Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
E célok elérése érdekében az EU-nak végre kell hajtania a Fit for 55 csomagot, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 55%-os csökkentését írja elő 2030-ig, és gyorsan el kell fogadnia azt a javasolt célt is, amely szerint 2040-ig 90%-kal kell csökkenteni az emissziót. A visszalépés nem jöhet szóba, mivel az még több kedvezőtlen éghajlati hatásnak tenné ki az EU-t, és tovább rontaná versenyképességét, biztonságát, miközben globális hitelességét is kikezdené.
Az egyértelmű, hogy a karbonsemlegességhez vezető út nem lesz könnyű.
- Ahogy az energetikai átállás üteme felgyorsul, egyre inkább fel fognak merülni az igazságosság kérdései, például az, hogy ki viseli majd az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság dekarbonizálásának költségeit.
- Az EU kohézióját is próbára tehetik majd a folyamatok, ahogy az EU perifériáján található régiókban a zöld iparágak megjelenése átrendezheti az unión belüli erőviszonyokat.
- Globális szinten pedig aggályokat vet majd fel az egyenlő versenyfeltételek biztosítása az EU-n kívüli országokkal szemben, ahol nem ugyanolyan gyors ütemben zajlik a dekarbonizáció.
A tiszta, igazságos és versenyképes átmenet eléréséhez olyan új, a tiszta iparról szóló megállapodásra (Clean Industrial Deal) van szükség, amely a fenntartható növekedés és az ipari fejlődés mellett a dekarbonizációt is előmozdítja.
Egy ilyen integrált szakpolitikai csomag, amellyel kapcsolatban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ígéretet tett arra, hogy azt a második mandátumának első 100 napja alatt elő fogja mozdítani, növelné a zöld átmenet támogatottságát, és azt politikailag elfogadhatóvá tenné.
Az európai ipari stratégiának meg kell teremtenie a megfelelő feltételeket a beruházásokhoz. Először is ez azt jelenti, hogy a megújuló energiaforrásokat megfizethetőbbé kell tenni, és adókedvezményekkel, a nyersanyagpiacok reformjával és más eszközökkel ösztönözni kell a használatukat. Szükséges lesz továbbá a bürokratikus akadályok csökkentésére (a klímavédelmi politika felhígítása nélkül), például az engedélyezés felgyorsítása, valamint a finanszírozáshoz és a piacokhoz való hozzáférés javítása révén, hogy mozgósítani lehessen azokat az erőforrásokat, amelyekre a tiszta technológiák gyártóinak a növekedéshez, az energiaintenzív iparágaknak pedig az átálláshoz van szükségük.
Szerencsére számos lehetőség áll rendelkezésre a zöld beruházások fellendítésére,
- többek között azáltal, hogy az új uniós költségvetési keretbe beépítenek egy állami beruházásokra vonatkozó szabályt,
- és növelik az Európai Beruházási Bank finanszírozását, hogy az maximálisan ki tudja használni a tisztaenergia-iparba irányuló beruházások kockázatmentesítésére vonatkozó képességét.
- Az EU emellett jobban ki tudná használni a közös költségvetését az innovációt ösztönző új európai versenyképességi alap létrehozásával – amelynek bevezetését von der Leyen szintén megígérte –, illetve azzal, hogy az uniós források kifizetését a tagállamok nemzeti energia- és éghajlatvédelmi terveinek végrehajtásához kötné.
- A megtakarítási és befektetési unió felállítása is segíthetne, ami egy szilárdabb európai pénzügyi piac kialakításához járulhatna hozzá.
- Egy ilyen stratégia a közbeszerzéseket felhasználhatná az Európában előállított innovatív tiszta technológiák és termékek hazai piacának megteremtésére.
- Miután az erőforrásokkal, például a vízzel való gazdálkodás egyre fontosabbá válik, a körforgásos gazdaságra és a környezetvédelemre vonatkozó intézkedéseknek is természetesen kiemelt szerepet kell kapniuk.
- Arról is el kell gondolkodni, hogyan lehet integrálni a tiszta energiára történő átállást és a digitális átalakulást, és hogyan lehet leküzdeni a két folyamat közötti ellentmondásokat: például az adatközpontok sok energiát igényelnek, de a digitális technológiák kulcsfontosságúak lesznek a jövő energiarendszerének hatékony irányításához.
- Végezetül pedig a jövő munkahelyeire kell képezni a munkavállalókat, hogy mérsékelni lehessen az energetikai átállás társadalmi hatásait, különösen a szén-dioxid-intenzív iparágakkal rendelkező régiókban.
Az ágazatspecifikus kérdések kezelése érdekében a Tiszta Ipar Megállapodásnak támogatnia kell a stratégiai ellátási láncokat azokon a technológiai területeken, ahol az EU komparatív előnnyel rendelkezik, ugyanakkor figyelembe kell vennie a dekarbonizáció, a versenyképesség és a biztonság kérdése közötti kompromisszumokat. Ez a lehető legnagyobb mértékű „európaizálódással” érhető el.
Mario Draghi európai versenyképességről szóló, nemrégiben megjelent jelentésében megfogalmazott ajánlásokat követve kulcsfontosságú lesz a közforrások közös európai érdeket szolgáló fontos projektekbe (IPCEI-k) történő irányítása, és az olyan eszközök használatának növelése, mint az Innovációs Alap. Modellként szolgálhatnak az Európai Hidrogénbank úttörő rendszerei, így például az auctions-as-a-service megoldás – amely a tagállamok számára az EU Innovációs Alapjának juttatott összegek feltöltésének lehetőségét jelenti, hogy több projekt kapjon támogatást –, valamint a karboncsökkentési célú szerződések (carbon contracts for difference – CCfD), amelyek segítenek a vállalkozásoknak a jövőbeli árváltozásokkal szembeni fedezetet biztosítani.
Annak biztosítása érdekében, hogy a szűkös források az IPCEI-khez kerüljenek, az európai versenyképességi alapot úgy kell kialakítani, hogy az az új és meglévő pénzügyi eszközöket kombinálja. Az új uniós költségvetési keretnek továbbá preferálnia kell a projektek nemzeti támogatását, és törekedni kell arra, hogy a finanszírozás az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből és a CCfD-ből származó bevételekből származzon. A nagyszabású ipari dekarbonizációra vonatkozó bármely terv csak akkor lehet hiteles, ha konkrét intézkedéseket tartalmaz a tőkeköltségek csökkentésére és a kellő mértékű források biztosítására.
A Tiszta Ipar Megállapodásnak, akárcsak az EU szén-dioxid-kiigazítási mechanizmusának (CBAM) és az erdőirtásról szóló jogszabályának globális kihatásai lesznek. A geopolitikai feszültségek enyhítése és a kritikus nyersanyag- és alkatrészforrások diverzifikálása érdekében az EU tiszta (értsd zöld – a szerk.) kereskedelmi és befektetési partnerségeket alakíthatna ki stratégiai fontosságú harmadik országokkal. A zöld energiával kapcsolatos célok terén az EU-n kívüli országokkal való együttműködés nagyban hozzájárulna az európai versenyképesség és biztonság növeléséhez.
Zöld kereskedelmi és beruházási partnerségek azonban csak akkor jöhetnek létre, ha két feltétel teljesül.
- Először is, az úgynevezett „Team Europe” megközelítést, amelynek keretében a tagállamok egyesítik erőiket a külső fellépések terén, fokozni kell, hogy az EU nagyobb befolyásra tegyen szert harmadik országokban.
- Másodsorban, ezeket a partnerségeket megfelelő szinten kell koordinálni az átfogó politikai koherencia és hatás biztosítása érdekében.
Az európai Green Deal politikai életképessége attól függ, hogy az EU olyan szakpolitikai csomagot hajt-e majd végre, amely kombinálja a dekarbonizációs erőfeszítéseket a versenyképesség és a társadalmi kohézió fokozására irányuló intézkedésekkel.
Egy erős Tiszta Ipar Megállapodás megvalósítása így az új Európai Bizottság fő feladatának kell lennie.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Jean Pisani-Ferry
A Bruegel brüsszeli gazdaságpolitikai think tank vezető kutatója, a washingtoni Peterson Institute for International Economics vezető vendégkutatója, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora. Számos elemzése, könyve jelent meg gazdaságpolitikai kérdésekben és európai uniós ügyekkel kapcsolatban.
Simone Tagliapietra
A Bruegel brüsszeli think tank vezető kutatója, a European University Institute professzora. Kutatásai az EU klímavédelmi és energiapolitikájára, illetve annak iparpolitikai, társadalmi vonzataira irányulnak.
Laurence Tubiana
A European Climate Foundation vezérigazgatója, a párizsi Sciences Po professzora. A 2015-ben aláírt párizsi klímavédelmi megállapodáshoz elvezető ENSZ klímacsúcs (COP21) idején Franciaország klímavédelmi nagykövete volt.
Címlapkép forrása: EU
