Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az Európai Uniónak és az Egyesült Királyságnak a technológiai innováció kérdését a közös védelmi képességek kiépítésének céljával kell megközelítenie. Az ebbe az irányba tett legutóbbi lépések ígéretesnek számítanak:
- a német Rheinmetall védelmi ipari vállalat bejelentette, hogy 2027-ben új gyárat nyit az Egyesült Királyságban, a két ország közötti mérföldkőnek számító védelmi megállapodás részeként.
- A brit BAE Systems, az olasz Leonardo és a japán Mitsubishi Heavy Industries egy következő generációs vadászrepülőgép kifejlesztésében működik együtt.
- A mesterséges intelligencia alapú védelmi szoftverekre specializálódott német Helsing pedig szorosan együttműködik a svéd Saab óriás védelmi ipari céggel, és azt tervezi, hogy bővíti jelenlétét az Egyesült Királyságban.
A nemzeti érdekek helyett a kollektív érdekekre való összpontosítás jelentős méretgazdaságossági előnyöket hozhat létre.
Minden ország építhetne komparatív előnyeire – mind a technológiai innováció, mind a katonai képességek terén –, és így évtizedekre megerősíthetné Európa ellenállóképességét. Ez azt is biztosítaná, hogy Európa erős partner legyen az USA számára az egyedülálló védelmi szakértelmét és ipari bázisát biztosítva.
A fejlett európai technológiai képességek a gazdasági jólét alapját is képezik, amint azt Mario Draghi nemrégiben közzétett, az európai versenyképesség jövőjéről szóló jelentése és az Európai Bizottság programja is tükrözi. Az egyes tagországokban azonban a politika továbbra is a technológiai szuverenitásra összpontosít, a hazai ipar megerősítésének és védelmének céljával a szövetségesekkel való erőforrás- és információmegosztás rovására.
Ez a megközelítés helytelen. A kritikus technológiák elterjedése azt jelenti, hogy még a legerősebb európai gazdaságok sem tudnak egyedül előnyre szert tenni.
Ráadásul azzal, hogy az egyes országok a saját útjukat járnák, megfojtanák a növekedési lehetőségeket oly módon, hogy akaratlanul korlátoznák az exportot, és a gazdaságilag hatékony vagy kívánatos szint alá csökkentenék a piac méretét.
A technológiai előny megszerzéséhez olyan európai szövetségek kiépítésére van szükség, amelyek elősegítik és védik a közös képességeket. Ez a kollektív államvezetés lehetővé tenné, hogy Európa szuverenitásához olyan kisebb gazdaságok, mint Dánia, Norvégia és Észtország járuljon hozzá, amelyek a kvantum-, az űr- és a kibertechnológiák területén ténykedő innovatív vállalkozásoknak adnak otthont. Ezek az országok túl kicsik ahhoz, hogy széleskörű technológiai ágazatot támogassanak, és az európai szövetségesekkel való szorosabb együttműködés segítené őket saját ipari bázisuk kiépítésében, valamint a gazdasági növekedésük fellendítésében.
Az ötlet korántsem új. A II. világháború alatt a britek a Tizard-misszió égisze alatt megosztották a radarok terén elért komoly eredményeket az Egyesült Államokkal. Jelenleg pedig a NATO-szövetségesek Ukrajnával közösen fejlesztenek drónokat. Ahhoz azonban, hogy következetesebb megközelítést alkalmazzanak a technológia feletti kollektív szuverenitás háborús időszakon kívüli gyakorlására, az európai kormányoknak két tényezőt kell figyelembe venniük: a függőséget és a sebezhetőséget.
A kritikus technológiák terén érvényesülő vezető szerephez kölcsönös függésre van szükség a szakértelem, a földrajzi előnyök és a kumulatív termelés tekintetében.
- A kvantumszámítógépes rendszerek például olyan, sokféle területre (a szupravezető anyagoktól a kriogén technológiáig) kiterjedő szakértelemre támaszkodnak, amely általában országok között oszlik meg, ami rávilágít a szövetségek fontosságára.
- Más innovációk, mint például eszközök űrbe történő kilövésének technológiája, nagymértékben függnek a földrajzi elhelyezkedéstől: a norvégiai Andøya űrkikötő, amely az északi sarkkörön belül található, alapvető fontosságú lesz az európai űrszuverenitás szempontjából.
- Végezetül azt kell kiemelni, hogy néhány ország az évek óta tartó beruházások révén kumulatív előnyre tett szert a gyártás terén, mint például Tajvan a félvezetők esetében. E téren a Németországban és az Egyesült Királyságban a megfelelő alapokkal bíró gyártási tevékenységek kiegészíthetik egymást.
Ugyanilyen fontos a sebezhetőség kérdése, amely a függőségből eredhet. Az ukrajnai háború például rávilágított Európa sebezhetőségére a földgázellátás feletti orosz kontrollal szemben (valamint a háború a drónalkatrészek ellátási láncának sebezhetőségére is rámutatott). Ahogy az energetikai átmenet felgyorsul, a régiónak biztosítania kell majd, hogy hozzáférhessen a kritikus nyersanyagokhoz és technológiákhoz – ami közös erőfeszítést igényel.
A multilaterális intézmények megkönnyíthetik ezt az együttműködést. Az Ausztrália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok által 2021-ben létrehozott AUKUS biztonsági szövetség például elkötelezett a fejlett képességek megteremtése és a védelmi termékek licenszmentes kereskedelmének biztosítása mellett.
Hasonlóképpen, a NATO-nak lehetővé kell tennie a nem katonai technológiák megosztását.
Szerencsére ezen a téren már történt némi előrelépés. Tavaly a NATO létrehozott egy innovációs alapot a biztonsági célokat előmozdító technológiákba való befektetés céljából. Nemrégiben az Európai Bizottság elindította a Megbízható Befektetők Hálózatát (Trusted Investors Network), hogy az Európai Innovációs Tanács Alapjával együtt megszüntesse az áttörést jelentő technológiákba való közös befektetés akadályait.
A gazdaságok kollektív vezetésének lényege annak felismerése, hogy egy adott országot jobban szolgálhat egy másik állam iparának támogatása. Csak olyan együttműködési keretrendszer kialakításával, amely lehetővé teszi, hogy az európai (és az amerikai) tőke a legígéretesebb vállalkozásokba áramoljon, szerezhet Európa olyan technológiai előnyöket, amelyek segíthetnek a fontos katonai kihívások kezelésében.
Egy ilyen bátor lépés feloldaná azt az alapvető feszültséget, amely a nemzetbiztonságról és a gazdasági versenyképességről folytatott európai vitákat jellemzi.
Ha a haza védelméről vagy a versenyképesség megerősítéséről szóló diskurzusról a közös érdekek előmozdításának módjáról szóló eszmecserére térnénk át, az olyan intézkedésekhez vezetne, amelyek egyszerre támogatják és védik Európa szuverenitását és gazdaságát.
Először azonban minden európai országnak tisztában kell lennie azzal, hogy milyen technológiai, földrajzi és gyártási előnyökkel rendelkezik, és hogyan tud legjobban a kollektív békéhez és jóléthez hozzájárulni.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Lars Frølund
Az Európai Innovációs Tanács elnökségi tagja. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) oktatója. Tanácsadóként szerepet vállalt a NATO mintegy egymilliárd eurós kerettel rendelkező Innovációs Alapjának felállításáért, amely a világ első úgynevezett multiszuverén kockázatitőke-alapja. Jelenleg az Alap stratégiai tanácsadója. Deep tech (mélytechnológia) befektetések szakértője. Kiemelten a misszióvezérelt innováció (beleértve a védelmi és biztonsági területeket), a mélytechnológiai vállalkozásokba történő támogatási és kockázati tőkebefektetések, valamint a technológiai kapacitásépítés geopolitikai/stratégiai szempontjainak kérdéseivel foglalkozik.
Fiona Murray
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) Sloan School of Management innovációs dékánhelyettese, a vállalkozási tudományok professzora. A NATO Innovációs Alap alelnöke. A technológiai befektetések, a deep tech startupok szakértője többek között a védelmi ipar vagy az élelmiszerbiztonság területén. Kutatásai kiemelten a kettős (kereskedelmi és állami) felhasználású megoldásokat kínáló, a globális hatalmi verseny környezetében működő vállalkozások sajátos problémáira összpontosít.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
