Az óév végén összefogott a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSZ), a Magyar Napelem Iparági Egyesület (MANAP) és a Magyar Szélenergia Ipari Társaság (MSZIT) – a három legnagyobb megújuló energia ipari érdekvédelmi egyesület – és elkezdett közös javaslatokat megfogalmazni az Energiaügyi Minisztérium számára. Ezeket az elmúlt napokban sorozatosan hozták nyilvánosságra az MNNSZ honlapján, és az alábbiakban ezeket mutatjuk be rövidítve.
Csak két évig korlátozzák a naperőműveket, fontos az APV-k szerepe az egyensúlyban
A három szervezet nevében az MNNSZ tavaly december 28-án állt elő az első konkrét energetikai reformjavaslattal, amely az agrofotovoltaikus (APV) rendszerek kulcsszerepére hívta fel a figyelmet a villamosenergia- és élelmiszertermelés közötti egyensúlyteremtésben. A javaslat előzménye, hogy egy közelmúltbeli törvénymódosítás – amelynek komoly következményeiről elsőként a Portfolio írt november végén részletesen – szigorú szabályokat állított fel a zöldterületek védelmére, amelyek alapvetően megakadályozzák, hogy ezek a területek naperőmű-beruházások helyszínévé váljanak.
Ezért
a három szövetség azt javasolja, hogy ezt a törvényi korlátozást kétéves időszakra mérsékeljék, amely fontos lenne ahhoz, hogy a kettős felhasználási célt lehetővé tevő (áramtermelés és élelmiszertermelés) ún. agrofotovoltaikus rendszerek előnyeit a gyakorlatban is ki lehessen használni.
Azt is javasolja a három szervezet, hogy az APV projektek átmenetileg mentesüljenek a csereterületek kijelölési kötelezettsége alól. Emellett az is javaslat, hogy az APV rendszerek elősegítése érdekében a helyi építési szabályzatok és a beruházások engedélyezési folyamatai legyenek leegyszerűsítve.
Enyhítsék a szélerőmű telepítési korlátokat
Másnap, december 29-én a három szervezet nevében az MNNSZ a szélerőmű telepítések körében tapasztalható akadályok enyhítését sürgette. Álláspontjuk szerint például az, hogy az új magyar szabályozás csak 130 méteres oszlopmagasságú szélerőműveket enged, miközben a korszerű berendezések már 150-160 méteres magasságúak, ezért
Magyarországon csak elavult, alacsonyabb hatékonyságú szélerőművek telepíthetők, ami csökkenti a beruházások és a zöldenergia-termelés életképességét.
Azt is felróják, hogy miközben a szélerőműveknek kevés a helyigénye mezőgazdasági területeken is, így egyszerre folytatható az energiatermelés és a mezőgazdasági termelés is, miközben a magyar szabályozás csereterület kijelölési kötelezettséget ír elő.
Mindezek miatt egyrészt a magassági, másrészt a helyigény előírások, akadályok módosítását szorgalmazza a három szövetség.
Enyhítsék az erőművek védőterületeinek szigorú szabályait
December 30-án a három szervezet újabb reformjavaslattal állt elő, ezúttal azt szorgalmazták, hogy az erőművek védőövezetére vonatkozó szabályozás túl szigorú és érdemes lenne enyhíteni azért, hogy a megújuló energiaforrásokat hasznosító projektek szinergiái kiaknázhatók legyenek.
Felidézik, hogy az erőművek védőövezetére vonatkozó szabályozás nem engedélyezi sem szilárd burkolatú utak, sem más infrastrukturális létesítmények építését ezeken a területeken, ami
jelentősen gátolja az olyan komplex energetikai projektek megvalósítását, amelyek például naperőművek és szélerőművek kombinációját foglalják magukban.
Mindezek miatt egyrészt azt javasolják, hogy érdemes lenne engedélyezni a nem szilárd burkolatú utakat az erőművek védőövezetében, mert azok javítanák az erőművek megközelíthetőségét, miközben nem akadályozzák a védőövezet működését. Azt is javasolják, hogy a szinergiák kihasználása érdekében az erőművek védőövezetében lehessen kombinált projekteket megvalósítani, például szélerőművek és naperőművek együttes telepítését.
Enyhítsék a katonai előírásokat a szélerőmű telepítések ügyében
Szilveszter napján is előállt a három szervezet energetikai reformjavaslatokkal, amelyeknek az a háttere, hogy a Magyar Honvédség radarállomásaitól számított 40 km-en belül, valamint katonai repülőterektől számított 15 km-en belül tilos szélerőművek telepítése. A szervezetek álláspontja szerint
ez a szabályozás lényegesen csökkenti a Magyarországon elérhető potenciális helyszíneket, miközben a modern szélerőművek zaj- és radarvisszaverő tulajdonságai jelentősen javultak az elmúlt évtizedben.
Ezért egyrészt azt szorgalmazzák, hogy a zónatiltást oldják fel katonai hozzájárulás mellett. Ez azt jelentené, hogy a törvény által meghatározott zónákban engedélyezetté válna a szélerőművek telepítése, amennyiben a Honvédelmi Minisztérium hozzájárulását adja a projekt kivitelezéséhez. Emellett azt is szorgalmazzák, hogy egyedi vizsgálatok lehetőségét is vezessék be azért, hogy fix zónatiltások helyett legyenek egyedi vizsgálatok, "amelyek megállapítják, hogy az adott szélerőmű telepítése mérsékli-e a katonai radarok és légi képességek hatékonyságát".
Módosítsák a megújuló energiás projektek állami elővásárlási szabályozását
Az újév napján is folytatódott a reformjavaslatok sorozata a három szervezettől, ezúttal a naperőművekre és egyéb megújuló energiás projektek tulajdonjog átruházására vonatkozó állami elővásárlási jog ügyében fogalmaztak meg javaslatokat, amely szabályozás álláspontjuk szerint "jelenlegi formájában jelentős akadályokat jelent az energiaprojektek megvalósításában".
A három szervezet úgy látja, hogy az állami elővásárlási jogról szóló jogszabály
jelenlegi formájában többszörösen nehezíti a befektetők döntéseinek kiszámíthatóságát,
mert "az állam rendszeresen elmulasztja a határidők betartását, ami bizonytalanságot okoz a tranzakciók lebonyolításában". Emellett "Az eladói oldal kockázata jelentősen nő, mivel az állam hallgatása akadályozza az ügylet zárását", és ezért "A piac kiszámíthatatlansága elriasztja a potenciális befektetőket".
Ezek miatt
azt javasolják, hogy rögzítsenek határidőket a szabályozásban, azaz határidőket vezetnének be, ameddig az állam élhet az elővásárlási jogával, és ha ezt elmulasztja, akkor a jogról való lemondásnak minősülne.
Egyszerűsített engedélyezési folyamatot is javasolnak a tranzakciók átláthatóbbá és gyorsabbá tétele érdekében, "beleértve a miniszteri jóváhagyás egyszerűsítését is". Azt is szorgalmazzák, hogy a három érintett szervezetet vonják be az állami szabályozás tervezésébe.
Ösztönözze a KÁT-rendszer a szabadpiacra lépést és legyen korszerűbb
Múlt pénteken, január 3-án a nap- és egyéb erőművi termeléssel kapcsolatos Kötelező Átvételi Tarifa (KÁT) reformját is nyíltan szorgalmazni kezdte a három szervezet a hatékonyabb működés érdekében. Ezzel arra utalnak, hogy a garantált, merev támogatási rendszer nem ösztönzi kellőképpen a rendszerben működő közel 2700, többségében 0,5 MW kapacitású naperőművet (például a túltermelés miatti negatív áras HUPX órákban is termelnek), amelyek
nem kapnak elegendő rugalmasságot a szabadpiacra lépéshez.
A KÁT-rendszer finanszírozása jelentős forrásokat emészt fel, amelyek terheit az ipari energiafogyasztókra hárítják, amelyek évek óta panaszkodnak emiatt, hiszen egyre nagyobb versenyképességi problémákat is generál ez számukra. Emellett a KÁT-rendszerben adott pénzügyi garanciák lassítják az új projektek finanszírozását is a szervezetek szerint.
A fentiek miatt azt javasolja a három szervezet, hogy ösztönözzék a KÁT-tagok szabadpiacra átlépését,
vonzó, de nem kényszerítő jellegű állami ösztönzések bevezetésével.
Azt is szorgalmazzák, hogy aktívan vonják be őket a szabályozás módosításába, "különös tekintettel a Magyar Bankszövetséggel való konzultációkra". Emögött az lehet, hogy a KÁT reformja érdemben módosíthatja a jelentős részben hitelből megvalósított projektek jövőbeli cash-flowját, mint projekt fedezeti értéket, ami fontos banki fedezettségi kérdéseket nyit ki. Azt is javasolják, hogy korszerűsítsék a KÁT-rendszer által nyújtott garanciákat és pénzügyi feltételeket a gyorsabb projektfinanszírozás érdekében.
Módosítsák a rendszerhasználati díjak rendszerét a megújuló projektek érdekében
Múlt szombaton, január 4-én a rendszerhasználati díjak (rhd) szabályozásának reformját is szorgalmazni kezdte a három szövetség, mert álláspontjuk szerint
a szabályozás nem veszi figyelembe a megújuló energiatermelés speciális igényeit, ami visszafogja a beruházásokat és a projektek gazdasági életképességét.
Ezzel arra utalnak, hogy a magas díjak "jelentősen csökkentik a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektek megtérülését és gazdasági vonzerejét", illetve felróják, hogy az időjárásfüggő megújulók nem folyamatosan termelnek és használják a hálózatot, de ezt nem veszik figyelembe az rhd számítási módszerek. Azt is felróják, hogy az energetikai infrastruktúra bővítéséhez, erősítéséhez kapcsolódó költségek nagyon magasak, amely így visszatartó erőt jelent az új projektekhez.
A fentiek miatt a három szervezet egyrészt azt javasolja, hogy a rendszerhasználati díjak kiszámításánál vegyék figyelembe az időszakos energiaforrások termelési mintáit, másrészt azt, hogy
csökkentsék a magas a rendszerhasználati díjakat a megújuló energiatermelők számára, valamint dolgozzák át a magas kapcsolódási díjakat.
Végül azt is javasolják, hogy vezessenek be állami támogatásokat, vagy kedvező hitelprogramokat az új energetikai infrastruktúra bővítésére.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
