Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az amerikai demokrácia régóta négy dolgot ígér: közös jólétet, az állampolgárok véleményének figyelembevételét, szakértelmen alapuló kormányzást és hatékony közszolgáltatásokat. Más gazdag (sőt, közepes jövedelmű) országok demokráciájához hasonlóan azonban nem tudja teljesíteni ezeket.
Nem volt ez mindig így. A II. világháborút követő három évtizedben a demokrácia biztosította a javakat, különösen a közös jólétet. Az inflációval kiigazított reálbérek minden demográfiai csoportban gyorsan nőttek, és az egyenlőtlenség csökkent. Ez a trend azonban valamikor az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején véget ért. Azóta az egyenlőtlenség mértéke az egekbe szökött, és a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező munkavállalók bére alig nőtt. Az amerikai dolgozók mintegy fele azt tapasztalta, hogy a munkavállalók másik felének jövedelmei az egekbe szöktek.
Bár az elmúlt tíz évben valamivel jobb lett a helyzet (úgy tűnik, hogy az egyenlőtlenség közel 40 éven át tartó növekedése valamikor 2015 körül megállt), a Covid okozta inflációs hullám jelentősen megviselte a dolgozó családokat, különösen a városokban. Ez az oka annak, hogy oly sok amerikai nem a demokrácia, hanem a gazdaság helyzetét nevezi meg fő problémaként.
Ugyanilyen fontos volt az a hit, hogy a demokrácia minden polgár hangját figyelembe veszi. Ha valami nem volt rendben, azt az emberek tudathatták a megválasztott képviselőikkel. Bár ez az elv soha nem érvényesült maradéktalanul – sok kisebbség az amerikai történelem nagy részében jogfosztott volt –, a választók hangjának visszaszorulása az elmúlt négy évtizedben még általánosabb problémává vált. Ahogy azt Arlie Russell Hochschild szociológus megfogalmazta, sok amerikai, különösen a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők, akik középnyugaton és délen élnek, úgy érzik, hogy „idegenek a saját földjükön”.
Ami még rosszabb, hogy miközben ez történt, a demokraták a dolgozó emberek pártjából a technológiai vállalkozók, a bankárok, a szakemberek és az egyetemi végzettségűek koalíciójává váltak, akiknek nagyon kevés közös prioritásuk van a munkásosztállyal. Való igaz, hogy a jobboldali média is szította a munkásosztály elégedetlenségét. Ezt azonban azért tehette meg, mert a mainstream média és az értelmiségi elit figyelmen kívül hagyta a lakosság jelentős részének gazdasági és kulturális sérelmeit. Ez a tendencia is felgyorsult az elmúlt négy évben azzal, hogy a társadalom magasan képzett rétegei és a média ökoszisztémája folyamatosan hangsúlyozta az identitással kapcsolatos kérdéseket, ami sok szavazót még inkább elidegenített.
Ha egyszerűen arról lenne szó, hogy a technokraták és az értelmiségi elit határozza meg a politikai napirendet, akkor azt mondhatnánk, hogy legalább a szakértők dolgoznak.
A szakértelmen alapuló kormányzás ígérete azonban legalábbis a 2008-as pénzügyi válság óta egy üres szólamnak számít.
- A szakértők voltak azok, akik megalkották a pénzügyi rendszert, állítólag a közjó érdekében, és hatalmas vagyonokat szereztek a Wall Streeten, mert tudták, hogyan kell kezelni a kockázatot. De nemcsak az derült ki, hogy ez nem igaz; a politikusok és a szabályozó hatóságok megmentették a felelősöket, miközben szinte semmit sem tettek az otthonukat és megélhetésüket elvesztő amerikaiak millióinak érdekében.
- A közvélemény bizalmatlansága a szakértelemmel szemben csak nőtt, különösen a Covid-válság idején, amikor az olyan kérdések, mint a lezárások és a vakcinák a tudományba vetett hit lakmuszpapírjává váltak. Azokat, akik nem értettek egyet az intézkedésekkel, a mainstream médiában elhallgattatták, és így a gyorsan növekvő közönséggel rendelkező alternatív médiába szorultak.
Ezzel elérkeztünk a közszolgáltatásokkal kapcsolatos ígéretekhez. John Betjeman brit költő egyszer azt írta: „Nemzetünk a demokrácia és a megfelelő csatornázás mellett áll ki”, de a demokrácia megbízható csatornázásra vonatkozó szolgáltatása egyre inkább kétségessé válik. Bizonyos szempontból a rendszer saját sikerének áldozata lett. A XIX. századtól kezdve az Egyesült Államok és számos európai ország törvényeket hozott az érdemek alapján történő kiválasztás biztosítására és a korrupció korlátozására a közszolgáltatások terén, majd ezt követte a lakosságot az új termékekkel szemben – az autóktól kezdve a gyógyszerekig – védő szabályozások elfogadása.
De ahogy a szabályozások és a biztonsági eljárások megszaporodtak, a közszolgáltatások egyre kevésbé lettek hatékonyak.
- Az Egyesült Államokban például az egy mérföldnyi autópályára jutó állami kiadások az 1960-as évek és az 1980-as évek között több mint háromszorosára nőttek az új biztonsági előírások és eljárások miatt.
- Az építőipar termelékenységének hasonló csökkenését a szövevényes földhasználati szabályozásoknak tulajdonítják.
- Nemcsak a költségek emelkedtek, hanem a biztonságos, átlátható és az állampolgárokat figyelembe vevő gyakorlatok biztosítására kidolgozott eljárások az infrastrukturális projektek csúszását, valamint más szolgáltatások, köztük az oktatás minőségének romlását okozták.
Összefoglalva, Úgy tűnik, a demokrácia ígéretének mind a négy pillére megroggyant sok amerikai számára.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikaiak most egy alternatív politikai berendezkedést preferálnának. Még mindig büszkék országukra, és identitásuk fontos részeként ismerik el annak demokratikus jellegét.
A jó hír az, hogy a demokrácia újjáépíthető és megerősíthető. Ezt a folyamatot a közös jólétre és az állampolgárok véleménynyilvánítására való összpontosítással kell kezdeni, ami azt jelenti, hogy csökkenteni kell a pénz szerepét a politikában. Továbbá, bár a demokrácia nem választható el a technokrata szakértelemtől, a szakértelmet minden bizonnyal kevésbé átpolitizálttá lehetne tenni. A kormányzati szakértőknek szélesebb társadalmi hátterű körből kellene kikerülniük, és az is segítene, ha a helyi önkormányzatok szintjén is több szakértőt alkalmaznának.
Mindez persze valószínűleg nem fog megvalósulni a következő Trump-kormányzat alatt. Az amerikai demokráciával szembeni nyilvánvaló fenyegetésként Trump számos fontos intézményi normát fog erodálni a következő négy év során. A demokrácia újjáépítésének feladata így a balközép erőkre hárul. Gyengíteniük kell a nagyvállalatokhoz és a nagy technológiai cégekhez fűződő kapcsolataikat, és vissza kell szerezniük munkásosztálybeli gyökereiket.
Ha Trump győzelme vészcsengőként szolgál a Demokrata Párt számára, akkor lehet, hogy Trump akaratlanul is elindíthatja az amerikai demokrácia megújításának folyamatát.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Daron Acemoglu
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. Kutatásai többek között a politikai gazdaságtan, a gazdasági fejlődés és növekedés, a technológiai fejlődés, a jövedelmi egyenlőtlenség kérdéseire vonatkoznak. A Nobel-díjat 2024-ben kapta.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
