Miközben a norvég vállalatok krónikus emberhiánnyal küzdenek, a kritikusok a túlságosan bőkezű jóléti rendszert okolják ezért, ahol az egészségügyi juttatásokra fordított kiadások meghaladják más fejlett országokét. A kritika nem megalapozatlan, hiszen a munkavállalók egy évig a teljes fizetésüket kapják, az átlagbérnél valamivel magasabb felső határral, majd ezt követően a korábbi jövedelem kétharmadát.
A pazarló juttatások azonban messze nem az egyetlen ok a hiányzások megugrásában, és a helyzet Európa-szerte romlik. Az okok közé sorolják az elöregedő munkaerőt, a stresszt, a mentális egészség iránti nagyobb tudatosságot, valamint a Covid-járvány következményeit is.
Ahogy nő a betegszabadságok száma, úgy nőnek a gazdasági költségek is.
Az Egyesült Királyságban a gazdaságilag inaktív, munkaképes korú emberek száma 2020 eleje óta csaknem 800 000 fővel nőtt. A hosszú távú betegség közel 33 milliárd font (42 milliárd dollár) termelékenységet emészt fel, és ez a szám a Zurich Insurance szerint az évtized végére megduplázódhat.
Európában máshol is hasonlóan drámai számok láttak napvilágot. Németországban a munkaadók tavaly rekordösszegű, 77 milliárd eurót költöttek betegszabadságra, ami több mint kétszerese a 2010-es szintnek - közölte az IW gazdaságkutató intézet. Franciaországban a nemzeti egészségbiztosító vezetője a költségvetést terhelő megnövekedett költségekre figyelmeztetett.
Az egyik legijesztőbb statisztika ezen a területen az, hogy ha valaki legalább hat hónapig betegszabadságon volt, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy teljesen elhagyja a munkaerőt, mint annak, hogy visszatérjen
- mondta Christopher Prinz, az OECD párizsi vezető munkaerő-piaci elemzője.
A számok alapján a listavezető norvégok egy évben 27,5 nap betegszabadságot vesznek ki, míg a lista legalján lévő görögök mindössze 1,4 napot.
A magyar cégek nem panaszkodhatnak, Magyarország ugyanis a második legalacsonyabb értékkel bír a listán 6,3 nap betegszabadsággal.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
