Trump visszatérése a hatalomba újra felerősítette a kereskedelmi feszültségekkel kapcsolatos aggodalmakat, különösen Európával szemben. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az „Amerika az első” mottójú programja mélyreható hatással lehet az Európai Unióra, Kínára, de végső soron a nagy vesztes maga az Egyesült Államok lehet.
Az Euronews-nak nyilatkozva Sven Jari Stehn, a Goldman Sachs közgazdásza azt vetítette előre, hogy Trump európai árukra, különösen autókra kivetett vámokkal való fenyegetése keményen sújthatja az EU legnagyobb gazdaságait. A szakértő úgy látja, hogy
az amerikai importra kivetett általános, 10%-os vámok 1%-kal csökkenthetnék az euróövezet GDP-jét, Németországban 1,1%-os, az Egyesült Királyságban 0,7%-os, Spanyolországban pedig 0,6%-os visszaesést okozva.
Hozzátette, hogy már önmagában a kereskedelempolitikai bizonytalanság is jelentős kockázatot jelent. A vámemelések tényleges mértéke talán kevésbé befolyásolja a növekedést, mint a kereskedelempolitikai bizonytalanság, mivel a vállalkozások elhalasztják az európai beruházásaikat és kiigazítják az ellátási láncaikat a lehetséges zavarok miatt. Ez a bizonytalanság kritikus tényező, amely visszafoghatja a gazdasági növekedést és a beruházásokat – jelentette ki.
A Bloomberg friss, keddi értesülései szerint Trump gazdasági csapata a vámok emelésének fokozatos megközelítéséről tárgyal, amelynek célja, hogy növelje a tárgyalási befolyást, ugyanakkor elkerülje az infláció megugrását. Ez a stratégia, amely a havonta körülbelül 2-5%-kal emelkedő, fokozatos vámok ütemezését foglalja magában, a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatalomról szóló törvény szerinti végrehajtási hatáskörökre támaszkodik.
Lényegében tehát a vámokat egyre biztosabb, hogy kiveti az új elnök, és ehhez szükséghelyzeti különleges jogköröket alkalmaz majd.
Az egyre fokozódó bizonytalanság miatt Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Kristalina Georgieva megjegyezte, hogy a vámokkal kapcsolatos fenyegetések már most is világszerte növelik a hosszabb távú hitelfelvételi költségeket. Ez a bizonytalanság felerősíti „a világgazdasági ellenszelet”, és globálisan a magasabb hosszú távú kötvényhozamokban fejeződik ki, még akkor is, ha a rövid távú kamatlábak csökkentek, ami „nagyon szokatlan” kombináció.
A Chatham House most megjelent, az amerikai kurzusváltás gazdasági hatásait mérlegelő elemzésében kiemeli, hogy Trump valójában talán nem vetemedik arra, hogy általános vámokat vezet be,
hanem inkább arra készül, hogy ezeket az USA számára előnyök kialkudása érdekében befolyási eszközként zsarolási alapnak használja csak a fenyegetéseket.
Az eredmény szerintük attól függ majd, hogy más országok hogyan reagálnak: a nagy kereskedelmi blokkok, például Kína és az EU valószínűleg célzott megtorlást kezdeményez, de tárgyalásra is törekszik majd.
Nem is a vámok miatt kell aggódni?
Creon Butler, a Chatham House globális gazdasági és pénzügyi programjának igazgatója megjegyzi, hogy az amerikai gazdaságra leselkedő nagy hosszú távú veszélyeket Trump által felvázolt egyéb lépések jelentik, amelyek aláásnák az amerikai kormányzás minőségét, és megkérdőjeleznék Amerika szövetségesi megbízhatóságát. Elon Musk Trump kormányzati hatékonysági tanácsadóvá történő kinevezésének következményeit nehezebb megjósolni szerinte, de a politikai döntéshozatalra gyakorolt általános hatása jelentős lehet.
Trump tranzakciós külpolitikája, különösen a NATO-val szembeni kritikája és az európai szövetségeseknek nyújtott biztonsági garanciák redukálása további költségterheket ró az EU-ra.
A NATO 2%-os GDP-arányos védelmi kiadási céljának teljesítése és az amerikai csökkentések kompenzálása a Goldman Sachs szerint évente a GDP 0,5%-ának megfelelő többletköltséget jelenthet az EU-nak.
Engjellushe Morina, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának munkatársa megjegyzi, hogy Európának növelnie kell saját szerepvállalását, hogy megakadályozza a hatalmi vákuum kialakulását, amelyet Oroszország és Kína kihasználhat. Mindez viszont más területekről vonja el
Az USA csökkentett szerepvállalásának kockázatai a régióban jelentősek. Morina azt is megjegyezte, hogy bár Európa előrelépéseket tett a védelem és az energiabiztonság terén, „további erőfeszítésekre van szükség”.
Az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia a környező térségekért, biztosítva, hogy az USA csökkentett szerepvállalása ne teremtsen sebezhetőséget.
De nem csak a biztonságpolitikai területen kell az EU-nak új szerepben fellépnie a globális diplomáciában: Trump éghajlatváltozással kapcsolatos szkepticizmusa és az európai Green Deal ellenzése jelentős kockázatokat jelez a globális környezetvédelmi együttműködésre nézve. Itt az Európai Uniónak a klímaváltozás elleni harc miatt nem szabad engednie a vállalásaiból, valamint a kereskedelmi partnereivel szemben támasztott elvárásaiból.
Elżbieta Bieńkowska a Covington & Burling LLP-től az Euronews-nak ennek kapcsán megjegyezte, hogy Trump politikája alááshatja az EU vezető szerepét az éghajlat-politikai intézkedések terén, és akadályozhatja a fenntartható politikák előmozdítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket. Ez az elmozdulás a környezetvédelmi szabályozások hazai visszavágásához, a nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodásokból való kilépéshez és a fosszilis tüzelőanyag-termelés fokozott támogatásához vezethet,
míg a fosszilis energiahordozók melletti kitartás az EU-ban fenntartaná a versenyképességi problémákat okozó magas energiaárakat (túl a klímaváltozás jelentette problémák mellett).
Bieńkowska megjegyezte, hogy Trump jól dokumentált szkepticizmusa az éghajlatváltozással kapcsolatban és az európai zöld megállapodással szembeni ellenállása a környezetvédelmi szabályozások valószínűsíthető hazai visszavágását, a nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodásokból való kilépést és a fosszilis tüzelőanyag-termelés fokozott támogatását jelzi. Ez az elmozdulás alááshatja az EU vezető szerepét az éghajlat-politikai intézkedések terén, és akadályozhatja a fenntartható politikák előmozdítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket.
A Chatham House arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás hatásaira és következményeire vonatkozó bizonyítékok figyelmen kívül hagyása várhatóan romboló hatással lesz a döntéshozatal minőségére a közpolitikában.
A kormányzati intézményeknek ez az átpolitizálása a cégekre kivetett környezetvédelmi előírások jelentős gyengüléséhez vezethet mindenütt a világon, ami súlyos következményekkel járhat a környezetre és a globális gazdaságra nézve.
Elég csak arra gondolni, hogy a szélsőséges aszályok, villámárvizek, erdőtüzek okozta károkat kell kigazdálkodnia a világ kormányainak.
Az amerikai gazdaság lehet a valódi vesztes?
Belföldön Trump gazdaságpolitikája várhatóan az adócsökkentésre, a deregulációra és a vámokra összpontosít majd. A Cato Institute friss jelentésében kiemeli, hogy Trump javaslata, miszerint a szövetségi társasági adókulcsot 15%-ra kellene csökkenteni, még vonzóbbá teheti Amerikát a globális befektetések és a munkaerő bővítése szempontjából. Az alacsonyabb társasági adókulcsok ösztönzik a beruházásokat, növelik a termelékenységet, bővítik a munkalehetőségeket, és vonzzák a még mobilizálható vállalati nyereséget.
A Cato Institute megjegyzi, hogy a társasági adó 2025-ben történő csökkentése valószínűleg nem fog meredek bevételkiesést eredményezni az amerikai költségvetésben.
A Chatham House azonban arra figyelmeztet, hogy Trump politikája az inflációs nyomás növekedéséhez, a Fed kamatcsökkentésének lassabb üteméhez és a növekedés némi lehűléséhez vezethet. A hosszú távú gazdasági következmények közé tartozhat a vállalatokra vonatkozó szabályozások felvizezése, az amerikai közszolgálat minőségének és hatékonyságának romlása, amely kevésbé reagál majd a makrogazdasági folyamatokra, helyette majd az üzleti érdekeknek rendelik alá a politikai döntéseket.
Creon Butler megjegyzi, hogy mindezek nettó eredménye az inflációs nyomás növekedése, a Fed kamatcsökkentésének lassabb üteme és a növekedés némi lassulása lehet,
ami 2025-re visszavezetheti az USA 2-2,5 százalékosra várt GDP-növekedését.
Az Oxford Economics megjegyzi, hogy a szabályozási változtatások a fiskális politikával ellentétben viszonylag gyorsan végrehajthatók. Trump kinevezései az egyes főbb minisztériumokba gyorsan alakíthatják az agendát, ha a szabályozásról van szó, a technológiai és az energetikai ágazat pedig a dereguláció legnagyobb haszonélvezője lehet. Az ezen iparágakra vonatkozó lazítások makrogazdasági hatásai azonban szerények lesznek a szervezet elemzése szerint.
Ryan Sweet, az Oxford Economics vezető amerikai közgazdásza úgy véli, hogy Scott Bessent pénzügyminiszteri posztra való jelölése azt jelzi, hogy a kampányban tett agresszívebb politikai javaslatok közül néhány valószínűleg nem fog megvalósulni, különösen a vámok tekintetében. Az említett ügynökségek vezetőinek radarja alatt elrepülő jelölések alakíthatják a szabályozást, amikor a technológiáról van szó, és kívül esnek a Federal Reserve hatáskörén.
A CEPR arra figyelmeztet, hogy Trump beavatkozásai a monopolhelyzetek további erősödéséhez vezethetnek, lehetővé téve a trösztellenes törvények megkerülését. Ez a kapitalista „aranykorhoz” való visszatérést idézheti elő, a piacokat monopolizáló, a versenyt elfojtó, hatalmas vagyont és koncentrált hatalmat felhalmozó hatalmas vállalatok felemelkedésével. A
politikai hatalommal szorosan összefonódott „innovációra rezisztens” cégeken keresztül kialakuló haveri kapitalizmus alakulhat ki, ami negatív hatással lehet a termelékenységre, a növekedésre és az amerikaiak jólétére.
Moreno Bertoldi és Marco Buti, a CEPR kutatói megjegyzik, hogy a kevés szabályt tartalmazó, de a közkiadásokat a „politikai hasonszőrűség” kritériumai szerint elosztó gazdaságpolitika trumpi vágyálma valósággá válhat. „Úgy tűnik, hogy a pénzügyi piacok már beépítették ezt a forgatókönyvet, amit a kriptovaluták szárnyaló értékelésében, valamint a Trump kampányához nagylelkűen hozzájáruló vállalatok tőzsdei értékének nagy ugrásában láthatunk” – írják értékelésükben.
A Chatham House is hasonló aggodalmakat fogalmazott meg, megjegyezve, hogy a kormányzati intézmények politikai oldalak általi kisajátítása az üzleti normák jelentős gyengüléséhez vezethet mindenütt. Ez szerintük nem jelenti a jogállamiság végét – a szövetségi bíróságok és az állami igazságszolgáltatási rendszerek továbbra is úgy működnek majd, mint eddig –, de független és objektív szövetségi ügyész nélkül azonban valószínűleg a vállalatokra vonatkozó jogi felelősség erősen csökkenhet, ami
a fogyasztóvédelmi és versenypiaci szempontok figyelmen kívül hagyásával tovább rombolja majd a közbizalmat, növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket és rontja az amerikai versenyképességet a globális piacokon.
Creon Butler, a szervezet szakértője arra figyelmeztet, hogy a közigazgatás létszámának csökkentése – amit Donald Trump szintén belengetett – a megmaradó bürokrácia szokásosnál jóval mélyebb átpolitizáltságával és a kivételezett vállalatok befolyásának lehetséges növekedésével („crony capitalism”) együtt idővel az amerikai közszolgálat minőségének és hatékonyságának romlásához vezetne.
Az Európai Unió válasza kulcskérdés lesz
Az EU-t már jóval a 2024-es félidős választások előtt megüthetik a belengetett vámok, különösen az autóipar van veszélyben. A CEPR azt javasolja, hogy az EU azzal a javaslattal üljön tárgyalóasztalhoz, hogy 2018-hoz hasonlóan több amerikai árut vásároljon, miközben készen áll megtorlásra, ha egyoldalúan új vámokat alkalmaznának.
Ez a lépés azonban valószínűleg nem fogja jelentősen csökkenteni az EU kereskedelmi többletét az USA-val szemben.
Középtávon az EU-nak koalíciókat kell építenie a protekcionizmus felé való sodródás ellen, és késznek kell mutatkoznia arra, hogy szabadkereskedelmi megállapodásokat kössön a globális dél országaival és régióival, valamint a fejlett országokkal, ami már meg is indult a Mercosur-országokkal kötött egyezménnyel.
Belföldön az EU-nak meg kell változtatnia növekedési modelljét, hogy jobban támaszkodjon a kereslet hazai összetevőire és kevésbé a nettó exportra.
Marco Buti megjegyzi, hogy a Draghi- és a Letta-jelentés nagyon hasznos tervrajzokat adott Brüsszel és a tagállamok kezébe arra vonatkozóan, hogy milyen irányba kellene az EU-nak haladnia. Bár nem valószínű, hogy az EU növekedési modelljének átalakítása kiegyensúlyozott kereskedelmi pozíciót eredményezne az USA-val szemben, a „hazai” növekedés fokozásával az európai gazdaságot ellenállóbbá és ezáltal kevésbé sebezhetővé tenné a külső fenyegetésekkel szemben.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság korábbi elnöke szerint
az EU-nak esélye van arra, hogy megszűnjön geopolitikai tinédzser lenni, és fokozatosan érvényesüljön a világ színpadán Amerika és Kína mellett.
Viszont a biztonsági, környezetvédelmi kiadások növekedése, a kereskedelmi bevételek esetleg csökkenése mellett plusz terhet jelenthet, hogy az EU-nak a globális geopolitikai környezetben több pénzt kell fordítani diplomáciai érdekérvényesítésére – erre pedig már készülnek is a brüsszeli reformtervek.
Trump hivatalba lépésére készülve a gazdasági környezet tele van bizonytalansággal és lehetséges zavarokkal. A kereskedelmi, védelmi, éghajlati és belgazdasági politikája messzemenő következményekkel jár majd mind belföldön, mind nemzetközi szinten. Míg a rövid távú hatások kezelhetők, a hosszú távú következmények súlyosabbak lehetnek, befolyásolva a termelékenységet, a növekedést és a globális gazdasági stabilitást. Különösen az EU-nak kell majd óvatosan megbirkóznia ezekkel a kihívásokkal, és egyensúlyt kell teremtenie belső és külső programjai között, hogy biztosítsa a gazdasági ellenálló képességet és a geopolitikai autonómiát.
Címlapkép forrása: Bastiaan Slabbers/NurPhoto via Getty Images
