Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ha az új amerikai vámok következtében a jüan leértékelődik – ami valószínűnek tűnik –, a kínai termékek legalábbis rövid távon versenyképesek maradnak. Ha pedig a kínai importtermékek ára az Egyesült Államokban ténylegesen megemelkedik, az rosszabb helyzetbe hozza az alacsonyabb jövedelmű amerikaiakat, és aláássa a jelenleg importált alkatrészeket használó amerikai gyártók versenyképességét. A javasolt vámok és az ezt övező hangok arra ösztönözhetik a globális vállalatokat, hogy a gyártást Kínából Vietnamba, Mexikóba és más, alacsonyabb bérű országokba helyezzék át, de ez nem fog sok jó munkahelyet visszahozni az USA-ba.
Trump azonban gyors és látványos győzelmet arathatna Kínával szemben, ha Oroszországot az Ukrajnából való kivonulásra készteti, és visszaállítja az orosz invázió előtti határokat.
Egy ilyen jelentős diplomáciai lépés világszerte növelné az USA presztízsét, és más kérdésekben megerősítené Trump pozícióját Kínával szemben. Ez az akció egyszerű is lenne:
Oroszország nagymértékben függ az olajexporttól, az ebből származó nettó bevételét Trump pedig már az első hivatali napján lényegében nullára csökkentheti. E bevétel nélkül az orosz hadigépezet leállna.
Az orosz gazdaság viszonylag kis méretű. Az orosz GDP 2024-ben körülbelül 2,2 ezer milliárd dollárt tesz majd ki, ami az amerikai gazdaság kevesebb mint 8%-ának felel meg. Oroszország szó szerint és átvitt értelemben is a gazdasági ereje felett teljesít köszönhetően annak, hogy szövetségre lépett
- Iránnal (drónok és más katonai eszközök beszerzését biztosítva),
- Észak-Koreával (tüzérségi lövedékek és katonák beszerzése),
- valamint Kínával (alapvető alkatrészek és fogyasztási cikkek beszerzése).
Ebben az Agresszió Szövetségének nevezhető együttműködésben Kína rendelkezik messze a legnagyobb gazdasággal, Oroszország pedig gyakorlatilag kliensállammá vált.
Putyin hallgatólagos jóváhagyást kért Hszi Csin-ping kínai elnöktől, mielőtt 2022-ben megtámadta Ukrajnát. Hiteles források szerint Hszi arra kérte Putyint, hogy várjon az akcióval a pekingi téli olimpia végéig, és Putyin ezt be is tartotta. Bölcsen tette, 2023-ban ugyanis Kína szállította az orosz hadszíntérrel kapcsolatos összes import több mint 50%-át (beleértve az orosz hadsereg számára kritikus fontosságú alkatrészeket), összesen mintegy 5,5 milliárd dollár értékben. A kínai alkatrészek folyamatos rendelkezésre állása nélkül Oroszország rakétakészlete gyorsan kimerülne, és a légi fölény döntően Ukrajna javára billenne át.
Kína ezeket nem ingyen adja Oroszországnak (vagy bármely más országnak). Kínát nem érdekli az sem, hogy orosz adósságot halmozzon fel – a pekingi vezetők nem bíznak Putyin törlesztési képességében és hajlandóságában. Ez azt jelenti, hogy az orosz hadigépezet kínai alkatrészekkel való működtetéséhez a szállításkor történő fizetésre (cash on delivery) (vagy akár előlegre is) van szükség.
Oroszország ezt a pénzt úgy teremti elő, hogy olajat ad el amerikai dollárért. Szinte minden más orosz export a szankciók miatt meglehetősen csekély mértékű. A G7-ek és az Európai Unió azonban megállapodtak abban, hogy az orosz olajat továbbra is a világpiacon tartják, főként azért, mert Oroszország jelentős szállító – körülbelül napi nyolcmillió hordót biztosít (összehasonlításképpen a napi globális fogyasztás körülbelül 100 millió hordónak felel meg).
Hivatalba lépésének első napján Trump bejelentheti, hogy súlyos amerikai szankciókkal sújt minden olyan vállalatot, amely hordónként 15 dollárnál többet fizet az orosz olajért (és mindenkit, aki részt vesz az e szint feletti tranzakciókban). Minden olyan országnak, amely nem teljes mértékben működne együtt ezzel az intézkedéssel, büntetővámokra kellene számítania.
Ahogy azt Trump jól tudja, a fenyegetések néha akkor a leghatásosabbak, ha nem történik konkrét fellépés. Első elnöksége idején azt akarta elérni, hogy Mexikó zárja le a Guatemalával közös déli határát, ezért bejelentette, hogy minden héten emelni fogja a vámokat, amíg a határzár nem valósul meg. A mexikói kormány ezt őrült fenyegetésnek tekintette, de egyben teljesen hitelesnek is, ezért biztonsági erőket vezényeltek a határ lezárására. A vámok így nem emelkedtek.
Joe Biden kormányzata hosszasan és keményen dolgozott azon, hogy a G7-ek és az EU megállapodjon az orosz nyersolajra kivetett ársapkáról, amely jelenleg hordónként 60 dollárnak felel meg. Bár ez a kezdeményezés az Ukrajna szövetségesei közötti együttműködés üdvözlendő példája volt, ezen az árszinten Oroszország még mindig jelentős bevételre tesz szert, mivel a kitermelés határköltségei alacsonyak (15-20 dollár/hordó). Trump szereti fellengzős és homályos fenyegetésekkel alátámasztani az egyoldalú fellépéseit, ebben a kérdésben ez most megfelelő lehetne.
Amennyiben még több olaj kerül Oroszországból Kínába, az azt szállító tartályhajók „árnyékflottáját” (az orosz olajexportra vonatkozó korlátozások megkerülésére alkalmazott tankerek – a szerk.) minden lehetséges alkalommal zavarni kell, ami felnyomja az üzemeltetési költségeket, és tovább csökkenti az orosz árrést. Le kell foglalni néhány árnyéktankert a szankciók feltételezett megsértése miatt, amivel az orosz olaj szállítási ára az egekbe szökne.
Oroszország valószínűleg még hordónkénti 15 dolláros árszint mellett is annyi olajat fog kitermelni, amennyit csak tud, mert Putyin annyira rá van szorulva erre a bevételre. De mi van akkor, ha Trump fenyegetései és intézkedései felfelé nyomják az olaj világpiaci árát? Ez óriási örömet okozna Trump szövetségesei számára a fosszilisüzemanyag-iparban, miközben bátorítaná és igazolná a további olaj- és gázkitermelést. (Igen, ez rosszat tenne az éghajlatnak, de itt most Trump reálpolitikájáról beszélünk, beleértve azt is, hogy mi fogja a kongresszust teljesen Trump kitermelés fokozását célzó, „Drill, Baby, Drill” programjához kötni.).
Egy sokkal alacsonyabb ársapka az orosz olajra, az Oroszországgal illegálisan kereskedő vállalatok és országok elleni szigorúbb szankciókkal megtámogatva nem hagyna más választást Putyinnak, minthogy kivonuljon Ukrajnából.
Ez viszont erőteljes jelzést küldene az Agresszió Szövetségének, és különösen a kínai vezetésnek: bárki, aki megtámadja a szomszédját, súlyos gazdasági következményekkel fog szembesülni.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Simon Johnson
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza volt. Kutatásai a gazdasági fejlődés, a politikai gazdaságtan és a vállalati pénzügyek kérdéseit ölelik fel. A Nobel-díjat 2024-ben kapta meg.
Oleg Usztenko
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gazdasági tanácsadója volt 2019 májusa és 2024 márciusa között. Gazdasági, pénzügyi kutatásai fókuszában a feltörekvő piaci gazdaságok állnak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
