Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az amerikai tb-rendszer
Az amerikai tb-nyugdíjrendszer nem önmagában létezik, kiegészíti egy tőkésített magánnyugdíjrendszer. Ellentétben az 1998 és 2010 közti magyar magánnyugdíj-pénztári pillérrel, ez nem kötelező, és csak a dolgozók jobban kereső részére terjed ki. Tanulságos, hogy különféle kategóriákban mennyire változik azok aránya, akiknek az időskori jövedelmét legalább 50%-ban a tb fedezi: a 80 évesek és idősebbek 60%-a, a 65–69 évesek 40%-a, középiskolát nem végzettek 2/3-a, felsőfokú végzettségűek 1/3-a.
Az egy dolgozóra számított járulékbevételek két tényezőtől függnek: a járulékkulcstól (12,6%) és a járulékalap plafonjától (az átlagbér 2,5-szöröse). Bár a plafon Amerikában követi az átlagkereseteket, a keresetek polarizálódása miatt a járulékplafon alatti bértömegnek a teljes bértömeghez viszonyított aránya 90%-ról (1982) 82,4%-ra (2022) esett.
A kiadások szempontjából külön figyelmet érdemel az amerikai tb-nyugdíjrendszer erős degresszivitása. Három sáv létezik a korhatáron visszavonulók nyugdíj-megállapítása alapjául szolgáló valorizált bruttó átlagkeresetre, röviden a nyugdíjalapra:
- az alsó sávban (a járulékalap plafonjának 9%-áig) 90%,
- a középső sávban (a plafon 54%-ig) 32%
- és a felső sávban 15% a keresetbeszámítás.
Például a 90%-os sáv felső határán, a helyettesítés (a nyugdíj és a nyugdíjalap hányadosa) 90%-os, a 32%-os felső sáv felső határán 41,6% és a maximumnál (a plafonnál) csak 29,3%.
Az amerikai tb-nyugdíjkorhatár rugalmas: bár az általános korhatár ma már 66 év (2027-ben éri el a 67 évet), legkorábban 62 éves korban lehet öregségi nyugdíjat igényelni, ekkor a 66 éves korban járó teljes nyugdíj 70%-a jár. A maximális életkor, ameddig tovább dolgozási bónusz jár: 70 év, ekkor a teljes nyugdíj 124%-át kapják. Másképp kifejezve, az éves bónusz a nyugdíjba vonulási korral emelkedik: 5% (62–64); 6,67% (64–67) és 8% (67–70).
Amerikai különlegesség, hogy a nyugdíjalapba csak a legjobb 35 év valorizált keresete számít, s az átlagos reálbér lassan növekszik, ezért a halasztásnál elsősorban a bónusz/málusz a meghatározó tényező.
Tipikusan minél magasabb a nyugdíjalap, annál később megy nyugdíjba a dolgozó.
Az amerikai tb-rendszer kiadásai jelenleg a GDP 5%-át teszik ki. Bevételei 91%-ban járulékból, 5%-ban a tartalékalap kamatjából és 4%-ban a nagyobb nyugdíjakat sújtó adókból származnak. A folyó hiány azonban gyorsan apasztja a tartalékalapot, amely 2034-re eltűnik, és egyszerre csak a kiadáshoz képest 23%-os hiány keletkezik.
A jelenlegi törvény szerint, ha elfogy a tartalékalap, akkor az összes tb-nyugdíjat a járulék- és adóbevétel összegére kell csökkenteni.
Kiegyensúlyozott reformjavaslat
A fenyegető csőd már évtizedek óta ismert, és előrejelzett időpontja nem sokat változott. Utoljára 2004-ben Bush elnök próbálta meg kezelni a problémát egy magyarhoz hasonló részleges privatizálással, ez azonban olyan ellenállásba ütközött, hogy hamarosan letett róla. Azóta komoly politikai reformjavaslat nem született, csak önálló kutatók próbálkoztak (például az itt ismertetett könyvnél).
Most ismertetem a számomra nagyon rokonszenves ötlépcsős amerikai reformcsomagot.
- A járulékkulcs emelése. Ha csak a járulékemeléstől várnánk a hiány eltüntetését, akkor a 12,4%-os kulcsot (amely egyenlően oszlik meg a munkavállaló és a munkáltató között) 16,4%-ra kellene emelni – ez azonban politikai öngyilkosság lenne. Elégedjünk meg 13,4%-kal, s ez a hiány negyedét megszüntetné. Remélhetőleg egy ilyen kicsi járulékemelésnek nem lenne nagy hatása a munkakínálatra sem.
- A járulékplafon gyorsított emelése. A járulékplafont fokozatosan annyira kellene emelni, hogy 25 év múlva a plafon alatti keresettömeg aránya visszatérjen a kiinduló 90%-hoz. Ehhez elegendő, ha a plafon az átlagbér növekedési üteme fölött évente 2,5 százalékponttal emelkedik. Ez körülbelül eltüntetné a hiány ötödét.
- A járulékplafon fölötti kereseteket 3%-os különadó sújtja. Anélkül, hogy komolyan csökkentené a munkakínálatot, tovább csökkentené a hiányt.
- A teljes nyugdíjkorhatárt 67-ről 68 évre kellene emelni. Tekintettel az egyre aggasztóbban emelkedő élettartamrésre (a szegényebbek várható élettartama sokkal lassabban nő, mint a gazdagabbaké), a 62 és 64 év között nyugdíjba vonulók málusza (büntetése) nem emelkedne. Utána viszont szigorodna a rendszer, csökkenne a bónusz, például a 70 éves nyugdíjkorhoz a jelenlegi 124 helyett csak 116% járna. Ez is jelentősen csökkentené a hiányt.
- A degresszió fokozása. A degresszió már eddig is nagyon erős volt, de ezt tovább erősítené a középső sávhatár befagyasztása és egy 5%-os 4. sáv kialakítása.
Mivel a reform már ma is későn érkezne, a rendszer időleges hiányát nem lehet elkerülni. Ez technikailag a kincstár kölcsönével hidalható át.
Magyar áthallások
Röviden a magyar áthallásokról. A magyar kormány tudván tudja (például az általa megrendelt és elfektetett idei OECD-nyugdíjtanulmányból), hogy az egyre feszítőbb méltánytalanságokon túl
10–20 év múlva a jelenlegi rendszer fenntarthatatlanná válik.
De a kormányzat egyre csak azt szajkózza, hogy az egyre dagadó költségvetési kiegészítés ellenére jelenleg nincs nyugdíjprobléma. Hogy ne vesszünk el a részletekben, csak a felsorolt négy lépést fordítsuk le „magyarra”.
- 2016 és 2022 között a magyar kormány látványos járulékcsökkentést hajtott végre, a munkáltatók által fizetett tb-kulcsot 27-ről 13%-ra csökkentette. Ezt csak a páratlanul gyors (63 vs. 65 éves) általános korhatáremelés (stagnáló várható élettartam mellett), a járulékplafon eltörlése és a lopakodó degresszió (lásd 4. pont lejjebb) tette ideiglenesen fenntarthatóvá. A nyugdíjrendszer egyébként összefonódik az egészségbiztosítással, és annak rovására terjeszkedik. A járulékkulcs mérsékelten minden bizonnyal növelhető, különösen akkor, ha csökken az alacsony keresetek szja-terhelése.
- A járulékplafon 2013-ban megszűnt, azonnal megnövelve a járulékbevételeket. A kiadásnövelő hatás csak lassan jelentkezik: minden évben eggyel emelkedik a nyugdíjalapban figyelembe vett korlátlan nettó keresetű évek száma, 2024-ben a figyelembe vett 37 évből már 12 év. Vissza kell térni a járulékalap plafonjához (az átlagos bruttó kereset 3-szorosához), és a plafon fölött kereső dolgozóknál emiatt megmaradó többletkereset egy részét különadóval el kellene vonni.
- A 65 éves korban várható élettartamhoz képest az általános (65 éves) korhatár egyelőre eléggé magas, csak a Nők40 gyengíti hatását. A felfelé rugalmas nyugdíjkorhatárról az érintettek alig tudnak, és a nyugdíj melletti munka 2020-ban bevezetett járulékmentesítése egyébként is csökkentette az előnyét vagy egyenesen előnytelenné tette. A lefelé rugalmas korhatárt az ellenzéki politikusok mellett manapság nagyon kevesen követeljük: fokozatosan lecsökkentenénk a minimális korhatárt 62 évre. Az OECD-anyag elvben támogatja a lefelé rugalmas korhatár bevezetését, akár a tovább emelkedő általános korhatár alatt 2 évvel, de nem engedné a minimumot a jelenlegi általános korhatár, 65 év alá.
- A már lopakodó degressziót egy hanyagság okozza: a járulékplafon eltörlésével a kihalásra ítélt 90 és 80%-os sáv megmaradt, valamint a két sávhatár nominálisan van rögzítve. Ahogy nominálisan és reálértékben emelkedik az átlagbér, az éves valorizáláson keresztül növekszik a degressziós sáv jelentősége. Az alig különböző terhelésű két sávot egyesíteni kellene, és 400 ezer forintos értékét 2026-tól valorizálni kellene. Bár nincs pontos elképzelésem a helyes degresszióról, azt hiszem, hogy a megmaradó 80% mellé egy jól megválasztott második küszöbbel egy 60%-os degressziót is be kellene vezetni. Természetesen egy progresszív szja visszavezetése szintén csökkentené a jövőbeni nyugdíjkiadásokat.
Ki tér előbb észhez?
Talán sikerült érzékeltetnem, hogy még egy olyan jól szervezett és fejlett országban, mint az USA, a demokratikus politikai rendszer évtizedek óta képtelen valamilyen értelmes megoldást találni a tb-nyugdíjrendszert fenyegető csőd elhárítására. A mindenkori magyar kormány jogilag könnyebb helyzetben van: semmilyen törvény nem korlátozza a tb-nyugdíjrendszer külső finanszírozását.
2070-re már az akkori GDP 4%-át is elérheti a nyugdíjkassza hiánya, ez azért ijesztően sok.
Kíváncsi vagyok, melyik ország politikai rendszere tér előbb észhez. Egyiknek sem lesz könnyű dolga.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
