Nagy visszhangot kiváltó javaslattal állt elő a Handelsblattnak adott minapi interjújában az Allianz vezérigazgatója, Oliver Bäte. Szerinte meg kellene szüntetni Németországban azt a szabályozást, miszerint a betegség első napjára betegszabadságot adnak a munkavállalóknak. Ezzel újra visszaállna a Németországban évtizedekkel ezelőtt – illetve egyes országokban, például Nagy-Britanniában jelenleg is – alkalmazott megoldás, amikor is a betegség első napján nem jár fizetés az alkalmazottaknak.
Oliver Bäte úgy látja: ezzel a változtatással a német cégek jelentős anyagi tehertől szabadulnának meg, mivel szerinte Németországban túl sok napot vesznek ki betegszabadságra az alkalmazottak. Úgy fogalmazott:
Németország a betegszabadság „világbajnokának” számít.
A jelenlegi német szabályozás szerint ugyanis a munkavállalók évi hat hetet lehetnek betegszabadságon, amely időszakra a fizetésük 100%-a jár.
Emiatt nem meglepő, hogy Németországban az uniós átlaghoz képest évente átlagosan kétszer több napot töltenek betegszabadságban az alkalmazottak. A német statisztikai hivatal adatai szerint 2023-ban a német munkavállalók átlagosan 15,1 napot vettek ki betegszabadságként, miközben a Die Welt szerint az uniós átlag csupán évi átlag nyolc nap.
A DAK-Gesundheit német magán egészségbiztosító adatai a hivatalos statisztikai mutatóknál is nagyobb számot mutatnak: az általuk biztosítottak ugyanis átlagosan 20 napot vettek ki betegszabadságként 2023-ban. Emellett a DAK adataiból az is kiderül, hogy a náluk biztosítást kötött alkalmazottak jóval több mint fele ment legalább egyszer betegszabira 2023-ban.
Számos vállalat véli úgy, hogy sok esetben a munkavállalók úgy vesznek ki betegszabadságot, hogy valójában nem is betegek. Tavaly szeptemberben például a Tesla grünheidei gyárának menedzserei mintegy 30 olyan alkalmazott otthonát keresték fel, akik beteget jelentettek. A vállalat szerint a dolgozók hiányzása pénteken és a késői műszakok idején 5%-kal gyakoribb a hét többi napjához képest. „Ez nem a rossz munkakörülmények miatt van, mert a munkakörülmények minden munkanapon és minden műszakban azonosak” – mondta a Guardiannek a Tesla német gyárának igazgatója, André Thierig.
Ez arra utal, hogy a német szociális rendszert bizonyos mértékig kihasználják
– tette hozzá.
Egyes vélemények szerint a Covid idején bevezetett könnyítés, miszerint már telefonon is el lehet intézni az orvossal a betegszabadságra való kiírást, csak tovább fokozta az alkalmazottak kedvét arra, hogy nem éppen indokolt esetben is beteget jelentsenek, hiszen ekkor a bőkezű ellátás keretében ugyanúgy számíthatnak bérük 100%-ára. Így nem meglepő, hogy a német munkaadók miért elégedetlenek a betegszabadságra vonatkozó jelenlegi rendszerrel, különösen egy olyan időszakban, amikor egyesek szerint az ország egész gazdasági modellje megroggyant.
A legfrissebb HR trendekről szóló cikkeink itt elérhetőek. Kirúgás, harc a munkatársakkal, kiégés, kibírhatatlan kollégák, vagy éppen a Z generáció kihívásai? A munka világának változásait folyamatosan követjük.
A GDP-ben is meglátszik
A német kutatásalapú gyógyszercégek szövetségének (VFA) elemzése pedig arra jutott, hogy
a német gazdaság 0,5%-kal nőtt volna 2023-ban a 0,3%-os visszaesés helyett, ha nem lett volna olyan magas A betegségszabadságra kivett napok száma.
Ez azt jelenti, hogy a VFA szerint a német gazdaságnak 2023-ban mintegy 26 milliárd eurós veszteséget okozott a betegszabadság jelenlegi bőkezű szabályozása.
Oliver Bäte szerint Németországban a munkáltatók évente 77 milliárd eurót fizetnek ki a beteg munkavállalók bérére, amihez még az egészségbiztosítás további 19 milliárd eurót tesz hozzá. Ez a teljes szociális kiadások mintegy hat százalékának felel meg, miközben az Allianz vezére szerint az uniós átlag 3,5% körül van. „Ha csak az uniós átlagra csökkentenénk a kiadásokat, akkor 40 milliárd eurót spórolnánk meg, ami más területeken segíthetné az egészségügyi rendszert” – tette hozzá. Bäte úgy véli, hogy nem lehet majd elkerülni a szociális juttatások csökkentését.
Arról kell beszélnünk, hogy mit engedhetünk meg magunknak egy elöregedő társadalomban
– jegyezte meg.
A német szabályozás módosításának munkáltatók kedvében járó egyik kézenfekvő megoldása az lenne, ha csökkentenék a betegség idejére járó fizetés mértékét a jelenlegi 100%-os szintről. A szintén igencsak bőkezű szociális juttatásairól ismert Svédországban például a munkavállalók a fizetésük 80%-át kapják meg a betegség első két hetében.
Magyar helyzet
A hazai szabályozás szerint a betegség első napjától jár a betegszabadság. A munkáltató egy évben 15 munkanap betegszabadságot adhat ki. Ezen időszakra a fizetés (pontosan a távolléti díj) 70%‐a jár, amit a munkáltató fizet, és ez az összeg adó‐ és járulékköteles is. 15 napon túli betegségnél már táppénzre jogosult a dolgozó, amely a fizetés 50-60%-a, és ezt a társadalombiztosítás, nem a munkáltató fizeti. A KSH adatai szerint a betegszabadságon lévők napi átlagos száma 38 ezer volt 2022-ben, míg a táppénzesek napi átlagos száma 69 ezer főt tett ki 2023-ban.
A britek viszont lazítanának
Miközben Németországban az üzleti életben egyre többen vetik fel, hogy túl bőkezű az ország szabályozása a betegszabadsággal kapcsolatban, addig Nagy-Britanniában a tavaly nyáron hivatalba lépett munkáspárti kormány azt tervezi, hogy lazítja a saját szabályozását.
Jelenleg ugyanis a betegség első három napjára a brit munkavállalók nem kapnak fizetést.
A kormány tervei most arra vonatkoznak, hogy már a betegség első napjától járjon bér.
A jelenlegi brit szabályozás szerint a betegség három első – fizetés nélküli – napja után is csak heti 116,75 font jár a lebetegedett munkavállalóknak, ami a teljes munkaidőben foglalkoztatottak heti medián keresetének mindössze 16%-a. Emiatt nem is meglepő, hogy a britek évente csupán mintegy 6 nap betegszabadságot vesznek ki (a 2022-es adatok szerint).
A Financial Times megjegyzi azt is, hogy a jelenlegi szigorú brit szabályozás lehet az oka annak, hogy a krónikus betegek közül egyre többen nem dolgoznak, és helyette egészségügyi ellátást igényelnek: ha valaki hosszú távú betegséggel küzd, és minden alkalommal, amikor túl beteg ahhoz, hogy dolgozni menjen, elveszíti a fizetése nagy részét, arra ösztönözheti, hogy teljesen elhagyja a munkahelyét.
A brit és a német adatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy szoros összefüggés van egy adott ország betegbiztosítási rendszerének nagyvonalúsága és az egy munkavállalóra jutó betegszabadság-napok száma között.
Két szempontot kell mérlegelni
A Covid első évében számos OECD-ország úgy bővítette a betegszabadságolás rendszerét, hogy a betegség esetén járó fizetés folyósításának kezdetét a betegség első napjához igazították. Ez annak beismerésének is volt tekinthető, hogy az ezen országok által addig alkalmazott szabályozás nem volt megfelelő ahhoz, hogy az embereket betegség esetén az otthon maradásra ösztönözze.
Gazdasági szempontból optimális szabályozásnak az számít, amely a juttatások folyósításának idejét és mértékét úgy határozza meg, hogy egyrészt korlátok közé szorítja az esetleges munkakerülést, ugyanakkor minimalizálja a betegség esetén munkába járó emberek számát is.
A betegszabadság rendszerének túlzott szigorítása esetén ugyanis fennállhat az a veszély, hogy az amellett, hogy a rendszerrel visszaélőket munkába járásra ösztönzi, azt is kiváltja, hogy a dolgozók betegen is inkább dolgozni mennek. Ez utóbbi pedig jelentős költségekkel járhat, kezdve a betegségből való kilábalás elhúzódásától, a termelékenység esetleges csökkenésétől a fertőző betegségek más munkavállalókra való átterjedéséig.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
