Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Kevesen tudják, de az Európai Uniót először nem az Egyesült Királyság hagyta el, hanem két másik terület. Az első kiváló terület 1962-ben – miközben az európai uniós projekt épphogy elindult 1958-tól és annak jogelődje, a EGK még csak néhány éve szövögette az integrációt – Franciaország által megtámadott és függetlenedő Algéria volt. (Ez a támadás lényegében az orosz-ukrán háború intenzitásával is felérő, brutális háború volt egy jogilag az egyik, saját és korábban annektált gyarmata és immáron megyéje ellen Franciaországnak). A második, még kevésbé ismert terület, amely távozott az európai projektből a kontinensnyi Grönland volt, amire most (ismét) bejelentette az igényét Trump, és az ifjabb Trump már oda is látogatott.
Mielőtt elemezzük, hogy miért érdekes politikailag ez a lépés, nézzük meg, hogy mit tudunk Grönlandról! Az éghajlatváltozás már nem a jövő zenéje, hanem a szemünk előtt bontakozik ki: már 5 éve a Grönlandtól északra fekvő tengeri területeken - az 1979-től kezdődő mérések alapján - első alkalommal regisztráltak nagy kiterjedésben található nyílt vizet, úgynevezett polinyját, azaz akadálymentesen hajózható, jég nélküli vizes területeket. Ez azt jelenti, hogy a jég ellen mérsékelten megerősített hajókkal az év 10-12 hónapjában hamarosan hajózhatóak lesznek ezek a területek az Északi-sarkvidéken az évszázad végére, sőt, a nyíltvízi hajók előtt is megnyílhat ez a térség akár 4-8 hónapos időszakokra is.
Ez pedig újrarajzolja a kereskedelmi útvonalakat és egyúttal a politikai erőviszonyokat is, hiszen kialakulhat egy teljesen új kereskedelmi övezet.
Ráadásul a klímaváltozás miatt a szárazabb övezetek "feljebb" mennek még Európában is, miután a Közel-Kelet egyre nagyobb térségei válnak gyakorlatilag lakhatatlanná az 50 fok feletti nyári időjárással. Így a Földközi-tenger kiemelt kereskedelmi jelentőségét Európa történelmében akár el is veszítheti.
Ezzel párhuzamosan már most extrém mértékű olvadás is sújtja Grönlandot. Dán tudósok egy része szerint Grönland - nevéhez méltóan - 2100-ra teljesen ki fog zöldülni, azaz a mezőgazdaság szempontjából is egyre inkább művelhető területté fog válni a felmelegedésnek köszönhetően. Ez pedig vélhetően mindent felül fog írni, hiszen gyakorlatilag egy indiai kontinensnyi ország fog megjelenni. (Grönland területe a 2 millió km2-t is meghaladja, ami azt jelenti, hogy akkora, mint Szaúd-Arábia, vagy huszonháromszor elférne rajta Magyarország.) Grönland hamarosan nemcsak az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal (USA/Kanada - Skandináv-országok - Oroszország - Kína) kellős közepén találhatja magát, hanem hatalmas, benépesíthető területtel is fog rendelkezni óriási beruházási, fejlesztési lehetőségekkel.
Először a kikötők és a hajózási infrastruktúra, majd a mezőgazdaság, illetve az energiaipar területén fognak megjelenni a beruházók.
Nem beszélve arról, hogy az ott már meglévő amerikai katonai támaszpont felfejlesztése esetén akár a felére is csökkenhet a távolság Oroszország és az USA-ban telepített csapásmérő eszközök között.
És ez éppen akkor fog bekövetkezni, amikor a jelenlegi előrejelzések szerint kb. 3 milliárddal, azaz akár 30-40%-kal is nő majd a Föld népessége belátható időn belül és egyre nagyobb számú klímamenekültekkel is kell számolni az emelkedő tengerszintnek, illetve az egyre gyakoribbá váló áradásoknak és szárazságoknak köszönhetően. (Jó példa erre Indonézia, a legnépesebb muzulmán ország, amelynek mezőgazdasági minisztériumának minapi jelentése szerint az utóbbi 2 évtizedben több mint 29 000 hektár szárazföldi területet vesztett a földerózió és a tengerszint emelkedése miatt, ami hozzávetőlegesen annak fővárosa, Jakarta méretének felel meg.) Grönland tehát vonzó célponttá válhat, ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a következő népvándorlást és tömeges migrációs hullámot és az ebből fakadó nemzetközi feszültségeket egy, a dán koronától teljes mértékben függetlenedő, szinte Algéria méretével megegyező ország önállósodása válthatja majd ki. Vajon a dánok tömegesen vándorolnak majd az új hazába, hasonlóan a korai Egyesült Államok történelméhez, vagy megindul egy olyan nemzetközi áradat, mint amilyen volt a 19. században, amikor a németek, olaszok és svédek települtek át tömegesen az USÁ-ba?
A Grönland körüli, északi-tengeri vizek is hasonlóvá válnak majd a Karib-térséghez stratégiai és geopolitikai szempontból?
Emlékezzünk vissza, hogy Amerika felfedezésekor a cukornádültetvények és a rabszolga-kikötők jelentették a legfontosabb stratégiai pontokat a Karib-szigeteknél, itt pedig az északi sarkkörön túl a világ egyelőre még feltáratlan kőolaj-készleteinek 13 százaléka, a földgáz-készletek 30 százaléka rejtőzik.
Mi több, Grönland ideális helyszín lehet a közelben kitermelt nyersanyag feldolgozására is.
Félő, hogy az új kontinens felemelkedése akár nemzetközi konfliktust is okozhat, hiszen az USA megszületésekor, illetve a híres Monroe-elv deklarálásig számtalan európai nagyhatalom próbált beavatkozni a fiatal ország belügyeibe.
Grönland jelenleg nagyfokú önállóságot és autonómiát élvez, amely de facto függetlenséget is jelent a nemzetközi szerződések és egyezmények értelmében is. Egy újonnan a "tengerből kibújó" hatalmas, független ország egyúttal óriási kihívások elé állíthatja a Dán Királyságot. Mute Egede grönlandi miniszterelnök újévi beszédében kijelentette, Grönland arra törekszik, hogy függetlenedjen Dániától, miközben a területén egy jelentős amerikai katonai bázis fekszik (Pituffik Space Base, korábban: Thule Air Base). Történelmi előzményként azt kell tudni, hogy Dánia 1940. április 9-i német megszállását követően Henrik Kauffmann, Dánia nagykövete „A király nevében” az Egyesült Államoknak mintegy "átadta" a területet, önhatalmúlag felhatalmazva az Egyesült Államokat arra, hogy katonai erővel megvédje a grönlandi dán gyarmatokat a náci megszállóktól. Ezt az aktust évekkel később egy átfogó nemzetközi szerződéssel szentesítették is, 1951-ben. A légibázis stratégiai fontossága a koreai háború kitörését követően (1950) jelentősen megnőtt az amerikai nukleáris csapásmérés tekintetében.)
Gondoljunk csak bele, hogy Dániának egyszerre kellene képesnek lennie arra, hogy biztosítsa a saját fennhatóságát és szuverenitását Grönlandon, miközben a többi országnak továbbra is el kell ismernie Dániának azon jogát, hogy a migránsokat visszaszoríthassa és kontrollálhassa a határait, máskülönben a kicsiny európai népességével és óriási, nehezen védendő határokkal rendelkező, Koppenhágától több ezer kilométerre lévő terület aligha maradhat még formálisan is Dánia része.
Dániának vajon végül teljesen fel kell-e adnia távoli szigetét, hasonlóan Nagy-Britanniához?
Lehet, hogy közelebb is vannak mindehhez, mint bárki is gondolná - 2013-ban a grönlandi parlamenti választásokat már egy olyan erő (Siumut - Előre) nyerte, amelynek deklarált célja a függetlenség megszerzése. Ez sem előzmény nélküli, hiszen 1982-ben népszavazást tartottak az Európai Unió, illetve annak jogelődjéről, azaz Európai Gazdasági Közösségben meglévő, Dániával együtt 1973-ban megszerzett tagságukról és a szavazás eredményeként az ország 1985-ben elhagyta az európai gazdasági térséget.
Tehát Grönland az első ország, amely formálisan is elhagyta az Uniót, ami történelmi mércével is óriási hibának bizonyulhat, egyelőre kérdéses, hogy kinek a részéről. Ugyanis Ciprustól Koszovóig láttunk olyan fejleményeket Európában, amelyeket a nemzetközi közösség nem, vagy csak ellentmondásosan tudott kezelni és sokszor csak a katonai erő bizonyult döntőnek. Ha pedig az amerikai történelemre pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy kevesebb mint 170 év alatt váltak teljesen függetlenné a brit gyarmatok 1773-ban, utat engedve egy későbbi, új szuperhatalom létrejöttének. (Mégpedig az USA természeti adottságainak - jól védhető tengeri határok, dinamikusan növekvő népesség és piacbarát gazdaság, alacsony népsűrűség, stb. - is köszönhetően.) Az első hivatalos kolónia Virginia volt, amelynek kezdeti népessége mindössze 2000 fő volt 1625-ben, azonban a tömeges migrációnak és a rabszolgáknak is köszönhetően a függetlenség elnyerésekor a 13 gyarmatban már két és fél millióan éltek. (Ez lényegében megfelelt az akkori Nagy-Britannia fegyverre fogható férfiainak számával.)
Mindez a történelmi visszatekintés azért érdekes, mert Grönland már most de facto független, így a jövő e tekintetben még sok fordulatot hozhat.
A 21. században tehát a világ vélhetően egy új nagyhatalom és nemzetközi politikai szereplő megjelenésével szembesülhet az Óvilág és az Újvilág határán, amelyik először hagyta el az Európai Uniót – ha engedik nekik. Ne felejtsük el, hogy nem is olyan rég a Brit Birodalom háborút viselt a fiatal, függetlenedő Egyesült Államok ellen. Ki tudja, hogy most mit hoz a sors? Egy önállósodó és függetlenedő, hatalmas új országnak bizonyára egy új név is dukálhat, ami akár Új-Atlantisz is lehetne. Bár valószínűbb, hogy az emberek ragaszkodni fognak az eredeti névhez, hiszen addigra az ország kizöldül és virágba borulhat a klímaváltozásnak köszönhetően, és olyan lesz majd, amilyennek egykoron 892-ben a névadó Vörös Erik megpillantotta. A várható tömeges migrációnak köszönhetően egy semlegesebb név is jobban szolgálhatja egy születendő, új nép identitását is. Ráadásul nem köti majd őket az EU jogrendszere sem, már ami a bevándorlás és egyéb szakpolitikákat illeti, légyen az a mezőgazdaság, vagy éppenséggel a környezetvédelem, hiszen a globális felmelegedés legnagyobb közvetlen haszonélvezője Grönland lesz.
X. Frigyes dán király az év elején váratlanul bejelentette, hogy megváltoztatja a királyi címert, amely lépés még a történészeket is meglepte. A címeren már egyértelműen hangsúlyosan szerepelnek Grönland és a Feröer-szigetek szimbólumai. Vajon Ukrajna és Közel-Kelet után egy újabb geopolitikai helyszín lép a történelem színpadára 2025-ben?
(A cikk egy korábbi írás frissített és aktualizált változata.)
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
