Az élelmiszerárak mostanában forró témának számítanak Horvátországban. A kormány egyes termékek árát korlátozta - sőt újabb termékekre is kiterjesztette a sapkát - lakossági kezdeményezésre pedig sokan nem vásároltak múlt pénteken. A "Halo, inspektore" nevű csoport akciója olyan sikeres volt, hogy a héten csütörtöktől egy hétig három üzletláncot bojkottálnak: az Eurospint, a Lidlt és a DM-et. Emellett az összes kiskereskedelmi üzletláncban forgalmazott szénsavas üdítőre, palackozott vízre és mosogató-, valamint mosószerre is bojkottot hirdettek hét napra.
A horvát adóhivatal adatai szerint az említett egynapos bojkott eredményeként a múlt pénteken a kiskereskedelemben több mint ötven százalékkal csökkent a forgalom az egy héttel korábbi péntekhez képest és 30-40 százalékos zsugorodás volt tapasztalható a webáruházak eladásában is.
A siker persze csak hosszabb távon mérhető, hiszen ha ezek a számok csak a vásárlások átütemezését jelentették, és ugyanazokat a termékeket az emberek a hét más napján megvették, akkor a kiskereskedők nem szenvedtek komoly veszteséget. Legfeljebb az impulzusvásárlásokból származó bevételt (amikor az ember a boltban "jön rá", hogy valamire szüksége van, amit nem tervezett megvásárolni) veszítik el.
45 százalék okozta a felháborodást
A horvátok azért háborodtak fel, mert az élelmiszerek ára 2020 óta mintegy 45 százalékkal emelkedett. Ezt az Eurostat adatai is visszajelzik. 2015-ös bázison látszik, hogy 2020-ig gyakorlatilag stagnáltak az élelmiszerárak, sőt az igazi emelkedés csak 2022-ben indult dél-nyugati szomszédunknál.
Érdekes ezzel szembehelyezni a magyar drágulást, amely több mint duplája volt a horvátnak hasonló bázison nézve tavaly év végéig.
Ez persze nem meglepő: a magyar fogyasztói árak emelkedése - különösen az élelmiszereké - rekorder volt az EU-ban. Emlékezetes, hogy 2022 október és 2023 márciusa között 40 százalék feletti volt az áremelkedés mértéke éves bázison. Ez szelídült 1 százalék körülire tavaly év elején és gyorsult 5 százalék fölé decemberre. Ezzel szemben az Európai Unió átlagát nézve még az 50 százalékot sem éri el az élelmiszerek drágulása az elmúlt 10 évet tekintve.
A horvát drágulás annyiban egyedi, hogy az árrobbanás időszakában regionális viszonylatban alacsonynak mondható drágulással megúszták, viszont náluk azóta sem igazán állt meg az emelkedés, mint a többi régiós országban, hanem azóta is folyamatosan jelen van az élelmiszerinfláció.
Nincs nagy különbség akkor sem, ha a V4-országokkal, vagyis Szlovákiával, Csehországgal és Lengyelországgal vetjük össze a drágulást. Ami különösen aggasztó lehet az EU-val és a V4-országokkal összevetve is, hogy Magyarországon elindult a drágulás újabb hulláma, amely egyelőre máshol nem ilyen erőteljes (Lengyelországnál látni egy enyhe növekvő trendet).
Nem csoda, hogy a kormány 2025 elején újra elkezdett foglalkozni az élelmiszerárak kérdésével, még ha komoly beavatkozásról nincs is szó. A Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég az árfigyelő kibővítését lengette be és egyeztetett az Országos Kereskedelmi Szövetséggel. A tárca szerint az áremelkedésben a boltok növekvő árrése is szerepet játszik.
Ugyancsak tárgyaltak a Tej Terméktanáccsal mert úgy vélik, hogy a saját márkás és a gyártói márkás tejek és tejtermékek között jelentős eltérések vannak a kiskereskedelmi árrés tekintetében.
Ezek mellett a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is megszólalt. Levelet küldtek az alapvető élelmiszerek termelőit és feldolgozóit tömörítő érdekképviseleti szervezeteknek, hogy hagyjanak fel azoknak a közleményeknek a kiküldésével, amelyek egyes termékek árának növelésére hívnak fel.
Tényleg gond van a tejtermékeknél
A tejtermékek kiemelése egyébként nem véletlen. Elég csak ránézni a magyar és az európai árgrafikonra. Az utóbbi időben tényleg rendkívüli mértékben megugrott ennek a termékcsoportnak az ára, amelynek több oka is van. A tejzsíroknál keresleti piac alakult ki, többek között Kína is komoly felvevőpiac. A forintárfolyam is hozzájárul az árak emelkedéséhez, ugyanis a magyarországi tej egy részét külföldön dolgozzák fel és a gyenge forint miatt drágábban jut vissza a hazai boltok polcaira. Emellett emelkednek a tejtermeléssel összefüggő más agrárköltségek is, bár utóbbi más szektorokat is érint.
A kérdés, hogy a kormány mer-e olyan radikális eszközhöz nyúlni, mint amilyen az árstop volt, és egyáltalán megéri-e vállalni az ezzel kapcsolatos politikai, gazdasági és társadalmi konfliktusokat egy 5 százalék feletti élelmiszerinflációs környezetben. Az árstop - bár bizonyos alapvető élelmiszerek árát időszakosan kordában tartotta - jelentős piaci torzulásokhoz vezetett és a más termékekre való áthárítás miatt összességében még magasabb emelkedést is okozhatott az árstop eltörlése utáni pillanatig. A kereskedők számára veszteségeket okozott, ellátási problémákhoz vezetett. A szabályozás feloldását követően a vásárlók hirtelen, drasztikus áremelkedésekkel szembesültek. Mindez felveti a kérdést, hogy a hasonló intervenciók hosszú távon mennyire tarthatók fenn, illetve milyen alternatív eszközökkel lehetne kezelni az élelmiszerárak emelkedését.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
