Részben két különböző hadseregről van szó, amelyek soha nem képeztek ki vagy működtek együtt, részben pedig, azt hiszem, az orosz katonai kultúráról, amely, mondjuk úgy, nem nagyon tiszteli a partnererők képességeit, normáit és műveleteit
– mondta Celeste A. Wallander, aki korábban a Pentagon nemzetközi biztonsági ügyekért felelős helyettes államtitkára volt. Hozzátette, hogy bár Moszkva gyalogosként alkalmazza Phenjan katonáit a harcok közben, ők valójában csapásmérésre kiképzett különleges műveleti csapatok.
Szembetűnő különbség az orosz és az észak-koreai támadások között, hogy az előbbiek páncélosokkal támogatva igyekeznek áttörni az ukránok védelmi állásait, addig az utóbbiak nincsenek ilyen eszközökkel felszerelve. Ezen túl az akciók többnyire egyetlen, számukra kijelölt szektorban történik, azokon kívül nem jelennek meg nagyon a távol-keletiek. A beszámolókból kiderül még, hogy az oroszokkal ellentétben támadás közben nem tartanak szünetet és nem is csoportosítják át az erőiket súlyosabb veszteségek esetén. Jellemző, hogy a nyílt mezőre 40, vagy annál is több emberből álló hullámot indítanak, majd, ha egy állást sikerül elfoglalniuk, akkor annak biztosítását inkább az oroszokra hagyják. Egészen drámai részletekről is beszámoltak az ukránok: például egy FPV-drón esetén az észak-koreaiak egy embert csalinak használnak, hogy a többiek meg tudják semmisíteni a támadó eszközt. Az is nagyjából köztudomású, hogy
nem akarnak fogságba esni, ezért ilyen esetben a kezükben robbantanak fel egy kézigránátot.
A különleges harcmodor közben azzal is jár egyben, hogy nagyon súlyos veszteségeket könyvelhettek el az összecsapások közben, amerikai és ukrán tisztségviselők szerint a Kurszkba küldött 11-12 ezres létszám mintegy harmada eshetett ki eddig. Kiemelik viszont, hogy nagyon motiváltak, ami miatt kivételesen nehéz ellenük a harc. A nyilvánvaló bevetésük ellenére a Kreml mindent megtesz, hogy elrejtse a szövetséges katonák bevetéseiről szóló bizonyítékokat, így kapnak az észak-koreaiak olyan „dokumentumokat” is, amelyekben arról írnak, hogy az orosz Távol-Keletről származnak. Más módon is igyekeznek elkerülni, hogy túl sok információ jusson az ellenség kezére:
amennyiben egy észak-koreait elfognak az ukránok, akkor drónokkal támadnak rájuk, ezzel mindkét ország fegyveresét megölve.
A legnagyobb kihívást jelenleg a kommunikáció okozza, emiatt már olyan eset is előfordult, hogy az oroszok és az észak-koreaiak egymással csaptak össze. Ezekre a problémákra már keresik a megoldásokat, de egyelőre azokat nem sok eredménnyel.
Most már elkezdtek olyan csoportokat összeállítani, amelyekben van egy tolmács, vagy valaki, aki beszél oroszul, és van egy rádiója, de ezek a csoportok nem túl hatékonyak
– mondta egy Andrij nevű ukrán katona erről.
A lap szerint Phenjan taktikájának fontos eleme, hogy úgynevezett „sokkoló dandárokat” indít, akik töretlenül törnek előre akkor is, ha az ellenséges tűz alá kerülnek. A harctéri viselkedés már Kijevet is arra késztette, hogy változtasson a taktikáján. Ilyen például a már említett „dróncsali katona” esete. Kiderült, hogy ilyenkor úgy tudják átverni az ukránokat, hogy a látványosan mozgó ember egy pillanatra megáll, mire a drón is belassít vagy teljesen megáll, ez pedig lehetőséget ad a közelben tartózkodó lövésznek, hogy lelője az eszközt. Emiatt igyekeznek az ukránok a csalikat figyelmen kívül hagyni és inkább a közelben tartózkodó csoportokra vadászni.
A The New York Timesnak megszólaló ukránok szerint az észak-koreai katonák alkalmazása eddig egyértelműen sikeresnek nevezhető a fronton, mivel el tudták tolni a frontvonalakat, ráadásul újabban olyan területeken támadnak, ahol alacsonyabb védelmet építettek ki. Hozzáteszik, hogy a kezdeti hibákból is gyorsan tanulnak, ez pedig jelzi, hogy a tapasztalatokat szélesebb körben is alkalmazhatják, így például a mintegy 1,2 millió fős hadseregükben. Az Andrij néven nyilatkozó katona szerint
„tesztelik” a rezsim hadseregét a térségben, de az új ismeretektől „nagyon erősek lesznek”.
Címlapkép forrása: Shutterstock
