Magyarországon a legmagasabb rendű olyan szabályozás, amely a síkosságmentesítési célú sózásnak igyekezett gátat szabni, a fás szárú növények védelméről szóló 2008-as, 346/2008. számú kormányrendelet volt, 2024 október elsejétől pedig a 282/2024. számú, a települési zöldinfrastruktúráról, a zöldfelületi tanúsítványról és a zöld védjegyről szóló kormányrendelet szabályozza a kérdést.
Az új rendelet vonatkozó szövegrésze csaknem pontosan megegyezik az előzőével. A korábbihoz képest a szövegrészben annyi változás történt, hogy míg a 2008-as rendelet tiltása csak a közterületekre vonatkozott, addig a 2024-es szabályozásban már a közhasználatú területekre terjed ki. A közhasználatú terület fogalma tágabb értelmű, mint a közterületé, mivel a közterületek mellett a nem közterületi ingatlan közhasználat célját szolgáló területrészét is lefedi.
Az új rendelet szerint "belterületi közhasználatú területen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – síkosságmentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti". Bár a szövegben nem szerepel a "csak" vagy "kizárólag" szó, a rendelet szakértői vélemények szerint
lényegében megtiltja az útszóró só használatát a járdákon, előírva, hogy a síkosságmentesítést egyéb eszközzel kell elvégezni, a közutakon azonban továbbra is lehetővé tette a nátrium-klorid alkalmazását.
Nemzetgazdasági haszna lenne, ha átállnánk a környezetbarát megoldásokra
A sózás gyakorlata nem csak az úttesten és magánterületeken elterjedt, ahol ez – jelenleg még – legálisan megtehető, de a tiltás dacára bizonyos közterületeken is előfordul. A probléma jellemzően ott tapasztalható, ahol a magán- illetve köztulajdonú ingatlan előtti járdaszakaszra vonatkozóan az ingatlantulajdonosnak síkosságmentesítési kötelezettsége van.
Az országos szabályozás ellenére konyhasó a kiskereskedelmi forgalomban is számos helyen kapható síkosságmentesítésre, pedig már rendelkezésre állnak és országszerte elérhetőek a növényeket nem károsító anyagok is
- mutatott rá Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport munkatársa.
Bizonyos alternatívák műtrágyát is tartalmaznak, ezért használatuk akár még kedvezhet is a növényeknek. Ezek alkalmazása a nálunk gazdagabb országokban jóval elterjedtebb, mint itthon. A hegyvidékei miatt a hideg évszakban magyarországinál jóval komolyabb síkosságmentesítési igénnyel bíró Ausztriában például a magánterületeken is sokkal kevésbé jellemző a sózás, mint itthon - mondja a szakértő.
A sózás hazai alkalmazásának nagyrészt anyagi okai lehetnek, a só ugyanis olcsóbb, mint például a zeolit és az egyéb környezetbarát síkosságmentesítők. A só visszaszorítása azonban nem csak pénzkérdés, hanem például a jogszabályalkotó szándékán is múlik, így a tiltás akár magánterületre is kiterjeszthető lenne. Ehhez azonban törvényi szintű szabályozásra lenne szükség, hiszen magánterületre vonatkozóan csak törvény írhat elő korlátozást, míg az említett hatályos kormányrendelet alacsonyabb szintű jogszabály.
A "zöld" alternatívák ára ugyan magasabb, mint a sóé, de az utóbbi által okozott károkat is figyelembe véve a környezetbarát síkosságmentesítők alkalmazása hosszú távon nemzetgazdasági haszonnal jár. Vagyis,
bár a környezetbarát termékek drágábbnak tűnnek a nátrium-kloridnál, éppen környezetkímélő jellegüknél fogva valószínűleg gazdasági szempontból is előnyösebb lenne ezeket használni, ami a tiltás esetleges kiterjesztése mellett is érvként hozható fel.
A szakértő szerint ugyanakkor itthon is tapasztalható kisebb javulás e téren. A kormányrendeletbe foglalt tiltás, illetve a növekvő környezettudatosság mellett az is a korlátozza a só csúszásveszély csökkentését célzó hazai használatát, hogy a klímaváltozás hatására Magyarországon is egyre rövidebbek az év azon időszakai, amikor síkosságmentesítésre van szükség.
Tilos a sózás, de senki nem bünteti
Nagyon sokan azonban korábban sem tartották be a rendeletet, részben azért, mert nem is tudtak róla - mondta lapunknak Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze.
A rossz gyakorlat visszaszorításához hiányzik a tiltás betartatásához elengedhetetlen részletszabályozás is, amely meghatározná a lehetséges büntetések mértékét, és azt, hogy mely szervek felelősek az ellenőrzésért, illetve szankcionálásért.
A megfelelő jogosítványok hiányában pedig senki nem is végez ilyen hatósági feladatokat, de a felhatalmazáson túl többnyire az ehhez szükséges források és kompetens munkaerő sem áll rendelkezésre. A probléma által ma már minden településünk érintett, és minden olyan út menti zöldsáv állapotán látszik a hatása, melynek közelében rendszeresen jelentős mennyiségű sót szórnak ki.
A sózás az egyik fő oka annak, hogy a magyarországi út menti fasorok nagy része rendkívül rossz állapotban van, az olyan egyéb tényezőkön túl, mint a közművek és a klímaváltozás.
A sózás azonban nem csak ezeket károsítja, hanem a kátyúképződéshez hozzájárulva az aszfaltburkolatokat, hídszerkezeteket, épületeket, járműveket és cipőket is, de a kutyáknak is felesleges fájdalmat okozhat.
Ezzel együtt a kiszórt só mennyisége csökkenő tendenciát mutat, legalábbis Budapesten a BKM (Budapesti Közművek Nonprofit Zrt., korábbi FKF) adatai szerint. A BKM kimutatása szerint egy évtizeddel ezelőtt még nagyjából 20 ezer tonna sót szórtak ki egy téli szezonban a főváros területén, ami az utóbbi években fokozatosan 4 ezer tonna körüli szintre esett.
Ez jelentős részben a klímaváltozás, illetve felmelegedés hatása, melynek következtében a fagyos napok száma és így a síkosságmentesítési igény is csökken. Ez azzal együtt is igaz, hogy a jelenlegi hideg évszak időjárása téliesebbnek tűnik, mint a legutóbbi néhány évben, ezért a sóhasználat is fokozódhatott.
Budapest elkezdett átállni a zeokalra
A főváros 2019-ben saját hatáskörben is elkezdte körüljárni a sózás kiváltásának lehetőségeit. Az FKF szakemberei megvizsgálva az alternatív síkosságmentesítő anyagokat arra az eredményre jutottak, hogy a legolcsóbb alternatíva is háromszor annyiba kerül, mint az útszóró só.
Ezzel együtt - a költségvetési szempontokat is mérlegelve - azoknak a kiemelt fasoroknak a környezetében, ahol ezt az út lejtése megengedi,
a főváros áttért a környezetbarát zeokal nevű anyag alkalmazására az útburkolatot síkosságmentesítendő.
A nátrium-klorid infrastruktúrát károsító hatására tekintettel Budapest a hídszerkezeteknél is átállt a zeokálra síkosságmentesítési céllal, amit az útfelületen látható apró zöldes szemcsék is jeleznek. Emellett a zeokal a Főkertnél, illetve a közparkokban is átvette a konyhasó szerepét - mondta el Bardóczi Sándor.
Az olyan, meredekebb lejtős útszakaszokon viszont, mint például a Budakeszi út, az úttest síkosságmentesítést továbbra is sóval oldják mert, mert az alternatívák itt nem elég hatékonyak, és kedvezőtlen időjárási körülmények között nem tudnák megelőzni az autóbuszok visszacsúszását. (A Budapest Közút Zrt. a sótartalmat célzott mérésekkel ellenőrzi.)
Külföldre kitekintve, például Bécs a sószórást korábban homokkal és kis kavicsokkal helyettesítette, hasonlóan az észak-európai országokhoz, ahol a telek keménysége és a hómennyiség miatt a konyhasó nem képes síkosságmentesíteni a felületeket. Ezeknek az alternatíváknak hátránya viszont, hogy nem csak kiszórni kell, hanem miután elolvadt a hó és a jég, vissza is kell gyűjteni, mert ha nem így tennének, akkor eltömítenék a csatornákat.
Ez azonban akkora többletköltséggel, -energiafelhasználással és szén-dioxid-kibocsátással jár, hogy Bécs egy idő után az úttesteken visszaált a sózásra, ugyanakkor az infrastruktúrát elkezdték úgy átalakítani, hogy a téli - sóval szennyezett - csapadékot közvetlenül a csatornarendszerbe tudják elvezetni, míg a nyári csapadékot a zöldfelületeken és- területeken nyeletik el. Ez jó a városi növényzetnek, és kíméli a csatornarendszert, de a bécsi kollégák ezzel együtt is sokat panaszkodnak a talaj jelentős sótartalma miatt, tehát ott sincs kolbászból a kerítés - fogalmazott a szakember.
Korlátozottak a lehetőségek, de akadnak jó példák
A megfelelő szabályozás, illetve felhatalmazás fent említett hiányában ugyanakkor a hazai önkormányzatok csak korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek arra, hogy saját hatáskörben korlátozzák a sózást.
A sózás ellenőrzéssel és bírságokkal történő visszaszorításához legalább olyan felhatalmazásra lenne szükség, amely alapján az önkormányzatok saját hatáskörben szankciókat, bírságtételeket megállapító rendeleteket alkothatnának meg. Amennyiben pedig ezek esetleg mégis rendelkezésre állnának, akkor is felmerülne a kérdés, hogy az önkormányzatok rendelkeznek-e ehhez a megfelelő humán erőforrással. A válasz ma a legtöbb esetben az, hogy nem rendelkeznek, ezért legalábbis a közterület-felügyelet munkatársai számára külön célzott képzésre is szükség lenne.
A sózás problémáját Magyarországon két megoldás szüntetheti meg:
- ha a klímaváltozás következtében a mediterrán országokban tapasztalható helyzet áll elő, és nem lesz több tél (cserébe viszont sokkal több más problémát kapunk), vagy
- ha nagy levegőt véve és - ha a források rendelkezésre állnak - a magasabb költségeket vállalva környezetbarát anyaggal váltjuk ki a sót.
Erre jó példa Budaörs is, amely évek óta kalcium-kloriddal és kálium-kloriddal oldja meg a síkosságmentesítést. Míg a nátrium-klorid elszikesíti a földet és elpusztítja a fákkal szimbiózisban élő mikroorganizmusokat, ezáltal gyakorlatilag visszafordíthatatlanuk tönkretéve a talajt, addig a kálium lényegében műtrágyaként szolgál a növények számára.
Nem feltétlen drágább a környezetbarát megoldás
Bardóczi Sándor arra is fontosnak tartja felhívni elsősorban a társasházak és a kertesház-tulajdonosok figyelmét, hogy bár az alternatív síkosságmentesítő eszközök jellemzően drágábbak, mint a só, de az ezt szintén helyettesíteni képes homokra és faforgácsra ez már nem feltétlenül igaz.
A hó ellapátolása is sokat javít a helyzeten, de ha már letaposták a havat, akkor érdemes megpróbálni faforgácsot vagy homokot beszerezni például a környékbeli asztalostól vagy tüzépről, és nem járnak negatív hatássokkal - sőt a faforgács bizonyos mértékben még jót is tesz a zöldfelületeknek, mert mulcsol és tápanyagot is tartalmaz. Bár ez nagyüzemben, a közutakon nem megvalósítható, például azért, mert ezeknek az anyagoknak nagy mennyisége a csatornában kötne ki, a járdáról azonban kevésbé mosódnak be a csatornába. Ráadásul maga a konyhasó sem csodaszer, és körülbelül -5 Celsius-fok már lényegében ez is hatástalan, különösen, ha a hóesés után történik a járda sózása.
Kérdéseinkkel a környezetvédelemért felelős Energiaügyi Minisztériumot is megkerestük, afelől érdeklődve, hogy mennyire tartják súlyosnak a problémát, és hogy várható-e a kapcsolódó szabályozásban változtatás, szigorítás, különösen tekintettel Magyarország klíma- és természetvédelmi céljaira, illetve a faültetési programokra. Amint válaszolnak megkeresésünkre, cikkünket frissítjük az új információkkal.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
