A villamos energiáról szóló törvény alapján az átviteli rendszert irányító MAVIR évente köteles elkészíteni a villamosenergia-rendszer 132 kV-os és annál nagyobb feszültségű hálózatokra vonatkozó hálózatfejlesztési tervét (HFT) - emlékeztet a MEKH. A dokumentum többek között tartalmazza az átviteli hálózat következő tizenöt évben megépítendő vagy felújítandó elemeit, a már jóváhagyott fejlesztéseket, illetve az elosztói hálózat tekintetében a következő tíz évben megvalósítandó, a MAVIR által vezetett Iparági Bizottság által megvalósításra javasolt beruházásokat.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) közlése szerint az érdekeltek 2025. január 31-ig küldhetik meg észrevételeiket a Hivatal elektronikus levelezési címére. A MEKH a nyilvános konzultációt követően közzéteszi az egyeztetés eredményét, majd határozatban dönt a terv jóváhagyásáról.
A MEKH az új hálózatfejlesztési tervet is mellékelte letölthető formában a nyilvános egyeztetés elindításáról szóló január 7-i hír mellé, de a korábbi évek gyakorlatához képest változás, hogy az anyag a MAVIR oldalára nem került ki, viszont a rendszerirányító elérhetővé tette honlapján a HFT-hez tartozó háttérdokumentumokat (A magyar VER lehetséges fejlesztési stratégiái, A magyar villamosenergia-rendszer természetviselkedései és mellékletei, A magyar VER fejlesztési politikái).
Csak rendkívül nagy bizonytalansággal lehetne elkészíteni a prognózisokat
A terv és a kapcsolódó dokumentumok a szokásos módon tartalmazzák a javasolt, illetve tervezett hálózatfejlesztések meghatározásának alapját képező fogyasztási, rendszerterhelési és forrásoldali (az erőműkapacitások és az import várható alakulására vonatkozó) prognózisokat, valamint egyebek mellett a rendszerterhelést befolyásoló technológiák - elektromos járművek, e-töltők, klímaberendezések és egyéb hőszivattyúk - várható hazai elterjedését több lehetséges forgatókönyv mentén bemutató előrejelzéseket is.
A 2024-es terv egyik újdonsága, hogy a 15. sarokév vizsgálatát elhagyta, így a korábbiakkal ellentétben nem tartalmaz 15 évre előre tekintő prognózisokat sem, hanem csak a 10. sarokévig (2034-ig) terjedő előrejelzéseket és fejlesztési stratégiákat ismertet.
A terv elkészítését megelőzően, 2024 februárjában született döntés fő oka, hogy forrás- és fogyasztásoldali prognózisok 15 éves időtávon csak rendkívül nagy bizonytalansággal készíthetők
- áll a dokumentum kifejezetten ezt a változást indokló fejezetében.
A terv két, úgynevezett természetviselkedési koncepció keretében mutatja be a magyar villamosenergia-rendszer várható alternatív jövőképeit, amelyek szintén közös iparági munka keretében kerültek kialakításra.
Míg az #1 természetviselkedési koncepció egy esetleges kedvezőtlenebb gazdasági, szakpolitikai forgatókönyv mentén („Szorító gazdasági kényszerek által hátráltatott energiaátmenet”) ismerteti a magyar villamosenergia-rendszer lehetséges jövőképét, addig az #2 természetviselkedési koncepcióként egy olyan forgatókönyv került kialakításra, amelyben a polikrízisből (pénzügyi válság, energiaválság, klímaváltozás, nyersanyaghiány, a háborúk okozta ellátási problémák) való kilábalás gyorsabb ütemű, a lakossági és üzleti beruházásokat célzott támogatások növelik és fókuszban marad a hazai és uniós dekarbonizációs célok megvalósítása („Gazdaságélénkítés fenntartható beruházási környezettel”).
Ennek megfelelően az #1 természetviselkedési koncepció alacsonyabb várható éves fogyasztást, csúcsterhelést, kisebb mértékű megújuló penetrációt és alacsonyabb villamosenergia-tároló felfutást tartalmaz, míg az #2 természetviselkedési koncepció esetében magasabb a várható fogyasztás, a csúcsterhelés, kisebb a megújuló penetráció és alacsonyabb a villamosenergia-tárolók felfutása.
Mivel a természetviselkedések a várható jövőképek lehető legszélesebb spektrumát hivatottak lefedni, így a 15. sarokévig, 2039-ig folyamatosan növekvő bizonytalanság egyre nagyobbra nyitotta volna a két koherens jövőkép közötti különbséget. Ez egyrészt a többi sarokévhez képest nagyobb mértékben vezethetett volna olyan hálózatfejlesztések meghatározásához, melyekről később, - az adott évre vonatkozó előrejelzések pontosabbá válásával - a gördülő tervezés keretében kiderül, hogy nem szükségesek. Másrészt megkérdőjelezhető a természetviselkedéseket megalapozó trendek 15 éven keresztül történő folyamatos fennmaradása, és ezáltal a koherens jövőképek ilyen időtávú validitása, ez 5-10 éves időtávon sokkal nagyobb valószínűséggel bír
- fogalmaz a HFT.
Kormányrendeletek lehetetlenítették el a prognóziskészítést
A dokumentum szerint a bizonytalanságot növelték a közelmúlt szabályozási és szakpolitikai változásai, melyek közül kiemelkedik a közzétételi és együttes igényvizsgálati eljárás második ciklusának jelentős csúszása, hiszen ez a forrásoldali prognóziskészítés egyik legfontosabb bemeneti információforrása. (A közzétételi és együttes igényvizsgálati eljárás során a rendszerirányító az elosztókkal konzultálva lényegében felméri és ismerteti az új erőmű-beruházások - ezen belül az időjárásfüggő erőművek, valamint energiatárolók - számára rendelkezésre álló szabad hálózati csatlakozási kapacitás nagyságát, elbírálva az erőműfejlesztők által benyújtott vonatkozó igényeket is.)
Már az eljárás 526/2022. (XII. 16.) kormányrendelet szerinti eredeti, 2023. 09. 11-i igénybejelentési határideje is a prognóziskészítés időbeli eltolódását okozta volna, azonban a 426/2023. (IX.13.), valamint az 500/2023. (XI.09.) kormányrendeletek további határidő-módosítása ellehetetlenítette az érdemi prognóziskészítést a 15. sarokévre - áll a szövegben. Végül az 54/2024. (III.6.) kormányrendelet zárta el az eljárást, mely során a benyújtott igények nagy részére nem került kiadásra műszaki-gazdasági tájékoztató, egyúttal új eljárásrend kidolgozását írta elő év végi határidővel - mutat rá a dokumentum. (Az új eljárásrend kidolgozásáról cikkünk születéséig - január 10-éig - nem érkezett információ - a szerk.)
Széttartó és megfelelően alá nem támasztható előrejelzések születtek volna
A 15. sarokév elhagyásának indokoltságát a HFT az 5 és 10 évre előre tekintő modellek eredményeivel is alátámasztja:
A primer energiaforrás (erőművi technológiák) szerinti beépített teljesítőképesség várható alakulása tekintetében a két természetviselkedés közötti legnagyobb különbség a naperőművek esetében mutatkozik, a differencia közel 1 GW a 2029-es., míg közel 2 GW a 2034-es prognózisban. Az #1 természetviselkedési koncepció szerint a hazai naperőművek beépített teljesítőképessége 2029-ben 12 629 MW, 2034-ben pedig 14 078 MW lehet, míg az #2 természetviselkedési koncepció alapján ezek az értékek várhatóan 13 598, illetve 16 025 MW körül alakulnának. Amint a hálózatfejlesztési terv rámutat, az eltérés 2039-re tovább fokozódott volna, elsősorban a háztartási méretű kiserőművekre (HMKE) és a saját célra termelő visszwattos erőművekre (SCTE) vonatkozó prognózisok széttartása miatt.
Szintén a 15 évre előre tekintő forgatókönyv elhagyása mellett szól, hogy a magyar villamosenergia-rendszer várható téli csúcsterhelése az elosztói prognózisok alapján már 2029-ben 1388 MW-tal (8684 MW, illetve 10 072 MW), 2034-ben pedig 2365 MW-tal tér el (9320 MW, illetve 11 685 MW) a két különböző szcenárióban, amely 2039-ben jó eséllyel elérte volna a 3000 MW-ot is - derül ki a tervből. Ez rendkívül jelentős, a 2024 novemberi 7450 MW-os rendszerterhelési rekord mintegy 40%-ának megfelelő érték.
Az előrejelzés bizonytalansága a várható éves villamosenergia-felhasználás tekintetében is nagy. A MAVIR által készített top-down terhelésprognózis alapján kiadódó várható éves fogyasztás 2029-ben 57,6 és 64,8 TWh a két eltérő szcenárió szerint, míg 2034-ben 63,4 és 77,7 TWh, tehát a különbség a 2029-es 7,2 TWh-ról 2034-re 14,3 TWh-ra nőtt, amely tendenciát a 15. sarokévre, 2039-re kivetítve 20 TWh feletti különbség adódott volna a két természetviselkedés között. Az extrapolációt tovább nehezítette volna, hogy koncentrált nagyfogyasztói csatlakozási igényekről a hálózati engedélyeseknek nincs tudomása ilyen időtávon.
A számadatokból látható, hogy a két természetviselkedés közötti olló az időtáv növekedésével folyamatosan nyílik, ez a 15. sarokévben, 2039-ben rendkívül széttartó és megfelelően alá nem támasztható prognózisokat, bizonytalan, és ezáltal valódi jelentéssel nem bíró hálózatfejlesztési igényeket, bonyolultabb döntési folyamatot eredményezett volna
- áll az indoklásban, amely hozzáteszi, Európa más országainak hálózatfejlesztési terveiben - beleértve a szomszédos országokat - sem jellemző a 15 éves időtáv vizsgálata, a legtöbb esetben maximum 10 évre tekintenek előre, és határozzák meg a szükséges fejlesztéseket.
A HFT megfogalmazása szerint a következő tervciklusokban a mindenkori prognózisok alapján célszerű döntést hozni a 15. sarokévi vizsgálatok szerepeltetése kapcsán.
A dokumentumban ismét külön fejezetekként kap helyet Budapest kiemelt ellátásbiztonsága, újdonság viszont, hogy szintén külön fejezetben mutatja be a kelet-magyarországi térség villamosenergia-ellátásának jövőképét, egyebek mellett a várható terhelési és forrásoldali prognózisokat, valamint a lehetséges fejlesztések megvalósítását nehezítő körülményeket tekintettel arra, hogy a régió a következő években jelentős ipari és gazdasági fejlődésen fog keresztül menni, amelyhez szorosan kapcsolódik a térség villamosenergia-igényének növekedése - áll a dokumentumban.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
