Meg kell maradnia a Török Áramlatnak a magyar gazdasági tervekhez
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió ma reggeli adásában úgy nyilatkozott az ukrán tranzit leállása mellett bő egyéves csúcsra ugró piaci gázárra, és az esetleges további drágulásra utalva:
Az energiaárak nagyívű emelkedése a mi gazdasági terveinket megakaszthatja, ezért nevezem ezt a legnagyobb veszélyforrásnak.
Az ukrajnai gáztranzit év eleji leállása után a minap orosz állítás szerint ukrán drónok támadták meg a Török Áramlatot, amely az orosz külügyminiszter szerint az Egyesült Államoknak állhatott érdekében. Ezt a fejleményt úgy kommentálta a magyar kormányfő: "most a Török Áramlatot is próbálják lezárni". Ezért leszögezte:
szó szerint minden eszközzel meg kell akadályoznunk, hogy ezt az ütőerét a magyar gazdaságnak elvágják. A Török Áramlatnak működnie kell, egyébként a gazdasági terveinket nem tudjuk valóra váltani.
Orbán Viktor már az Északi Áramlat 2022 őszi felrobbantása után is azt a szófordulatot használta a Török Áramlatra, hogy az a magyar gazdaság ütőere, így nagyon fontos, hogy épségben maradjon, mert a magyar gázimport jelentős része ezen érkezik be Oroszországból Törökország, Bulgária és Szerbia érintésével.
Azzal, hogy ma újra ezt a kifejezést használta, csak még jobban ráerősített arra, hogy tényleg kulcsfontosságú a magyar gázellátás biztonsága szempontjából (is) ennek az útvonalnak a megmaradása.
Már jó ideje nagyon felpörgettük az orosz gázvásárlást a Török Áramlaton át
A hosszú távú magyar-orosz gázvásárlási szerződés ezen az útvonalon évi 3,5 milliárd köbméteres mennyiség leszállítását rögzíti az évi 8,5 milliárd köbméter körüli teljes magyar gázfogyasztás mellett, de a plusz magyar gázvásárlások miatt már jó ideje azt látjuk, hogy ennél a mennyiségnél lényegesen több orosz gáz érkezik be az országba a kiskundorozsmai határkeresztező ponton. Ez a tavaly szeptember végén zárult 2023-2024-es gázévben összesen 7,8 milliárd köbméter volt (napi 21-23 millió köbméter) a megelőző gázévi 5,3 milliárd köbméter után, így már csaknem teljesen kihasználta Magyarország ezen vezeték éves maximális kapacitását (8,4 milliárd köbméter).
A csúcsra járatott import persze nem csak az MVM plusz orosz gázvásárlását takarhatja, hanem más kereskedők importját is, akik mind kihasználják az árelőnyt jelentő orosz gáz régiós terítését, de a napi aggregált import adatot kívülről lehetetlen szétszálazni az egyes kereskedőkre.
Amint minapi régiós gázellátási elemzésünkben már érzékeltettük: ezen a déli útvonalon olyan orosz gáz is beáramlik, amely aztán Szlovákiába és Ukrajnába megy tovább, így tehát nemcsak a magyar, hanem a régió ellátásbiztonsága szempontjából is kulcsfontosságú vezetékről van szó. Sőt, egy friss fejlemény afelé mutat, hogy az ukrán tranzit kiesése miatt Szlovákia áprilistól hivatalosan is átterelheti az orosz gázimportjának egy részét a Török Áramlatra, hogy az rajtunk keresztül jusson el Kiskundorozsmán és Balassagyarmaton át északi szomszédunkhoz.
Tavaly ősztől még csak átmeneti jelleggel növelte meg évi 3,5 milliárd köbméterre a magyar és szlovák rendszerirányító a Szlovákia felé való nem-megszakítható gázszállítási kapacitást, és ezzel párhuzamosan napi nettó 7 millióról 9-9,3 millió köbméterre megnőtt a fizikai gázszállítás. A minapi közlemény azonban azt jelenti, hogy állandó jelleggel megnő a nem-megszakítható kapacitás Szlovákia irányába. Egyelőre a napi gázforgalmi adatokon nem látszik az a szlovák miniszterelnök által is jelzett terv, hogy a kieső ukrajnai tranzitot részben a mi irányunkból megnövelt importból pótolnák; sőt az utóbbi napokban nettó 7-8 millió köbméter közé visszaesett a szlovák gázimport Magyarország felől Balassagyarmaton keresztül.
Megnőtt a Török Áramlat kiesésének kockázata
Az elmúlt hetek szlovák-ukrán üzengetéseiről, az ukrán tranzit újraindulásának és a szlovák áramexport Ukrajna felé blokkolásának esélyeiről öt piaci szakértőt kérdeztünk meg.
Abban megosztottak voltak a szakértők, hogy az ukrán tranzit újraindulásának mik az esélyei, abban viszont mind az öten egyet értettek, hogy nem reális a szlovák áramexport leállításával kapcsolatos fenyegetés.
Két szakértő külön is kiemelte: azzal, hogy újévtől leállt az ukrán gáztranzit, az ukránok figyelme a Török Áramlatra irányul, ezt az e hétfői állítólagos dróntámadás is jelzi, így az azon keresztüli gázszállításnak megnőtt a kockázata, igaz az olcsóbb orosz gázzal elérhető profit lehetősége is megnőtt. Ahogy Turai József, a T-Energies Kft. ügyvezetője rámutatott: ez olyan, mint a pénzügyekben, hogy a magasabb kockázat magasabb potenciális hozammal is kecsegtet.
Egy névtelenséget kérő másik energiapiaci szakértő azt hangsúlyozta: azért lenne jó, ha lepaktálna egymással az orosz és ukrán fél, mert ha tényleg tartósan kiesik az ukrán vezeték, akkor elsőszámú katonai célponttá válhat a Török Áramlat. Megjegyezte, hogy Bulgáriában is sok beépített ukrán nacionalista állomásozhat, akik számára ez cél lehet, és szerinte az, hogy Robert Fico karácsony előtt váratlanul Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyinnal a gázszállításról, csak megerősítette az ukrán nacionalistákat abban, hogy ne engedjék Zelenszkijt lepaktálni Ficóval a gáztranzitról év végén.
Mindezzel együtt utóbbi energiapiaci szakértő forrásunk továbbra is arra számít az ukrán tranzit kapcsán, hogy
előbb-utóbb lesz megállapodás,
mert az oroszoknak kell a gázértékesítési bevétel, az ukránoknak pedig a tranzitdíj.
A Trump-vámokon is sok múlik
Egy brüsszeli forrásunk, aki rálát az Európai Bizottságon belül az orosz energiahordozókról leválást célzó, február végén várható terv munkálataira, azt mondta: biztos abban, hogy a minap lezajlott találkozón Dan Jörgenssen új energiaügyi biztos nem ajánlott segítséget Robert Ficónak az ukrán gáztranzit újraindítására, noha a szlovákok arra várnak, hogy jöjjön egy határozott támogató jelzés onnan.
Ő úgy fogalmazott: a kritikus helyzetekben (pl. Lukoil-ügy nyáron, és most a szlovák-ukrán vita) a Bizottság
a tétlenségével tudja terelni a folyamatokat a kívánt irányba.
Szerinte azért sem reális rövid távon, hogy jöjjön ilyen támogató jelzés Brüsszelből, hiszen a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen elkötelezett a már 2022 tavaszán megfogalmazott céllal kapcsolatban, hogy 2027-ig váljon le az EU az orosz fosszilis energiahordozókról, így tehát ezzel a fő céllal eleve szembe menne az ukrán tranzit újraindítása.
Rövid távon tehát a brüsszeli forrás szerint nincs esély a tranzit újraindítására, de hosszabb távon nem zárta ki ezt, részben amiatt sem, mert ez a Trump-adminisztráció és az EU közötti vámháborús egyezkedés és az amerikai energiahordozó vásárlással kapcsolatos alkutól is függ. Ezzel arra utalt, hogy ha Donald Trumpék több cseppfolyósított földgázt (LNG-t) akarnak eladni az EU-nak, akkor logikus, hogy az EU belemegy ebbe (Ursula von der Leyen Budapesten erre már tett is egy direkt jelzést), hogy felpuhítsa a Trump által belengetett vámokat.
A forrás szerint emiatt elképzelhető, hogy végül mind a magyar, mind a szlovák kormány belemegy az orosz LNG lengyelek által is tervezett szankcionálásába, és esetleg a vezetékes gáznak is hátat fordít, elérve a Trump által belengetett vámok enyhítését. Hangsúlyozta: egyhangúan kell az összes tagállamnak támogatnia a szankciókat, hogy abból legyen is valami, igaz ma reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor éppen az ellenkezőjéről, az orosz szankciók feloldásának szükségességéről beszélt. Azt azonban a kormányfő is elismerte, hogy ez még arrébb van (a jelenleg hatályos oroszellenes szankciók január végén járnak le, és a meghosszabbításukhoz is egyhangú támogatás szükséges a tagállamok között), így valószínűleg arra utalhatott, hogy egyelőre még a magyar kormány is belemehet a szankciók hat hónapos újabb meghosszabbításába.
Sok ügyet egyszerre kell figyelni
Turai József összességében úgy látja, hogy az ukrajnai tranzit jövője kapcsán két főbb nézet ütközik, és egyelőre bizonytalan, hogy mi lesz ennek a kifutása. Egyrészt az ütközik, hogy immár 70 éve szállít azon az útvonalon orosz gázt Ukrajna, amely energiára még szüksége van Európának, másrészt azt, hogy a háborús agresszortól nem szabad energiát venni erkölcsi okok miatt. Meglátása szerint a Török Áramlaton való gázszállítás kockázatával együtt az elérhető haszon is megnőtt például az MVM számára, amely a hosszú távú magyar-orosz gázszerződésben rögzítettnél jóval több gázt hoz be azon az útvonalon.
Véleménye szerint Donald Trump jövő hétfői beiktatása, és a február 23-i német választások eredményének ismerete előtt nem érdemes találgatni, hogy mi lesz az ukrajnai orosz tranzit sorsa, illetve esetleg újraindul-e az Északi Áramlat megmaradt egyetlen vezetékén a gázszállítás (a német AfD ezt szorgalmazza). A tavaszi hónapokra kristályosodhat ki, hogy egyáltalán újraindulhat-e az orosz gázszállítás Európába az ukrajnai, vagy az északi útvonalon, és ha ez be is következne, akkor is előbb rövid távú spot ügyleteket köthetnek a piaci szereplők, nem hosszú távúakat.
Szerinte ebben a bizonytalan képletben azt sem tudni, hogy ha például Magyarország amerikai LNG-t venne a horvátországi krk-i LNG-kikötőn keresztül, akkor az elegendő lenne-e az üzletpolitikus Donald Trumpnak ahhoz, hogy a magyarországi kínai akkumulátoripari és egyéb érdekeltségek működését elnézze, hagyja felfutni.
Jolsvai Zoltán energiapiaci szakértő úgy látja, hogy a tavaly nyári eset az orosz Lukoil olajának ukrán szankcionálásáról, és az utána adódó megoldás (Mol tulajdonjogba veszi az olajat a fehérorosz-ukrán határon és ő szállíttatja át az országon) nem véletlenül történt. Szerinte ez akár a főpróbája is lehetett annak, hogy miután leáll az ukrán gáztranzit, ezen a téren is egy hasonló megoldás alakuljon ki. Ehhez persze az is kellene, hogy hajlandók legyenek az oroszok átengedni a kőolaj tulajdonjogát.
Meglátása szerint
az ukrajnai vezeték az EU-nak egyfajta arbitrázs lehetőség is hosszabb távon, és nem lenne szabad elengednie, mert ez egyfajta ellensúlyt képezhet arra az esetre, ha túlságosan függővé válna az LNG-szállítások terén.
Ő úgy látja: nem végleges az, hogy leállt újév elején az ukrán tranzit, azaz megszülethet majd egy megállapodás a folytatásra, de ez nem lesz gyors, és tavasz előtt nincs is rá igazán szükség. Amikor majd a tavasz végén látszik, hogy milyen szintre apadtak le az európai gáztárolók, akkor ez lehet majd egy tényező a felek megállapodása felé. Arra is rámutatott, hogy az egész éves ukrajnai tranzit (15 milliárd köbméter) összességében az EU éves importjához, és gázfogyasztásához képest csekély mennyiség.
Nem reális a szlovák árampiaci fenyegetés
Arra is rákérdeztünk mind az öt szakértőnél, hogy mit gondolnak arról a szlovák miniszterelnöki fenyegetésről, hogy a kieső gáztranzit megtorlásaként blokkolhatják Ukrajna felé az áramexportot. Egyikük sem tartotta reálisnak részben uniós jogszabályi keretek, kötelezettségek miatt, részben az üzleti logika miatt.
Ahogy brüsszeli forrásunk fogalmazott: az Európai Bizottság energiapiaci szakmai köreiben senki se veszi komolyan Fico fenyegetését az áramexport leállításáról, és jogilag sem tudná meglépni ezt. Utóbbi kapcsán egyik névtelenséget kérő forrásunk arra hívta fel a figyelmet:
a szlovák áramexportról nem a szlovák politika dönt,
hanem a brüsszeli JAO (Joint Allocation Office) a rendszerirányítók által megadott elérhető átviteli kapacitás adatok (Available Transmission Capacity, ATC) megadása alapján, egy allokációs mechanizmus segítségével. Hozzátette: megcsinálhatja persze a szlovák rendszerüzemeltető politikai nyomásra, hogy 0 MWh elérhető ATC adatot ad meg a szlovák-ukrán határmetszékre, de ennek nagyon súlyos bírság következménye lehet, és közben súlyosan megzavarná az összekapcsolt európai árampiac működését is.
Ukrajnai forrásunk szintén azt mondta: az uniós piaci szabályozás miatt nem reális a szlovák fenyegetés, ha viszont mégis megpróbálnák valamilyen ürügyre hivatkozva blokkolni a szlovákok az áramexportot, akkor szerinte az Európai Bizottság azt biztosan nem hagyná szó nélkül. Azt is megjegyezte: a blokkolással a szlovák áramkereskedők is hátrányosan járnának, hiszen nem tudnának abba a relációba értékesíteni.
Azt is megjegyezte: az átviteli kapacitás tekintetében a lengyelek bőven be tudnának állni az esetleg kieső szlovák kapacitás helyébe, de legalább két fontos akadály továbbra is adott lenne. Egyrészt az, hogy Ukrajnában ársapka van a nagykereskedelmi áramáron, így a lengyel erőművek (amelyek egyébként már érdeklődtek a többlet ukrajnai áramértékesítési lehetőségekről) piaci alapon kérdéses, hogy akarnának-e többlet mennyiséget eladni. Másrészt az ukrán vezetékhálózat nagyon súlyos károkat szenvedett el az ország sok régiójában, így kérdéses, hogy a lengyelek felőli többletet ténylegesen el lehetne-e juttatni bizonyos nagyobb energiafogyasztó ipari körzetekbe. Nyilván a végső szót az európai rendszerirányítók hálózata (ENTSO-E) mondaná ki, hogy mennyi kapacitást tartanak érvényben az EU-Ukrajna relációban, és egyébként is sokszor van olyan, hogy a most engedélyezett összesen 2100 MW import kapacitást Ukrajna nem használja ki/nem tudja kihasználni belső hálózati okok, vagy a kereslet gyengesége (gazdasági károk, ipari hanyatlás) miatt.
Turai József összességében politikai fenyegetésnek tartja azt a Robert Fico szlovák miniszterelnök által megfogalmazott fenyegetést, miszerint ha nem indul újra az ukrán gáztranzit, akkor a károkozásra hivatkozva leállítja Szlovákia az áramexportot Ukrajna felé. Felhívta a figyelmet, hogy a szlovák-ukrán áramszállításokról a két ország rendszerirányítói kötöttek magánjogi szerződéseket, amelybe a politika nem szólhat bele, de ha megtenné, akkor amellett, hogy a szlovák áramexportőrök elesnének a bevételektől, még a blokkolásból eredő jogi költségeket is állni kellene, márpedig szerinte perek százai indulhatnának emiatt, hiszen Szlovákia az összekapcsolt európai árampiac része.
Azt is megjegyezte: abban az esetben tudná megtenni az áramexport blokkolását a szlovák politika, ha előtte energetikai vészhelyzetet hirdet, és vis maior helyzetre hivatkozik (ebben az esetben többek között Magyarország felé sem exportálhatna). Ennek azonban nincs meg az energiapiaci alapja, hiszen zavartalanul működnek a nagyobb áramtermelő erőművei, és az ország nettó áramexportőrnek számít.
A fent említett három téma esélyeinek rangsora kapcsán úgy fogalmazott: annak van a legnagyobb esélye, hogy nem történik semmiféle korlátozás a szlovák áramexportban Ukrajna felé, ennél kisebb esélyű, hogy esetleg újraindul az orosz gázszállítás Ukrajnán és az Északi Áramlaton át, annak pedig a legkisebb az esélye, hogy az új amerikai vezetés elnézné a magyarországi kínai akkumulátoripari és egyéb nagyberuházások zavartalan megvalósulását és felfutását.
Jolsvai Zoltán a szájkarate kategóriába sorolta a szlovák miniszterelnöki fenyegetést az ukrán áramexport leállításáról, és nem látja, hogy miért lenne anyagilag ténylegesen érdeke Szlovákiának ezt meglépni, azaz miért mondanának le az árbevétel szerzési lehetőségről.
Címlapkép forrása: Burak Kara/Getty Images
