Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
2020 júliusában, a világjárvány kellős közepén írtam egy aggódó elemzést Késői szovjet Amerika címmel. Donald Trump első elnöki ciklusának vége felé jártunk, és attól tartottam, hogy az Egyesült Államok reménytelen pályán ragad. Bár az ország sok tehetséges emberrel és energiával rendelkezett, a politikai rendszer nem működött megfelelően. A két nagy párt nem demokratikus módon választotta ki jelöltjeit (mivel az előválasztási folyamat nagyrészt elsorvadt), és úgy tűnt, hogy a nagyszabású élénkítő csomagok a politikai népszerűség megszerzésének kedvelt módszereivé váltak.
Ebben a kontextusban az nem sok változást hozott, hogy Trump helyett Biden lett az elnök. Amerikában nem volt szovjet típusú pártállam, de nem volt nagyon pártközi vagy párton belüli demokrácia sem. A választók még mindig úgy érezték, hogy megrövidítették őket, és a nagy költekezéseket még mindig a választási siker és a társadalmi stabilitás kulcsának számítottak. Úgy tűnt, hogy Amerika a saját késői szovjet szakaszában marad.
A szovjet összeomlás két szakaszban zajlott le: a gerontokrácia átadta a helyét a radikális, bomlasztó reformok félreértelmezett kísérletének. Amikor Konsztantyin Csernyenko 1984-ben a Kommunista Párt főtitkára lett, már 72 éves volt. A szenilis Leonyid Brezsnyev és a betegeskedő Jurij Andropov utódja volt, de ő maga akkor már annyira rossz állapotban volt, hogy Andropov temetésén még a gyászbeszédet is nehezen tudta felolvasni. Aztán jött Mihail Gorbacsov, aki a Szovjetunió megújítását ígérte a régi bürokrácia láncainak széttörésével a peresztrojka (gazdasági reform) és glasznoszty (nyitottság és átláthatóság) révén. A régi gondolkodásmód elhagyására tett törekvés azonban centrifugális erőket szabadított fel, így különösen az elfojtott nacionalizmust, amely hamarosan magát a Szovjetuniót is elsöpörte.
Jelenleg sok elemző – különösen Oroszországban – a Szovjetunió hanyatlásnak ezt a fajta elemzését alkalmazza az Egyesült Államokra is.
Prominens személyiségek Trumpot Gorbacsovhoz hasonlítják, akinek reformjai elvezettek a Szovjetunió széteséséhez.
Bár Trump sokkal idősebb, mint akkor Gorbacsov volt, ő is egy olyan körön belüli személy, aki kívülállónak állítja be magát, olyasvalakinek, aki meg fogja dönteni a rendszert.
Miután a kampány során nem fedte fel projektjét, Trump most világossá teszi szándékait. Mint minden sikeres politikai mozgalom, Trump „Tegyük újra naggyá Amerikát” (Make America Great Again – MAGA) mozgalma is a koalícióépítés révén győzedelmeskedett. A munkásosztálybeli amerikaiak (köztük nagyobb számban ázsiai, spanyolajkú és fekete szavazók), akiknek tetszett Trump rendszerellenes üzenete, egy táborba tömörültek az igen befolyásos, ultragazdag technológiai vállalkozókkal, akiknek megvan a saját elképzelésük az ország átalakításának módjáról.
Nem meglepő módon, már most látszanak a koalíción belüli feszültség jelei.
A legnyilvánvalóbb probléma az, hogy Trump számos javaslata elkerülhetetlenül inflációhoz vezet majd – ugyanahhoz a problémához, amely Joe Biden népszerűségvesztését okozta.
- Az új és magasabb vámok azonnal növelni fogják a megélhetési költségeket,
- és minden komoly kísérlet a 11 millió papírok nélküli bevándorló begyűjtésére, kiutasítására komoly károkat és munkaerőhiányt fog okozni a mezőgazdaságban, az építőiparban és a kiemelt fontosságú logisztikai központokban.
- Hasonlóképpen elmondható az is, hogy a bürokrácia Elon Musk és Vivek Ramaswamy által elképzelt módon történő leépítése – az új kormányzati hatékonyságért felelős minisztériumon (DOGE) keresztül – miatt sok amerikai vesztené el állását. (Az elbocsátott emberek pedig valószínűleg nem fognak alacsony fizetésű munkát vállalni az agráriumban.)
Így, miközben a szebb jövő csak homályos ígéret marad, a fenyegető költségek és problémák jól láthatók.
A Szilícium-völgy szószólói arról is álmodoznak, hogy a mesterséges intelligencia révén növelik a termelékenységet, és ezáltal az alacsonyabb képzettségű munkavállalók keresetét. Az elgondolás első ránézésre nem tűnik ostobaságnak. Empirikus bizonyítékok vannak arra, hogy a mesterséges intelligencia legalábbis a call centerekben előidézte a fellendülést. A termelékenység növekedése más területeken, például az egészségügyben és az idősgondozásban is egyértelműen lehetséges. De sem ezt a forradalmi „gyorsító” filozófiát, sem annak potenciális alkalmazását nem tesztelték nagy léptékben. Ráadásul a Szilícium-völgy víziója egy globálisan összekapcsolt világon alapul, amelyben az USA a domináns szereplő.
Így, miközben Musk teljes mértékben támogatja Trump diszrupciós projektjét, saját víziója – paradox módon – a technológiát a „globalista” status quóval ötvözi. Musk érvelése szerint „a szokásos üzletmenet csődbe viszi Amerikát, ezért azt valamilyen módon meg kell változtatni”. Musk joggal üdvözli Javier Milei argentin elnök vámok eltörlésére és az argentin gazdaság megnyitására vonatkozó sokkterápiáját, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy a „vám” Trump kedvenc szavának számít. Még nem tudni, miként oldódik fel ez a nyilvánvaló feszültség.
Egy optimistább nézet szerint az amerikai „kivonulás” önmagában nem idézhet elő a nagy gazdasági világválság idején megtapasztalt világkereskedelmi összeomlást, mivel az USA a világ importjának mindössze 13,5%-át adja. Természetesen más országok megtorló intézkedéseket hozhatnak, vagy egyszerűen csak megpróbálhatják utánozni Trumpot. De minél kaotikusabb Trump, annál kevésbé valószínű, hogy követni fogják őt. Elég csak arra gondolni, hogy a Brexitnek milyen elrettentő hatása volt más országok euroszkeptikusaira, vagy hogy a legtöbb szovjet utódállam mennyire törekedett arra, hogy egy új gondolkodásmódot honosítson meg.
A trumpi koalíció egy része tehát globalizmust akar, a másik része pedig elutasítja azt. A dolog iróniája az, hogy az utóbbi tábor fogja a leginkább megszenvedni a befelé fordulás kísérletét.
Trump politikai programja, ha megvalósul, elkerülhetetlenül elveti az elégedetlenség, a tiltakozás és az összeesküvés-elméletek új hullámának magvait.
Ugyanez a leírás érvényes a XX. század utolsó éveinek posztszovjet tapasztalataira is. A hirtelen, gyors változás csak pusztításhoz vezetett, és mindazok, akik ennek kárvallottjai voltak, csatlakoztak az elidegenedettek újabb köréhez. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban is hasonló dinamika érvényesül. A jelenlegi Oroszország mindenesetre ebben reménykedik.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történésze. Számos könyv szerzője, amelyek többek között a két világháború közötti Németország vagy az IMF történetével, az európai monetáris unióval, illetve a globalizáció kérdésével foglalkoznak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
