Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Dualitás és beszállítói hálózatok
A gazdasági fejlődés egyik útja, hogy az országba csábítanak külföldi tulajdonú, multinacionális vállalatokat, akik fejlett technológiával a globális piacra termelnek. Ezek a vállalatok felszívják a munkaerő-tartalékot, csökkentve ezáltal a munkanélküliséget, másrészt az országra korábban jellemző technológiai szintet is megemelik, azaz ezekben a vállalatokban munkát végzők egységnyi idő alatt több jövedelmet állítanak elő, mint a kevésbé hatékony hazai tulajdonú vállalatok. Ez a termelékenységbeli különbség írható le a duális gazdasági szerkezet kifejezéssel.
A gazdasági fejlődésre gyakorolt hatása ezeknek a cégeknek attól is függ, hogy betelepülésük milyen hatást gyakorol a tágabb gazdasági környezetre, és például képesek lesznek-e a hazai vállalatok bekapcsolódni a megjelenő külföldi cégek beszállítói hálózatában. Egy-egy ilyen beszállítói kapcsolat hatására a hazai tulajdonú vállalat például magasabb minőségű alkatrészeket állíthat elő, fejlettebb technológiát kezdhet alkalmazni, vagy méretgazdaságosabban folytathatja a termelését.
A multinacionális céggel létrejövő partneri viszonyon keresztül tehát olyan pozitív hatások érhetik, amely lehetővé teheti a hazai tulajdonú cégek növekedését és az exportpiacokra történő kilépését is. A hazai tulajdonú cégek felerősödése pedig csökkentheti a kezdeti dualitás mértékét, és tovább fokozhatja a gazdasági növekedést.
A külföldi és a hazai cégek kapcsolatrendszere
A magyar gazdaság szerkezetéről szóló elemzések azonban többségében arról szólnak, hogy
a hazánkba betelepülő multinacionális vállalatok magas arányban szereznek be külföldről származó inputokat (nyersanyagokat, alkatrészeket), és a hazai beszerzések vonatkozásában is viszonylag kevés az az arány, amit magyar tulajdonú vállalatoktól vásárolnak inputként.
Egy friss tanulmányban kollégáim – Sebestyén Tamás, Longauer Dóra és Iloskics Zita – az OECD AMNE adatbázis segítségével vizsgálták meg ezt a kérdést. Ez az adatbázis a vállalatokat két csoportra, hazai és külföldi tulajdonú (ahol 50%-nál magasabb a külföldi tulajdon hányada) cégekre bontja, majd ágazati szintre aggregálva nyújt információkat az egyes típusok közötti értékesítési és beszerzési volumenekről.
Ezáltal a teljes magyar gazdaságra vonatkozóan megvizsgálhatóvá válik, hogy a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok milyen intenzíven kereskednek egymással. Ezeket az empirikusan megvizsgált értékeket aztán összevetik olyan hipotetikus számítások eredményeivel, amelyek az ágazatcsoportok méretei alapján becsülik meg a közöttük lévő várt értékesítési és beszállítói kapcsolatok erősségét.
Tehát, ha a magyar és a külföldi tulajdonú járműipari vállalatok mérete is nagy, akkor a két vállalatcsoport között is viszonylag erős kapcsolat várható. Ha viszont a magyar tulajdonú cégek mérete kisebb, akkor pedig kevésbé intenzív kapcsolat a valószínűbb. Felhasználva az ágazatok tulajdonosi háttér alapján történő felbontását és azok méreteit, a teljes gazdaságra vonatkozóan megbecsülhetők ezek a várt kapcsolati erősségek.
A kapcsolatok tényleges és a várt intenzitásával kapcsolatos eredményeket mutatja be az alábbi ábra négy különböző dimenzióban:
- mennyire erősek a hazai tulajdonú vállalatok beszállítói kapcsolatai a hazai (A) és a külföldi tulajdonú vállalatok (B) irányába, illetve fordítva,
- mennyire erősek a külföldi tulajdonú vállalatok beszállítói kapcsolatai a hazai (C) és a külföldi (D) tulajdonú vállalatok irányába.
A számítások azt mutatják, hogy
- a hazai vállalatok egymás között (A) lényegesebben erősebben kereskednek egymással (piros szaggatott vonal), mint ahogy az várható lenne (kék hisztogram).
- Ezzel párhuzamosan, a külföldi tulajdonú vállalatok is magasabb volumenben értékesítenek egymásnak (D),
- míg a hazai és a külföldi tulajdonú cégek közötti értékesítések (B és C) a várthoz képest jóval gyengébbek.
A tanulmányban a szerzők a fentiek alapján egy dualitás-indexet képeztek, amely egy számba sűrítve ad tájékoztatást arról, hogy a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok milyen szorosan kapcsolódnak össze a beszállítói hálózatban. Ráadásul, a számításokat több évre, valamint a régiós országokra is elvégezték.
Az elemzés alapján
Magyarországon a dualitás-index értéke 0,0900, amely alacsonyabb, mint Szlovákia (0,2381) és Csehország (0,1359) esetében, de magasabb a lengyel (0,0732), a román (0,0679) és a bolgár (0,0427) értéktől.
Magyarország tehát a vizsgált régiós országok alapján átlagos értékkel rendelkezik.
Az alábbi ábrán továbbá az is jól látható, hogy Magyarország 2000 és 2019 között csökkentette a dualitás-index értékét, míg Csehország, Szlovákia és Lengyelország is növelte azt. Ez azt jelenti, hogy ugyan a magyar és a külföldi tulajdonú vállalatok közötti beszállítói és értékesítési kapcsolatok gyengék, 2000 és 2019 között némileg javult a helyzet és relatív erősebbekké váltak ezek az együttműködések.
Kevés partneri kapcsolat
Az elemzés legfontosabb következtetése, hogy Magyarországon a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok közötti beszállítói és értékesítési kapcsolatok alacsonyak. Ez azt jelenti, hogy a
külföldi és a magyar tulajdonú cégek nemcsak a termelékenységben térnek el egymástól, hanem szigetszerűen, kevés partneri kapcsolatot kialakítva működnek egymás mellett.
A gazdasági dualitás tehát a beszállítói hálózatok szerkezetében is visszatükröződik, és ez a fajta mintázat végső soron korlátozza a külföldi multinacionális vállalatok gazdaságserkentő hatásait is. Hiányoznak azok a kapcsolatok, amelyeken keresztül a fejlettebb cégektől való tanulás megvalósulhat.
További fontos megállapítás, hogy a külföldi vállalatok is viszonylag alacsony mértékben válnak a magyar vállalatok beszállítóivá. Ez szintén korlátozza a gazdasági növekedés erősségét, ugyanis a külföldi, hatékonyabban működő vállalatok magasabb minőséggel rendelkező inputokat gyártanak, amelyeket felhasználva a magyar vállalatok is jobb termékeket állíthatnának elő, kitörve ezáltal a globális piacra.
Az eredményekkel kapcsolatban központi kérdésként merül fel, hogy miért nem alakulnak ki intenzívebb kapcsolatok a magyar és a külföldi tulajdonú vállalatok között. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint a gátló tényezők közé tartozhat többek között a humán erőforrás alacsony szintje, a kutatás-fejlesztési kiadások alacsony volumene, vagy a kevésbé hatékony és fejlett pénzpiacok.
A cikk Sebestyén Tamás, Longauer Dóra és Iloskics Zita a Szigma magyar tudományos folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készül.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
