Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A kérdés azonban meglehetősen bonyolult, mivel a vámok szoros kölcsönhatásban állnak a gazdaságpolitika egyéb más elemeivel, például az árfolyammal.
Elméletileg a magasabb vámoknak csökkenteniük kellene az importkeresletet, és felfelé kellene nyomniuk az árfolyamot, ami végső soron ismét olcsóbbá tenné a külföldi árukat.
Ezért állította Trump korábban, hogy a vámok valójában semmibe sem kerülnek az amerikaiaknak, arra hivatkozva, hogy Amerika kereskedelmi partnerei lesznek azok, akik megfizetik az intézkedés árát.
A kereskedelmi és az árfolyam-politikát azonban általában különböző intézmények – a kereskedelmi minisztérium és a pénzügyminisztérium – kezelik, és gyakran konfliktusok jellemzik a kapcsolatukat. Az 1930-as években a világ mélyen megosztottá vált, mert a külkereskedelmi tárgyalók azt állították, hogy addig nem tehetnek semmit, amíg az árfolyamokat nem rögzítik, míg a monetáris tisztviselők azzal érveltek, hogy addig nem lehetséges az árfolyamok rögzítése, amíg nem történik meg az általános kereskedelmi nyitás. Végül a protekcionizmus fokozódott.
Tovább bonyolította a helyzetet, hogy azóta egy másik mechanizmus is előtérbe került: a fizetési mérleg. Miután egy nagy kereskedelmi deficittel rendelkező országnak, mint például az Egyesült Államok, valahogyan ki kell fizetnie az importját, arra támaszkodik, hogy a külföldiek megvásárolják az állampapírjait, vagy befektetnek a vállalataiba. Ezek a külföldi tőkebeáramlások nagyon magas szintűek az USA-ban, mivel az amerikaiak nem nagyon takarékoskodnak.
Amerika a világ többi részéből importálja a megtakarításokat, hogy kifizesse a kereskedelmi deficitjét.
Ha nem így tennének, az amerikaiaknak kevesebbet kellene fogyasztaniuk, amit életszínvonaluk csökkenéseként élnének meg.
A magasabb vámok veszélyeztetik ezt a felállást, mivel az USA-nak szüksége van külföldi befektetésekre a jövőbeni növekedése előmozdításához. Az előző elnök, Joe Biden megértette, hogy a külföldi tőkére van szükség a „build back better” programhoz, és Trumpnak tudnia kellene, hogy enélkül nem tudja megvalósítani az általa beígért „aranykort”. Talán ezért volt a Fehér Házban első vendégei között Masayoshi Son a japán SoftBank befektetési óriáscégtől, valamint az Oracle elnöke és az OpenAI vezérigazgatója. Ők („big money and high quality people”) állnak az AI-alapú infrastruktúra kiépítésére irányuló új, 100 milliárd dolláros vállalkozás (Stargate) mögött.
Egyértelműen ironikus a helyzet. Trumpnak a szuverenitás visszaszerzésére és a „nemzeti siker új korszakának” bevezetésére irányuló törekvése a technológia és a globalizált pénzügyek ugyanazon kombinációjától függ, mint amely az amerikai középosztályt erodálta, és sok amerikait Trump-szavazóvá tett. A globális tőkétől való függés azonban nemcsak ironikus, hanem sebezhetővé is teszi Amerikát.
Ha a külföldi pénz elapadna, Trump beígért csodája rémálommá válna.
Az egyik korai figyelmeztetés az lenne, ha a kötvénypiacok aggódni kezdenének azzal kapcsolatban, hogy Amerika képes lesz-e visszafizetni a felhalmozott nagy adósságát. 2022 óta, amikor Liz Truss brit miniszterelnök hasonló fogadást tett a növekedésre, a kötvénypiac olyan erőként tért vissza, amelyet még az amerikaiak sem hagyhatnak figyelmen kívül. A fő globális tartalékvaluta kibocsátásának „túlzott kiváltsága” nem jelenti azt, hogy az USA bármit megtehet. A piaci hangulat változhat, és amikor ez megtörténik, az általában elég drámai módon következik be – mint 1931-ben vagy 1971-ben. A hitelesség egyik napról a másikra gyanakvás és kétely áldozatává válhat, különösen egy olyan világban, ahol az amerikai dollárt különböző politikai célok kapcsán fegyverként használnak.
A külföldi finanszírozás is csökkenhet, ha az ígért fényes jövő hirtelen túlzónak tűnik, vagy ha a technológia csalódást okoz. Sok befektető már most is aggódik amiatt, hogy a technológiai részvények jelenlegi nagyon magas értékelése buborékot jelezhet. A növekedés e potenciális új motorjára tett fogadás hatalmas befektetéseket igényel, de ha a buborék kipukkad, rengeteg projekt dőlhet be.
Egy másik ok, ami miatt a külföldi finanszírozás megszűnhet, az az, hogy egyes kormányok megtilthatják országuk polgárainak és cégeinek az Egyesült Államokban történő befektetéseket. Ez az egyik lehetséges válasz egy új kereskedelmi háborúra vagy egy erős dollárrezsimre. Ha a francia borokat, német autókat vagy kínai autókat, repülőgépeket és napelemeket nem lehet versenyképesen eladni Amerikában, akkor ezen államok kormányai elkezdhetik mérlegelni a lehetőségeiket, és a Sonhoz hasonló személyek még több akadályba ütközhetnek, amikor munkahelyeket és beruházásokat próbálnának az USA-ba hozni.
Valójában a kormányok számára az egyik legegyszerűbb módja a határokon átnyúló tőkeáramlás befolyásolására az, ha felülvizsgálják a külföldi befektetések adóztatását. Mivel az amerikai technológiai óriáscégek már most is panaszkodnak Trumpnak a máshol, nevezetesen Európában alkalmazott kedvezőtlen adóügyi bánásmód miatt, az adópolitika is fegyverré válhat. Az OECD égisze alatt kitárgyalt globális társasági minimumadó egyértelműen veszélyben van, mivel Trump és a kongresszusi republikánusok úgy tűnik, hogy a lehető legnagyobb mértékben szeretnék csökkenteni a társasági adókat.
Ha ezt megteszik, az európaiaknak még több okuk lehet arra, hogy megtorló válaszintézkedésként nemcsak az Európában működő külföldi vállalatok esetében, hanem saját vállalataik és állampolgáraik amerikai befektetései után is adót emeljenek. Ezáltal az európai pénzeszközök egy része visszakerülhet Európába, miközben az USA számára még nehezebbé válhat a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozása.
A gazdasági divatok ragályosak. Csak idő kérdése, hogy valaki kövesse Trump logikáját, és meghirdesse a „Make Europe Great Again” tervet.
Egy amerikai adósságválság lehet a Trump-adminisztráció globalizmus elleni kampányának fájdalmas következménye.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történésze. Számos könyv szerzője, amelyek többek között a két világháború közötti Németország vagy az IMF történetével, az európai monetáris unióval, illetve a globalizáció kérdésével foglalkoznak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
