított ki az Egyesült Királyság gazdaságáról. Nehéz lesz eloszlatni azt a képzetet, hogy a brit gazdaságot lassú növekedés, gyenge termelékenység és alacsony szintű beruházások, romló közszolgáltatások, magas hiány és nagy adósságok sújtják. Valójában, amint azt az árfolyammozgások és az elemzői értékelések is világossá teszik, a piacok nem bíznak eléggé a kormányban, hogy az megfelelően képes a megörökölt gazdasági és költségvetési gondokat kezelni.
- Ennek fényében a Starmer-kormánynak jobban kell kommunikálnia azt, hogy mit tesz a gazdasági helyzet javítása érdekében – és ennél többet kell tennie. Az üzeneteknek következetesnek kell lenniük, és nyíltan szembe kell nézniük az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos széleskörű, régóta fennálló és túlzott szkepticizmussal.
- A szakpolitikai intézkedéseknek pedig időszerűnek és széleskörűnek kell lenniük. Bár nincs olyan csodafegyver, amely megváltoztatná a brit gazdaság kilátásait, az intézkedések széles skálája – a lakhatási kérdéseken túlmenően az infrastruktúra, a kutatás és fejlesztés, az innováció kérdésének, illetve a munkavállalói készségek fokozásának, a munkaerő átképzésének átfogóbb kezelése – változtathat a helyzeten.
- A külkereskedelmi kapcsolatok erősítése is segítene. A jelenlegi politikai és geopolitikai realitások azt sugallják, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek inkább Európára és az Egyesült Államokra, és kevésbé Kínára kell összpontosítaniuk.
Ezek az intézkedések együttesen elérhetnek egyfajta kritikus tömeget, aminek köszönhetően az Egyesült Királyság határozottan kimozdulhat a növekvő hitelköltségekkel, a leértékelődő valutával, erősödő inflációs nyomással és lassuló növekedéssel jellemezhető, önmagát erősítő ördögi körből.
Egyetlen ország sem szeretné, ha a külső fejlemények rontanák gazdasági és pénzügyi kilátásait, és ezzel egyidejűleg csökkentenék szakpolitikai rugalmasságát. Ez ma különösen igaz az Egyesült Királyságra, tekintettel a ciklikus és strukturális kihívásokra, amelyekkel szembe kell néznie. Ahelyett azonban, hogy a közelmúlt piaci ingadozásait kizárólag negatívan értékelné, a kormánynak lehetősége van arra, hogy ezt a helyzetet olyan pillanatnak tekintse, amikor a közvéleménnyel jobban megértetheti, hogy mit tesz már most is a gazdasági kilátások javítása érdekében, valamint, hogy felgyorsítsa és kibővítse erőfeszítéseit.
Copyright: Project Syndicate, 2025.
Mohamed A. El-Erian
A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens’ College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.
Címlapkép forrása: Shutterstock
