Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Hogyan járnak el mások?
Minden EU-tagállam szakadatlanul keresi a leghatékonyabb választ a nyugdíjak karbantartására. A kormányzatok előtt három alapvető választási lehetőség áll, ha a nyugdíjemelés mértékét szabályozó körülményeket kívánják meghatározni:
- csak az inflációtól függ az emelés (a fogyasztói árindextől, ezen belül az általános vagy a nyugdíjas árindextől), ez a jellemző megoldás Franciaországtól Ausztrián át Belgiumig,
- csak a bérindextől függ az emelés (ezen belül a bruttó vagy a nettó kereset nominális vagy reálérték változása), mint például Németországban, vagy
- e kettő valamilyen arányú keverékétől függ az emelés (vegyes index), mint például Finnországban (80% árindex, 20% bérindex), Norvégiában (50-50%), Szlovéniában (40-60%).
Néhány további tagállamban a vegyítés 100 százalékban figyelembe veszi az inflációt és ezen felül x százalékban a reálbérnövekedést is, ha van. Így a nyugdíjemelés mértékét az érintett államok a következő tényezők alapján határozzák meg:
- Csehország, Szlovákia, Lettország: a teljes infláció plusz 50% (Csehországban 2025-től 33 százalék) reálkereset-növekedés,
- Lengyelország: teljes infláció és 20% reálkereset-növekedés.
Az egyes államok eltérően választják meg azt, hogy milyen referenciaidőszakban mért inflációhoz igazítsák a nyugdíjemelés mértékét: 3 hónaptól (Finnország) 7 évig (Litvánia) terjed a választott időszakok hossza. A leggyakoribb referencia időszak a 12 hónap, de van példa 4 hónapra (Belgium) és 6 hónapra (Szlovákia, Luxemburg) is.
Minden államnak meg kell választania azt is, hogy a referencia időszakban mért tényadatokra alapozott utólagos emeléssel vagy a referencia időszakra előrejelzett adatok alapján előzetes emeléssel (és utólagos korrekcióval) hajtja-e végre a nyugdíjemelést. Magyarország mellett előrejelzések alapján hajtja végre a nyugdíjemelést Svédország, Olaszország, Hollandia, a többi tagállamban utólagos nyugdíjemelésre kerül sor a ténylegesen mért adatok alapján. Olaszországban a januári emelés után szükségessé váló korrekciót a következő januári emelkedés mértékében érvényesítik, Hollandiában januárban az emelés 50%-át, júliusban a másik 50%-át hajtják végre, amelyet a holland országos béralkutól függő mértékben korrigálnak. A svéd rendszerben a 65 éves kor előtt igénybe vett nyugdíjakat a nyugdíjas 65 éves korának eléréséig csak az inflációnak (árindexnek) megfelelő mértékben indexálják, a 65 éves kor után igénybe vett nyugdíjakat, illetve a korábban igénybe vett nyugdíjakat a nyugdíjas 65. életévének betöltése után a bérnövekedéssel indexálják, de a bérindexből levonják a nyugdíj megállapítása során alkalmazott előzetes kamatlábmértékét.
Az emelés gyakorisága is eltér az egyes államokban, vagy rögzített a gyakoriság, vagy akkor kerül sor az emelésre, ha valamilyen küszöbértéket átlép az infláció. A fix gyakoriságot választó államok eltérő sűrűséggel emelik a nyugdíjakat, a jellemző évi egyszeri emelés helyett
- a pandémiás veszélyhelyzeti időszakban havonta emelkedett a nyugdíj Olaszországban,
- évente kétszer emel(het) Magyarország mellett Hollandia, Törökország és Ausztrália,
- viszont csak kétévente emelkednek a nyugdíjak Svájcban, háromévente Lengyelországban.
- Rögzített küszöb szerint emel Belgium (ha az infláció átlépi a 2%-ot) és Luxemburg (2,5% a küszöb értéke).
Az OECD legutóbbi elemzései szerint nem az általános vagy a nyugdíjas fogyasztói árindex, hanem az egyes jövedelmi decilisek (tizedek) szerint mért fogyasztói kosarak mutatnak jelentős eltéréseket, ezért érdemes megvizsgálni a nyugdíjemelés mértékének a jövedelmi rétegzettség alapján mérhető fogyasztói kosarakhoz történő igazítását.
Mindez érzékelteti, hogy lényegében az EU (és az OECD) összes tagállama folyamatosan keresi a saját demográfiai és gazdasági helyzetüknek leginkább megfelelő optimális nyugdíjemelési stratégiát - a jelek szerint Magyarországot kivéve...
Kézenfekvő megoldás
A nyugdíjemelésnek nem csak a relatív lecsúszást kell lassítania (ezt megteszi a 13. havi nyugdíj viszavezetése is, amíg összeszedhető a költségvetésben az ehhez szükséges félezer milliárd forintos fedezet), hanem a korábban megállapított - és emiatt fokozottan zsugorodó értékű - nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is orvosolnia szükséges.
Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe a béreket és az inflációt előre meghatározott százalékos mértékben követő vegyes indexálás mellett mielőbb célszerű (lenne) beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó korrekciós indexálást is.
Ha ez nem történik meg, akkor a 13. havi nyugdíj csillapító hatása ellenére elkerülhetetlenné válhat a nyugdíjak külön korrekciós célú emelése annak érdekében, hogy csökkenjen a nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti méltánytalan eltérés és a nyugdíjak között kialakult indokolatlan aránytalanság, amelynek semmi köze a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek és a szolgálati idő hossza szerint kialakult, indokolt különbségekhez.
A nyugdíjemelés rendszerének így nemcsak a nemzetgazdasági nettó átlagkeresettől való folyamatos leszakadást kell kezelnie, hanem a nyugdíjas társadalom szétszakadását is.
A szétszakadást csak a nyugdíjemelés differenciált mértéke lassíthatja, például a sávos nyugdíjemelés módszere révén, amikor a kisebb nyugdíjas nagyobb arányú vagy nagyobb összegű nyugdíjemelésben részesül. A minden nyugdíjast a saját mindenkori februári nyugdíja összegével egyező összegben megillető 13. havi nyugdíj ezt a szétszakító hatást turbófokozatba kapcsolta, miután a 13. havi nyugdíjnak nincs felső küszöbértéke. Azokban az európai nyugdíjrendszerekben, amelyekben a 13. havi ellátáshoz hasonló plusz juttatás működik, a kifizethető összeget korlátozzák vagy mindenkire azonos összegben határozzák meg.
A nyugdíjemelés svájci típusú vegyes indexálásra épülő átalakítása tehát szükséges, de nem elegendő, mellette a nyugdíjmegállapítás éve szerinti valorizációs korrekciót és a nyugdíj összegétől függő sávos korrekciót is be kell(ene) építeni az emelés majdani új eljárásrendjébe.
Talán a 2026-os választások után erre is irányulhat némi kormányzati figyelem, mielőtt menthetetlenül elszegényedne a magyar nyugdíjas társadalom.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
