Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Egyértelműnek látszó tendencia, hogy belátható időn belül, régiónként, országonként, valamint ágazatonként különböző mértékű robotizáció és automatizáció fel fogja forgatni a munkaerőpiacokat. Sőt, az izraeli tudós, Moshe Y. Vardi egészen konkrétan azt a baljós állítást fogalmazta meg egy bő évtizede, hogy 30 év múlva a világ népességének több mint a fele munkanélküli lesz a gépek miatt.
Szerencsére – mint oly sok prófécia – mindezidáig még nem következett be.
Másfelől, ezzel párhuzamosan már néhány éve is sejthető volt, hogy 2025-re olyan fejlemények láthatóak, amelyek szinte minden korábbi képzeletet felülmúlnak. Néhány éven belül még újabb (bio)technológiai áttörések várhatóak, amelyek már az egész társadalmak működését is fel fogják forgatni, mert ez a forradalmi fejlődés már a belső, immáron biológiai világot formálja majd át, ideértve az élettani folyamatokat, különösen az idősödés területén, amely – hasonlóan az űrutazáshoz – szintén példa nélküli jelenség az emberiség történelmében. A technológia és a biológia kettős fejlődése – ahogy Stanislaw Lem (1921–2006) 1964-ben, évtizedekkel Yuval Harari sztártörténész meglátásai előtt megfogalmazta –, vagyis a technoevolúció már az ajtónkon kopogtat, amely egy úgynevezett poszthumán kor nyitányát jelezheti.
Stanisław Lem nevéhez fűződik a jövőkutatás egyik alapműve, az 1964-ben kiadott Summa Technologiae. (A címválasztás sem volt véletlen, hisz Aquinói Szent Tamás Summa Theologie című, a korai és érett kereszténység egyik főművének is fejet hajtott Lem, aki egyben Szent II. János Pál egyik legjobb barátja volt.) A Holocaust-túlélő és ateista Lem azt fejtegette, hogy
párhuzamosan két evolúció is zajlik: egy biológiai és egy technológiai.
Az elsőt a természet alakítja, az utóbbit már az ember indította útjára. Lem a technoevolúció erkölcsi aspektusaira keresett válaszokat. Lem úgy látta, hogy az orvostudomány sikerei révén, és ezáltal a halálozás csökkentésével a világ globális népessége egyre tovább fog élni és a csecsemőhalandóság további csökkenésével pedig hatalmas arányú gyarapodásnak fog indulni – ami be is következett a technológia óriási fejlődésével együtt. (Ezért futottak hatalmas lyukra The Population Bomb (1968) című és akkor, az 1970-es évekre meghatározóvá, a mainstream alapjangjává váló munka szerzői, Paul R. Ehrlich és Anne H. Ehrlich, akik a Stanford Egyetem kutatóiként globális riadót megfújva azt jósolták, hogy 2045-re éhezni fog az USA, jelezve, hogy 300 millió fölé nő az Amerikai Egyesült Államok népessége, de csak 200 milliónyi embernek lesz elegendő ellátás [élelem]).
Ellenben az idősödés folyamatával, mint globális kihívással jóval kevesebben számoltak.
Ez Magyarországra is igaz, a második világháború utáni, egyik legnépesebb generáció, a Ratkó-unokák 20 éven belül fognak nyugdíjba menni, és ők azok, akik egyre inkább megtapasztalják az idősödéssel járó fogyatékosságok, különösen a hallássérüléssel és a mozgásszervi problémákkal járó elhízással kapcsolatos problémákat.
Az automatizáció és a népességrobbanás mellett nemcsak az idősödés jelenségével, hanem az ezzel kapcsolatos, a különböző fogyatékosságok kezelésének a perspektívájával is foglalkozni kell. Ezért is érdemes megnézni, hogy csak az elmúlt bő két évszázada hogyan alakult a fogyatékossággal élő emberek helyzete! Az első, fogyatékossággal élő embereket gondozó szociális intézményt Abendbergben alapította Johann Jacob Guggenbühl 1841-ben. John D. Tuckett 1846-ban kiadott munkájában arról olvashatunk, hogy a 17. századi Angliában egy manufaktúrában a gyártási titkok megőrzése érdekében foglalkoztattak értelmi fogyatékos embereket.
Fél évszázaddal később az európai társadalom hirtelen huszonéves hadirokkantak százezreivel szembesült.
Csak a brit hadseregben az első világháború alatt 1 millió sérült – ezen belül 40 ezernél is több lábamputált – veterán tért haza a frontokról.
Néhány évvel később az 1926-ban alapított Amerikai Eugenikai Társaság már azt hangoztatta, hogy a felsőbb társadalmi osztályok gazdagsága és társadalmi helyzete azok értékesebb genetikai adottságaival igazolható. Az amerikai alkotmányosság legfőbb őrének tekintett, Oliver Wendell Holmes által vezetett Legfelsőbb Bíróság 1927-es ítélete (ún. Buck versus Bell-ügy [274 U.S. 200]) fenntartotta Virginia állam jogát a szellemileg fogyatékos emberek sterilizálására. A Legfelső Bíróság ítélete után 1930-ra már 27 amerikai államban hoztak törvényeket a kasztrálásra, amely rendelkezések néhány szövetségi államban egészen a hetvenes évekig(!) hatályban voltak. Az 1940-es években a nácik közel háromszázötvenezer embert sterilizáltak, és végül is ez szolgált később hivatkozási alapul a zsidó és más származású emberek (pl. romák) elleni fellépéséhez is. Alig telt el egy újabb bő fél évszázad, amikor 2012-ban parasportolók indulhatnak az olimpián az „ép” sportolók közt speciális kialakított és külön engedélyezett műlábbal. Japánban ma már az idősek úgynevezett exoskeletonokat (robotvázakat) öltenek magukra, hogy képesek legyenek a fizikai munkával járó kihívásoknak megfelelni, és tovább maradhassanak a munkaerőpiacon, illetve aktívak.
Így jutottunk el a tömegesen munka nélkül tengődő fiatal hadirokkantaktól a 100 éves munkavállalók megjelenéséig.
Nemcsak a fogyatékossággal élő emberek, hanem ezzel párhuzamosan az idősekről alkotott társadalmi kép is gyökeresen változik: az idén 82 éves múlt és elképesztően fitt ex-Beatle, Paul McCartney 3 órás teltházas koncerteket ad a világban, és a világ legidősebb jógaoktatója egy 90 év feletti japán hölgy, aki még nem gondolkodik a nyugdíjba vonuláson. (Japánban 90 ezer felett van a 100 éven felüliek száma.)
Korábban a történelem végéről írt munkájával 1989-ben világhírűvé vált amerikai-japán filozófus-politológus, Francis Fukuyama - már így összegzett később, a 2003-ban magyarul is megjelent újabb, Poszthumán jövendőnk (fordította: Tomori Gábor) című munkájában: „Márpedig nemcsak, hogy nem értünk még a tudományos-technikai forradalom végére, hanem úgy tűnik, éppen a legjelentősebb felívelő periódusok egyikének küszöbén állunk. A biotechnológia és az emberi agy működésének jobb megértése politikai szempontból rendkívül nagy horderejű alternatívákkal kecsegtet.”
Kérdés, hogy mikor léphetjük át a Rubicont. Ez valószínűleg már meg is történhetett 2012-ben.
- Ekkor jelent meg a fogyasztók számára a mesterséges intelligencia a leggyorsabb mobiltelefonokban (iPhone 4s).
- A Torontói Egyetemen MI-kutatócsapata ugyanebben az évben nyerte meg elsöprő fölénnyel az ImageNet Large Scale Visual Recogniton Challengecímű, gépi látást célzó fejlesztői versenyt, amely a későbbi neurális hálózatok alapját jelentette.
- Az Amazon 2012-ben szemléletváltást hajtott végre a foglalkoztatásban is: 775 millió dollárért felvásárolta a Kiva System nevű raktári robotikai startup céget és 2024-ben már 750 ezernél is több robotot alkalmazott az anyacég.
- Ahogy láttuk, az élsport területén is bekövetkezett egy fontos áttörés: a mindkét lábán amputált Oscar Pistorius a 4x400 méteres váltón álhatott rajthoz, speciális műlábaival a 2012-es londoni olimpián.
- Ugyanebben az évben, 2012-ben rendkívüli biotechnológiai fejlemények és a génmódosítást lehetővé tevő, Emmanuelle Charpentier és Jennifer Doudna által kifejlesztett szabadalmak (CRISPR Cas9) olyan újabb mérföldkövekhez érkeztek, amelyek alapvetően megváltoztatták a világ sorsát is, hiszen a világhírű, immáron friss Nobel-díjas Karikó Katalin magyar tudós nevéhez is köthető vakcina kifejlesztésekor ennek a technológiának már oroszlánrésze volt a Covid-járvány leküzdésében.
- A transzhumanista Raymond Kurzweil, a világ egyik leghíresebb és legismertebb jövőkutatója is 2012-ben lett a Google egyik ikonikus vezetője, aki az MI fejlesztéséért is felel – és próféciáiból ugyanakkor egyre több válik valósággá, ahogy Jim Bencivenga, The Christian Science Monitor újságírója is megjegyezte már 1999-ben. Kurzweil korábbi, a fogyatékossággal kapcsolatos jóslatai szinte kivétel nélkül beváltak 2009-re.
- Végezetül, az ENSZ szerint szuperöreg az a társadalom, ahol a lakosság negyede már 65 év feletti - Japán, a világ leggyorsabban öregedő társadalma ezt 2012-re el is érte, ám az ország speciális helyzettel is bír. 2012-ben lépték át a japán százévesek az 50 ezres létszámot (ma 93 ezer).
Így az egyre fejlődő és intelligensebb eszközök tárházát biztosító rehabilitációs technológia is egyre több figyelmet kap, mint például a gondolatvezérlés alkalmazása a lebénult végtagokkal rendelkezők segítésére. Ma már nem ritka, hogy az autógyárakban dolgozó embereknél az eredetileg mozgássérültek és idősek mozgatására kifejlesztett robotvázak alkalmazása is látható, például a Ford gyáraiban, ami - ahogy láttuk - Japánban is terjedő jelenség az idősek fizikai munkavégzésekor.
A modern rehabilitációs trendek így összeérnek a technológiai-innovációs és ipari trendekkel, amelyek újfent visszacsatolódnak a rehabilitáció világához a biotechnológia és a mesterséges intelligencia révén, amelyek egyre inkább az idősödés és a fenntarthatóság témájában törnek elő, s ez már azt a kérdést veti fel, hogy hol vannak az ember és az emberiség határvonalai az élet legkülönbözőbb területein, a foglalkoztatástól kezdve egészen az otthoni munkavégzésig bezárólag, ideértve a privát szféra legbensőbb rétegeit is, amikor a technológia és termelékenység kérdését is vizsgáljuk.
Nem csupán arra vált képessé az ember, hogy fizikai és gazdasági (ipari-mezőgazdasági) környezetét átalakítsa (ipari forradalmak), hanem gyakorlatilag lassan önmagát (biotech-szociális forradalom) is, mint ahogy ezt például legeklatánsabb módon az ún. „transzjogok” vagy a poszthumán és transzhumanista amerikai és nyugat-európai mozgalmak erősödése és terjedése is jelzi – számos etikai és bioetikai kérdést felvetve.
Így az emberi faj, a homo sapiens jelene és jövője – már csak a védőoltásoknak és az egyre korszerűbb diagnosztikai és biotechnológiai, illetve az implantátumokon alapuló megoldásoknak is köszönhetően, amikor gyakorlatilag a természetes szelekció mintegy kikapcsolásra került – egy teljesen másik irányba haladhat, mint eddig. Méghozzá egy olyan kontextusban, amely – és ideértve mind a mesterséges intelligencia, mind a biotechnológia sosem látott, egy egészen újfajta szimbiózisával – egy olyan különleges korban következik be, amikor az idősödés valójában egy nagyon furcsának tűnő, elképesztő történelmi anomália is egyben – hacsak nem vesszük ide a Bibliában leírtakat, amikor Ábrahám és rokonai bőven 100 év feletti kort értek meg (amely jelenséget tudományos kutatók inkább szimbolikusnak tartanak).
Miért fontos ezekkel a kérdésekkel foglalkozni?
A kognitív disszonancia, mint jelenség az egyik legfontosabb tényező a jövőkutatás és a kormányzás terén, amelyet mindig fontos figyelembe venni, ugyanis hajlamosak vagyunk arra, hogy az ellentmondó trendek, események, előrejelzések által okozott kényelmetlen, diszkomfortos tudatállapotot mi, emberek kínosan elkerüljük. Ráadásul például Deanna Mulligan és Greg Shaw kutatásai szerint (A munka jövője - Okoscégek a holnap munkavállalóiért, 2021,Pallas Athéne Kiadó) a London School of Economics egy 2019-es blogbejegyzése szerint alig egy hónap telik el két, a technológia miatt bekövetkező munkahely megszűnésre vonatkozó előrejelzés megjelenése között.
Sőt, az előrejelzések sokszor fabatkát sem érnek: már csak a munkanélküliség természetes rátája (NRU) kapcsán is a döntéshozók, elemzők és maguk a kormányzati apparátusok sem ismerték fel az alapvető trendeket korábban. Ahogy Goodhart és Pradhan fogalmaz a könyvükben, A nagy demográfiai fordulat: öregedő társadalmak, csökkenő egyenlőtlenség és az infláció újjáéledése (fordította: Olgyay-Fekete Judit): „Az 1950-es és az 1970-es évek között a politikusok és a bürokrácia nem ismerte fel, hogy az NRU folyamatosan emelkedett több évtizednyi felfelé mutató inflációs nyomást eredményezve. Az 1980-as évek végétől nem sokkal ezelőttig hasonlóképpen nem ismerték fel az ellenkező irányú tendenciát, aminek szintén több évtizednyi deflációs nyomás lett a következménye. Úgy vélik, több mint valószínű, hogy a hatóságok ezután sem fogják felismerni a mögöttes (demográfiai) trendeket, és megpróbáljak majd a növekedést a fentartható szint fölött, a munkanélküliséget pedig az alatt tartani a következő évtizedekben.”
A kulcs: a termelékenység növelése és az automatizáció felgyorsítása az uniós szintű, növekvő munkaerőhiány kezelése és a szükséges, új paradigmák alkalmazása érdekében a gyermekvállalás támogatása mellett. (Bár a nemrég bemutatott Draghi-jelentésben is többször szerepelnek – eltérő súllyal – a versenyképességgel kapcsolatos témák, de az idősödés mint témakör kapcsán mindössze „a közszolgáltatások digitalizálása” kerül szóba, és fel sem merül például az agykutatás jelentősége, amely az idősödés folyamatának kulcsterülete, és amely nélkül nem képzelhető el sem munkaerőpiaci fordulat, sem pedig egy fenntarthatóbb társadalom.)
Mi, emberek úgy éljük a mindennapjainkat, hogy azt hisszük, a világ lineárisan működik, valójában nem ez a helyzet: fajunk folyamatosan törekszik arra, hogy a világunk bonyolultságát kategóriákra bontsa le.
Ez pedig folyamatosan „vakságra” késztet bennünket. Mauro F. Guillén – A 2030: How today’s biggest trends will collide and reshape the future of everything című kötet szerzője – szerint a csökkenő gyermekszám és a generációk közötti új dinamikák az eljövendő társadalmakat és kormányzatokat arra fogják késztetni, hogy jónéhány jelenséget újra- és átgondoljanak – példának hozza fel a New York Times 2019-ben lehozott cikkében bemutatott dél-koreai jelenséget, miszerint az iskolákba immáron képzetlen nagymamákat is beiratnak – és ehhez a lateral thinking metódust ajánlja.
Összegezve tehát - ahogy már 2007-ben írtam - az eljövendő 65 év felettiek generációja „névtelen forradalmárokként” teljesen átalakította a világot a 20. század második felében.
- Nem élték át a világháborúk borzalmait és a húsbavágó napi nélkülözést, korábban nem ismert szinten fogyasztanak, a jobb közegészségügynek köszönhetően (is) a várható élettartamuk a kétszerese az 1800-as évek közepén született emberekének, az info-kommunikációs forradalmuk megváltoztatta a kommunikáció sebességét és minőségét, beleértve a munka korábban rugalmatlan világát.
- Ez a nemzedék ugyanakkor lényegesen kevesebb utódot nemzett és sokkal többet fordított saját szükségleteinek a kielégítésére, miközben az általuk elindított tudományos és technológiai forradalmak következményeit gyermekeik, s leginkább unokáik fogják érezni - és megszenvedni -, beleértve a magas állami és sok helyen magán eladósodottságot.
- Az 50-60 éven felüliek rétege egy olyan, a korábbi generációkhoz képest sokkal magasabb szellemi és anyagi, szociális igényekkel rendelkező csoportot fog alkotni, amely egyben meghatározó politikai súllyal is fog rendelkezni. Sőt, ahogy láttuk a Fico elleni merényletnél, míg az első világháború kirobbanásának ürügyét nyújtó merénylő, a Ferenc Ferdinándot megölő suhanc alig volt 20 éves, addig a szlovák miniszterelnök ellen egy élemedett korú, nyugdíjas követett el merényletet. Ez a nemzedék tehát a demográforradalmárok nemzedéke.
Végezetül a néhai John F. Kennedy elnök - aki elindította a Hold-programot, ezáltal is megnyerve a technológiai-innovációs versenyt a Szovjetunióval szemben - híres mondása jusson eszünkbe:
Az élet törvénye a változás. És azok, akik csak a múltra vagy a jelenre figyelnek, biztosan elszalasztják a jövőt.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
