Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Három testőr
Donald Trump második elnökségének indulása két fő kockázattal jár. Az egyik az, hogy egészen egyszerűen nem tudjuk, hogy valójában mit fog csinálni, a másik pedig az,
hogy ezzel alighanem ő maga is így van.
A folyamatos kampányüzemmódban hajtogatott lózungok ködének felszállását az új kormányzat személyi összetételének kialakulásától várhattuk. Az adminisztráció kulcsfontosságú pozíciónak betöltéséről érkező első hírek többsége novemberben kétségbeejtő volt, a kétségbeesést csak a nagy nevettető fekete humora oldhatta az erre fogékonyaknál, amikor például egy szexuális visszaélésekkel terhelt múltú kiválóságot jelölt igazságügy-miniszternek.
A legsúlyosabb eseteket tudta kezelni az amerikai kongresszusi gépezet és a republikánus párt Trump előtti világának vert serege, de a szakpolitikai jártasságot, az egyéni képességeket, és az életutak hitelességét illetően
így is jó eséllyel a valaha volt egyik leggyengébb adminisztráció áll fel a napokban.
Ezért túlbecsülhetetlenül fontos az a három reménysugár, amely valamelyest mégis bevilágítja a gomolygó sötétséget.
A három testőr Amerikában ránk fog vigyázni, az egész világra, amennyiben – ha majd nyilván hibáznak is, ha mulasztanak is, de – remélhetőleg megtartják a világ legerősebb katonai hatalmát és a világ legfontosabb gazdaságát a józanság, a racionalitás, az ésszerű kormányzás keretei között. Szerény remény ez, elismerem, de tessék csak a főnökükre, vagy a zseniális fiatal barátjára, a világ leggazdagabb emberére gondolni, és rögtön látni fogják, hogy ez a három testőr is legalább olyan nehéz küldetést vállal még ennek a szerény reménynek a tükrében is, mint Alexandre Dumas vagy Rejtő Jenő hősei.
Susie Wiles
Hármójuk közül a legnehezebb dolga természetesen egy hölgynek lesz. Susie Wiles ugyanis Trump közvetlen közelében fog dolgozni, minden átmegy majd a kezén, egyszerre kell féken tartania a nagy államférfit és legalább látszólag engedelmeskednie neki. A pozíciója, amelyet először tölt be nő az amerikai történelemben – White House Chief of Staff, a Fehér Ház kabinetfőnöke – minden körülmények között az egyik legfontosabb munka a világon, de ha az Egyesült Államok elnöke 79 évesen fog neki a ciklusának, és lényegesen fiatalabban is javasolta már élő adásban beteg embereknek háztartási tisztítószerek testbe való befecskendezését a „tüdő kitakarítására”, akkor különösen.
Susie Wiles Trump győzelmének egyik legfontosabb szürke eminenciása, kampánystratégája és menedzsere, a 2024-es Trump-kampány agya. Jó negyven éve dolgozik republikánus politikusok kampányain és vezeti a kabinetjeiket, Ronald Reagan kampányában kezdte fiatalon, Florida a szűkebb hazája. Kivételesen okos, sokoldalúan felkészült, az amerikai belpolitika sűrűjében összehasonlíthatatlan tapasztalattal rendelkező, határozott, stratégiában gondolkodó, ugyanakkor rendkívül hatékony operatív vezetőként szerzett magának komoly reputációt, jóval azelőtt, hogy meghatározó szerepet játszott volna Trump újraválasztásában.
A kampány alatt is bizonyította, hogy képes kezelni Trumpot, lecsillapítani az indulatkitöréseit, megfontolásra késztetni a világ ösztönösen legjobb általános főszakértőjét.
Igaz, a helyzet alapvetően megváltozott, hiszen Trump őszintén hitte, hogy szüksége van Susie Wiles-ra ahhoz, hogy visszatérjen a Fehér Házba, most viszont, hogy már visszatért, ez a fegyelmező erő szükségszerűen elveszett a kapcsolatukból. Reméljük, enélkül is működni fog. Wiles valószínűleg már a katasztrofálisan indult jelölési folyamat korrekciójában is nagy szerepet játszott, floridai beágyazottságától talán nem független a következő testőr személye sem.
Marco Rubio
Az Egyesült Államok új külügyminisztere Marco Rubio lesz, aki tizennégy éve Florida állam egyik szövetségi szenátora, azaz a megválasztása óta kétszer választották újra. Szenátori működése előtt a floridai tagállami politikában szerzett komoly tapasztalatot, 29 évesen választották be a floridai tagállami Képviselőházba, ahol nyolc éven át volt képviselő, a floridai Képviselőház elnökévé – Speaker of the Florida House of Representatives – 35 évesen választották meg a kubai bevándorló szülők gyerekeként karriert építő politikust, akinek személyében először kap latin-amerikai származású vezetőt a külügyminisztérium.
Rubio szenátorként aktívan és kompetensen foglalkozott külpolitikával, teljes szenátori működése alatt, azaz közel másfél évtizeden át tagja volt a Szenátus külügyi bizottságának, az utolsó időkben éppen társelnöke volt egy hírszerzési vizsgáló bizottságnak is – képben van.
Kínával kapcsolatban szinte szó szerint úgy fogalmaz, mint az FBI leköszönő, egyébiránt még 2017-ben, azaz Trump első elnöksége alatt kinevezett igazgatója, Christopher Wray, azaz a kínai külpolitikát és stratégiai építkezést, illetve magát a Kínai Kommunista Pártot az Egyesült Államokat fenyegető legfontosabb fenyegetésnek, egzisztenciális veszélynek tekinti.
Ami Oroszországot illeti, potenciális ellenséget, biztonsági kockázatot lát benne, ebből a megfontolásból tartja fontosnak az orosz-ukrán háború mielőbbi tárgyalásos rendezését, tehát azért, hogy minél kevésbé szervesüljön az orosz-kínai szövetség. Nem tartja reálisnak, hogy Ukrajna visszaszerezze minden, orosz megszállás alá került területét, de kész tovább támogatni Ukrajnát az önvédelmi harcában ahhoz, hogy a lehető legjobb feltételekkel ülhessen majd a tárgyalóasztalhoz, ha eljön az ideje. Nem relativizálja a háborús felek erkölcsi szerepét, morálisan védhetetlen orosz agresszióról beszél, Ukrajna küzdelmét hősiesnek, bátornak és csodálatra méltónak tartja.
A NATO elkötelezett híve, olyannyira, hogy szenátorként egyik beterjesztője volt annak a törvénynek, amely – kifejezetten leendő főnöke károkozási képességét korlátozandó – kongresszusi jóváhagyáshoz kötötte az Egyesült Államoknak a NATO-ból való esetleges kilépését, ezt az elnök már nem teheti meg egyedül, legalábbis törvényesen nem.
Érti a nagyhatalmi politika szövetségépítési kényszerét, Kína feltartóztatásában is a legfontosabb feladatok egyikének tartja az ázsiai szövetségi rendszer ápolását és fejlesztését. Tajvan kérdésében a miniszterjelölti meghallgatásán azt mondta a Szenátus külügyi bizottságában ülő kollégáinak, amit ugyanabban a teremben az asztal másik oldalán mondott tizennégy éven át: Tajvan védelme kritikus fontossággal bír az Egyesült Államok számára, sőt, fontosnak tartja, hogy az Egyesült Államok támogassa Tajvan globális fórumokon való megjelenését, és semmilyen módon ne bocsátkozzon alkukba Kínával Tajvan sorsát illetően.
Ezek mind lehetnének alapvetések is, tulajdonképpen azok is, de megint csak azt javaslom, vessük össze mindezt azokkal a kaotikus, odavetett félmondatokkal, amelyekkel Trump vagy Musk készül világpolitikát csinálni a közösségi médiában.
Scott Bessent
A harmadik testőr Scott Bessent, az Egyesült Államok következő pénzügyminisztere. Mindenekelőtt tessék megkapaszkodni:
Soros embere volt, nem kicsit, hanem nagyon!
Az ízetlen tréfát félretéve valóban érdemes tudni róla, hogy Bessent, miután politikatudományból diplomázott a Yale-en, a Wall Street felé vette az irányt, és néhány év után Soros György Quantum Fundjánál kötött ki, ahol egyéb foglalatosságai között egyszer csak azt vette észre, hogy a brit gazdaság fundamentumai elkerülhetetlenné teszik az angol font leértékelődését a német márkához képest, a font nem maradhat benne a lényegében a német márkával mint tőkesúllyal hajózó európai árfolyam-mechanizmusban.
Úgy vélte, hogy egy egészségesen aszimmetrikus trade lehet a font shortolása a német márkával szemben, ezt a javaslatát pedig prezentálta Stanley Druckenmillernek, aki akkoriban már napi szinten a Quantum Fund vezetője volt. Druckenmiller, aki azóta is a világ egyik legjobb befektetője, jónak találta az elgondolást, és továbbította Soros Györgynek, akinek annyi észrevétele volt hozzá, hogy a Druckenmiller által javasoltnál sokkal nagyobb tételben kell megjátszani ezt a sztorit, mert ilyen egyértelműen aszimmetrikus lehetőség talán néhány van egy befektető életében.
A folytatást biztosan tetszenek ismerni, úgy hívják, hogy Fekete szerda, 1992-ben járunk, Scott Bessent-nek, az Egyesült Államok új pénzügyminiszterének igaza volt, a Bank of England nem rendelkezett elég tartalékkal a túlértékelt font mesterségesen erős árfolyamának megtámasztására, és egy elégséges méretű, azaz irdatlan léptékű kamatemelés járulékos kárait sem volt kész az országra szabadítani. A trade működött, Soros György legendává vált.
Az évtizedeken át, több mint 120 országban végzett filantróp tevékenységéért néhány hete a legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel, az Elnöki Szabadság-érdemrenddel kitüntetett Soros György akkor is üzleti kapcsolatban maradt Scott Bessent-tel, amikor az már régen nem volt az alkalmazottja. Bessent tíz éve, 2015-ben is alapított egy saját hedge fundot, egy kifejezetten makrogazdasági elemzésekre támaszkodó, nagy ügyfeleket kiszolgáló befektetési alapot, amelyben ez a kapcsolat megmutatkozott. Az induláskor 4,5 milliárd dollár kezelésével bízták meg a befektetői, azaz az ügyfelei – ebből 2 milliárd dollár a Quantum Fund befektetése, azaz Soros György pénze volt.
Bessent egyik állandó jellemzése, ha újságírók kérdezik róla a pályatársait, hogy „a legokosabb emberek egyike, akivel az iparágban valaha találkoztam”, rendkívül átgondolt makrogazdasági elemzései írásos formában is szakmai csemegének számítanak.
A régi-új amerikai elnökkel való kapcsolata nagyon régre nyúlik vissza, Bessent több mint harminc éve baráti viszonyban van a Trump-családdal, Donald Trump 2020-ban elhunyt öccsével, Robert Trumppal ápolt közeli barátságuk okán. A kapcsolat erejét jól mutatja, hogy Bessent már 2016-ban is nyíltan támogatta Trump kampányát, a 2024-es kampányban viszont már legalább nyár óta az elsőszámú gazdaságpolitikai tanácsadóként tartották számon, túl azon, hogy a kampány finanszírozásához szükséges pénzgyűjtésben is egyike volt a csapat legfontosabb tagjainak.
A makrogazdasági összefüggésekről nagyon árnyaltan és megfontoltan gondolkodik, ez a fentiek fényében aligha meglepő, de ami a testőri szerepe szempontjából talán a legfontosabb, az a vámok és a dollár ereje közötti összefüggés világos belátása, és ennek az összefüggésnek a rendszeres prezentálása. Az ambíciója az amerikai gazdaság, azon belül a jelenleginél kisebb logisztikai, piacszerkezeti sérülékenységgel bíró ipar olcsó energiával és csúcstechnológiával megalapozott új aranykora, az amerikai ipar globális versenyképességének gazdaságtörténeti léptékű helyreállítása. Nem elzárkózni akar a világ többi részétől, hanem erősebb pozícióból akar versenyezni vele.
A vámokat a Kína elleni technológiai korlátozások eszközeként és tárgyalási alapként látja, és óva int attól, hogy ezekre épüljön a gazdaságpolitika, egyéb kárai mellett elsősorban a dollárt tovább erősítő és az inflációt növelő hatásai miatt. Úgy képzeli, azaz azt tartaná ideálisnak, hogy a dollár Trump elnökségének első felében gyengülő pályára álljon, támogatva az amerikai ipar versenyképességét az exportpiacokon és otthon. Majd az ebből adódó, a kedvező adókörnyezetet az államháztartás normalizálása mellett is fenntartó politikával támogatott addicionális gazdasági növekedés automatikusan visszaépíti a dollár erejét az elnöki ciklus végére.
„In Wiles, Rubio, Bessent we trust.”
Természetesen nem tudhatjuk, hogy Susie Wiles képes lesz-e egyszerre kézben tartani az elnöki adminisztrációt és az elnököt, vagy Marco Rubio nem jár-e úgy, mint a külpolitika okos és rátermett vezetői Trump első elnöksége idején, mint ahogy azt sem, hogy Scott Bessent esetében a régi barátság és a mélyen gyökerező személyes bizalom kibírja-e a kormányzás mindennapjainak feszültségeit. De az, hogy ez a három ember ott van az új elnöki adminisztrációban, éppen ezekben a pozíciókban, az sokkal több reményt ad, mint amennyit a vakszerencsétől várhattunk volna Donald Trump második elnöksége alatt.
A dollárra az van írva: „In God we trust”, ez az Egyesült Államok törvénnyel szentesített nemzeti mottója.
Ha Európából Amerika felé nézünk, most világnézettől függetlenül joggal mondhatjuk azt is, hogy
„In Wiles, Rubio, Bessent we trust.”
Címlapkép forrása: Anna Moneymaker/Getty Images
