Az elmúlt hónapokban hozzászokhattunk, hogy sorra jelentek meg a hírek magyar gazdaság fejlettségi mutatóiról. Elsősorban az egy főre jutó GDP és a háztartások fogyasztása került a figyelem középpontjába, ezek 2023-as alakulásáról a múlt év során sok felülvizsgált szám került be a hírekbe, utoljára az Eurostat december közepi jelentése alapján. A friss számok több meglepetést hoztak, ezzel rá is világítottak a fontos adatok körüli furcsaságokra.
Kezdjük a lényeggel
A magyar gazdaság fejlettségi szintje (az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-je) az európai uniós átlag 76,7%-án állt 2023-ban. A régióból jóval megelőz minket Szlovénia (91,8%), Csehország (90,4%) és Litvánia (86,6%), előttünk van a rangsorban Észtország (79,9%), Románia (77,9%) és Lengyelország (77,3%). Mögöttünk van – meglehet, a gyors növekedése miatt már nem sokáig – Horvátország (76,0%), valamint Szlovákia (73,8%), Lettország (70,4%) és a lendületes felzárkózást mutató, de nagyon mélyről érkező Bulgária (63,8%).
Ebbe a fejlettségi sávba süllyedt vissza az EU mediterrán régiója, bár az összképet javítja, hogy a Covid utáni idegenforgalmi helyreállás miatt Spanyolország (90,5%), Portugália (80,5%) és Görögország (69,1%) most épp az unió dinamikusan bővülő térségéhez tartozik.
Mindez "hőtérképen" így néz ki:
Az a bizonyos fogyasztás
A fejlettségi mutatónál is nagyobb érdeklődés övezte a fogyasztási mutató alakulását. Az egy főre jutó fogyasztásban Magyarország az uniós átlag 70%-án áll, ami holtversenyben Bulgáriával a legkisebb adat. Eközben például Szlovénia adata 83, Csehországé 81%. (Figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy ennél a mutatónál egészre kerekített számokat használunk. Ennek okára rövidesen visszatérünk.)
Az Eurostat fogyasztási mutatója az úgynevezett "egyéni fogyasztás" (actual individual consumption, AIC) a nemzeti számlák rendszerében a "háztartások végső fogyasztását" jelenti. Ebben a lakosság vásárolt fogyasztása mellett az úgynevezett természetbeni fogyasztás is szerepel, ami főleg az olyan igénybe vett szolgáltatásokat jelenti, amelyekért az adónkkal fizetünk, mint például az egészségügyért és oktatásért. Mivel ez a legszélesebb fogyasztási kategória, az Eurostat előszeretettel használja ezt a mutatót egyfajta jólétérzet-mérőszámként, hiszen a tapasztalatok szerint a fogyasztás alapvetően határozza meg akár a szubjektív jólét-érzetet is. A mutató vásárlóerő-paritáson számolt értéke korrigál az egyes országok árszintjével, vagyis ahol kevesebbet költenek pénzben kifejezve, még nem biztos, hogy rosszabbul élnek, hiszen az alacsonyabb árak miatt lehet, hogy többet tudnak vásárolni.
A magyar fogyasztási adat feltűnően alacsonyabb az amúgy nem túlságosan magas fejlettségi mutatónál (GDP/fő), ami azt mutatja, hogy a magyar háztartások még az ország lehetőségeihez képest is keveset költenek.
Ennek okaival már sokat foglalkoztunk, most röviden csak két faktort jegyzünk meg:
- A gazdasági struktúra: az elmúlt évtizedekben a keletkező nemzeti jövedelemnek egyre kisebb része jutott el háztartásokhoz jövedelem formájában, ezért uniós összevetésben alacsony a bérszintünk. A másik oldalról nézve a magyar gazdaság arányaiban sokat költ (nagyon drága) beruházásra, és kevesebbet fogyasztásra. Mivel a sok beruházás nem hozott magasabb növekedést, ezért a jövedelmek sem tudtak gyorsan emelkedni. Magyarország nettó export pozíciója szintén kisebb fogyasztási lehetőséget biztosított, mint a régiós országok többségében.
- A magas megtakarítási hajlandóság: a bizonytalannak érzékelt gazdasági helyzetben a lakosság sokkal többet tesz félre, mint korábban. Vagyis a gazdasági helyzetből fakadó költési lehetőségeit sem használta ki.
Van azért itt némi zavar
A témát szorosabban követő, jó memóriájú olvasóinknak a fenti számok akár furcsák is lehetnek, hiszen több ponton érdemi változásokat jelentek a korábban ismert adatokhoz képest. Hogy csak két példát említsünk:
- A decemberi Eurostat-adatközlés előtt úgy tudtuk, hogy az egy főre jutó GDP-adat Magyarország esetében 75,4%, Lengyelországnál 78,9%, tehát egészen nagy különbséget mutattak. Mostanra ezek a számok 76,7, illetve 77,3%-ra módosultak, vagyis lényegesen összeszűkült a távolság.
- Az egy főre jutó fogyasztásról az utolsó hírünk az volt, hogy (több statisztikai adatrevízió után) végül a magyar fogyasztás lényegesen magasabb az utolsó helyen álló bolgárokénál. Aztán a decemberi Eurostat közlés mégis kihozta "döntetlenre" (70-70) az állást.
Ezeknek a furcsaságoknak tanulságos okai vannak, amelyek megértéséhez a következőt érdemes tudni: az Eurostat adatbázisának bugyraiban az egy főre jutó fogyasztási és GDP adatok két helyen is megtalálhatók. Egyrészt a "nemzeti számlák" blokkban (az "na10" kódnév alatt), másrészt az árstatisztikai modulban ("prc").
Ha mindkét részt folyamatosan figyeltük a tavalyi év során, akkor egészen zavarba ejtő dolgokat láthattunk:
- Az árstatisztikai (prc) részen a számok egész számra kerekítve jelennek meg. A nemzeti számláknál (na10) egy tizedesjegyig vannak az adatok feltüntetve. Vagyis a két oldalon a számok már csak ezért is eltérnek egymástól. Ám ez legfeljebb zavaró, de nem kritikus különbség.
- A nemzeti számlás és az árstatisztikai részben az adatok nem ugyanakkor frissülnek. Nem is ugyanolyan sűrűn, a "na10" alatt szinte havi sűrűséggel változtak a 2023-as számok, ahogy a statisztikai felülvizsgálatok a tagországokban megtörténtek. A "prc" blokkban viszont egész évben csak három módosítás történt, vagyis ott a számok sokkal stabilabbak voltak. Emiatt aztán ugyanannak a statisztikai adatnak végképp két egymástól teljesen különböző értékét találhattuk meg az adatbázisban.
Aki ezeket az adatokat használni szeretné (például a Portfolio, amikor az olvasóit meg akarja ismertetni velük), döntenie kell, hogy melyik adatot használja. Mit tegyünk például akkor, amikor az "na10" adat frissül, de a másik nem? Logikus feltételezés lenne, hogy mivel ez a legújabb adat, ráadásul egy tizedesjegyig mutatja a számot, ez pontosabb, érdemes róla beszámolni. A 2023-as adatok tapasztalatai és az Eurostat kérdéseinkre küldött válasza alapján azonban nem is tévedhetnénk nagyobbat.
Amikor ugyanis az Eurostatnál azt firtattuk, hogy az egy főre jutó GDP-adatok miért térnek el a két adatbázisban, az uniós intézmény a válaszában technikai hibára hivatkozott, és elnézést kért az okozott zavarért.
És valóban, mostanra a két táblázatban ugyanaz az adat szerepel (eltekintve attól, hogy az egyikben egy tizedesjegyig látszik a szám, a másikban pedig egészre van kerekítve). És hogy ez a szám melyik? Az Eurostat a sűrűbben frissülő "na10" adatbázisának számai át lettek írva a "prc" számaira. Érthetőbben: miközben az év második felében többször változott a magyar egy főre jutó GDP, nagyjából a 75-76 százalékos sávban, addig decemberben végül a mutatót egy lépésben visszahúzták a "prc" statisztikában korábban is látott 77%-ra (pontosabban 77,3%-ra). Vagyis a "na10" adatbázisban látott mozgások utólag sok hűhónak tűnnek, a semmiért.
Ez alapján komolyan felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán az egy főre jutó GDP folyamatosan frissülő adatait komolyan venni, vagy a következő év decemberéig várjunk ki, amíg az Eurostat összefésüli a kétféle adatbázis számait.
Annak, aki még nem veszítette el teljesen a fonalat, mondunk egy még zavarba ejtőbb dolgot. Az egy főre jutó fogyasztásnál ez az utólagos összesimulás nem történt meg. Vagyis miközben az Eurostat a decemberi közleményében kihirdette a 70-70%-os döntetlent a magyar és a bolgár fogyasztási szintben (és a mögötte lévő "prc" adatbázisban valóban ezt látjuk), addig a "na10" adatbázisban továbbra is 3 százalékpontos különbség van a magyar fogyasztási szint javára (65,1% vs 68,1%).
Ennek a rejtélynek a megoldásához Oblath Gábor segített nekünk. A témában leginkább jártas hazai közgazdász a Portfolio-nak elmondta, hogy a nemzeti számlás statisztika egyszerűen pontatlan, mert a vásárlóerő-paritásos igazítást a teljes GDP-árszint alapján végzi, nem pedig a releváns fogyasztói árszint alapján. Ezért a különbség a kétféle adat között megmarad, mert azt módszertani különbség magyarázza. Természetesen ez egy borzasztóan zavaró megoldás az Eurostat részéről, hiszen kétféle módszertannal készíti el azt az adatot, ami látszólag ugyanazt mutatja, ráadásul ebből az egyik (a nemzeti számlás) nem is igen használható semmire, mert egyszerűen a módszertana rosszabb.
Összefoglalás és tanulság helyett mutatjuk a fogyasztási térképet, ami a jelenlegi tudásunk szerint a legpontosabb:
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
