Sok dél-koreai pesszimista a jövőt illetően, ami azt az intenzív versenyt tükrözi, amely meghatározza az életüket a tanulástól a munkáig. A kisgyerekek idejük nagy részét az iskolában vagy magántanároknál töltik ahelyett, hogy a szabadban játszanának a barátaikkal. A tinédzsereken is óriási a nyomás, hogy bejussanak egy rangos egyetemre. Nem csoda, hogy a dél-koreai középiskolások több mint 27%-a depressziós tünetekről számol be.
Ráadásul ez a hatalmas befektetés a tanulásba, különösen az egyetemi felvételire való felkészülésbe, nem mindig vezet karriersikerekhez. A diplomásoknak – még az elit intézményekben végzetteknek is – gyakran évekbe telik, mire tartósan állást találnak, ami azt eredményezi, hogy sokan meghosszabbítják az egyetemi tanulmányaikat vagy mesterképzésre jelentkeznek. A legújabb kutatások szerint a felsőfokú végzettségű koreaiak átlagosan 31 évesen helyezkednek el az első teljes munkaidős, nem ideiglenes állásukban, de 49 éves korukra kiszorulnak ezekből a biztos pozíciókból. A középkorú munkanélküliek kénytelenek alacsony fizetésű, ideiglenes állásokat elfogadni, ha nem akarnak kiszorulni a munkaerőpiacról.
Eközben a megélhetési költségek meredeken emelkednek.
- Júniusban a dél-koreai jegybank (BOK) arról számolt be, hogy a helyi élelmiszerárak 55%-kal voltak magasabbak az OECD-átlagnál,
- míg a ruházati cikkek és a lakhatás 61, illetve 20%-kal volt drágább.
- Szöul lakáspiaca hasonlóan drága: az ár/jövedelem arány közel 27-es értéket mutat, ami meghaladja New York és Tokió mutatóit.
A magas árak és az alacsony bérek pénzügyi szorítása miatt sok dél-koreai nem szívesen vállal gyermeket – ez a tendencia az elmúlt 20 évben felerősödött. Az ország termékenységi rátája 2021-ben 0,81 volt, ami a legalacsonyabb mutatónak számít az OECD-n belül Spanyolország (1,19), Olaszország (1,25) és Japán (1,30) mögött.
A termékenységi ráta csökkenése párosulva a várható élettartam növekedésével azt jelenti, hogy Dél-Korea népessége gyorsabban öregszik, mint más fejlett országoké.
Az olyan strukturális kihívások, mint a minőségi munkahelyek hiánya, az oktatásra fordított túlzott kiadások, az emelkedő ingatlanárak és a népesség elöregedése jellemzően nem tartoznak az alapvetően az inflációs és foglalkoztatási célokra összpontosító jegybankok hatáskörébe. A dél-koreai jegybank azonban egyre inkább e problémák kezelésére irányítja erőforrásait, többek között a lehetséges szakpolitikai válaszok azonosításával és annak mérlegelésével, hogy miként építse be azokat a műveleteibe.
Októberben a BOK monetáris tanácsa (amelynek tagja vagyok) először csökkentette az irányadó kamatot 3,5-ről 3,25%-ra azóta, hogy 2021 augusztusában kamatemelési ciklusba kezdett. A monetáris tanács először augusztusban fontolgatta a kamatcsökkentést, mivel az infláció a mérséklődés egyértelmű jeleit mutatta, és a won árfolyama stabil volt az amerikai dollárhoz képest. A háztartások adósságának gyors növekedése és a magas ingatlanárak azonban aggodalmat keltettek a pénzügyi stabilitással kapcsolatban, ami késleltette a döntést.
Az ingatlanpiac különösen kényes probléma a monetáris döntéshozók számára.
- A dél-koreai háztartások vagyonának mintegy 64%-a ingatlanban van, és csak 36%-a pénzügyi eszköz, míg az Egyesült Államokban és Japánban ez az arány jellemzően fordított.
- Ráadásul sok dél-koreai a jeonse nevű rendszeren keresztül bérel ingatlant, ahol a bérlők a havi bérleti díj helyett nagy összegű, általában az ingatlan értékének mintegy 50%-át kitevő előleget fizetnek. Ezen jelentős összeg miatt a bérlők gyakran vesznek igénybe banki hiteleket, ami sérülékennyé teszi őket a lakhatással kapcsolatos adósságok terén, ellentétben az olyan országokkal, mint az Egyesült Államok, ahol csak a lakástulajdonosok vállalnak ilyen kockázatot.
Dél-Koreában tehát szoros összefüggés van a pénzpiaci likviditás, az emelkedő ingatlanárak és a háztartások magasabb adóssága között.
Az év korábbi időszakában a lakáspiac felpörgött, különösen Szöul felső kategóriás lakónegyedeiben. Ugyanakkor a kormányzati programok, amelyek támogatásokat és likviditást biztosítottak a piacnak, és amelyek célja az volt, hogy megkönnyítsék a fiatal családok otthonhoz jutását, elkezdték fűteni a lakásárak növekedését Szöul más részein és a környező területeken. A BOK korán felismerte ezeket a tendenciákat, és az illetékes minisztériumokkal együttműködve makroprudenciális intézkedéseket dolgozott ki, amelyeket szeptemberben vezettek be. A kamatkiigazításra csak azután került sor, hogy a lakáspiac stabilizálódott, és a háztartások adósságának növekedése lelassult.
A BOK proaktív intézkedései kihívást jelentettek a status quo-ra nézve, ami egyes döntéshozók és szakértők ellenállását váltotta ki. Az átláthatóság és a bizalom növelése érdekében a BOK több erőforrást fordít a közvéleménnyel és a piaci szereplőkkel való közvetlen kapcsolatfelvételre. A közvetlen kommunikációs vonalak kiépítése bizalmat fog építeni a BOK intézkedései iránt, ami nélkül nem tudja hatékonyan teljesíteni feladatait.
Mivel az egyes országok egyre inkább küzdenek az emelkedő lakhatási költségek, a csökkenő születési ráta és a lassú bérnövekedés jelentette problémákkal, több központi bank bővítheti hatáskörét, és foglalkozhat a társadalmakat érintő strukturális kihívásokkal.
A BOK megközelítése azt mutatja, hogy a monetáris politikai döntéshozók kritikus szerepet játszhatnak, és talán kellene is, hogy betöltsenek e mélyebb problémák kezelésében a nagyobb mértékű gazdasági reziliencia biztosítása érdekében.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Soohyung Lee
A Szöuli Egyetem (Seoul National University) közgazdász és adatelemzési professzora. A dél-koreai jegybank monetáris tanácsának tagja 2024 áprilisától.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ