Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A tíz délkelet-ázsiai állam kormányközi együttműködésén alapuló, 1967-ben alapított ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége – Association of Southeast Asian Nations) országainak együttes lakosságszáma az idei adatok szerint megközelítette a 700 milliót, ezzel a harmadik legtöbb lakossal rendelkező régió a világon India és Kína után.
A szervezeten belül Indonézia lakosságszáma a legnagyobb (283 millió), így a világon a 4. legnépesebb országnak számít India, Kína és az Egyesült Államok után, és egyben a világ legnépesebb muszlim vallású országa. Még két ASEAN-tagország lakosainak száma haladja meg a 100 milliót: Fülöp-szigeteké és Vietnámé.
Délkelet-Ázsia a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térsége, amit az is jelez, hogy az OECD idén úgy döntött, megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Indonéziával és Thaifölddel.
Az országok diplomáciai aktivitását vizsgálva a kulcsszerepet Indonézia, Malajzia és Szingapúr játssza. Ez a három ország veszi körül a legszűkebb pontján alig 4 kilométer szélességű Malaka-szorost, ahol már az orosz-ukrán háború megkezdése előtt is 12 millió hordónyi nyersolaj haladt át naponta az energiahordozókra egyre éhesebb Kína és más országok felé. Az országok nagypolitikai irányultsága elsősorban USA-barát – Tim Marshall brit újságíró megfogalmazásában – aggódva nézve óriás szomszédjuk (Kína) felé.
2022-ben az ASEAN-államok becsült teljes GDP-je megközelítőleg 3670 milliárd dollárt tett ki, ami jelentős növekedés az előző évekhez képest. Ténylegesen az ASEAN-régió GDP-je az elmúlt néhány évben jelentősen emelkedett, ami a régió virágzó gazdaságát tükrözi.
Az ASEAN-térség 2013 és 2022 között átlagosan 4,2%-os éves GDP-növekedést ért el.
Ha az ASEAN-t egységként tekintjük, akkor az a harmadik legnagyobb gazdaság Ázsiában, és az ötödik legnagyobb a világon az USA, Kína, Japán és Németország után.
Az ASEAN-régió azonban a jövedelmi szintek tekintetében nagyon eltérő. Míg az egy főre jutó GDP 2022-ben átlagosan 5395 dollár volt, addig Mianmarban körülbelül 1130, míg Szingapúrban 82.795 dollárt tett ki.
Hatalmas nikkelkészletek
Az akkumulátorok értéklánca hat fő lépésből áll: bányászat, finomítás, prekurzor/katódgyártás, cellagyártás, akkumulátorcsomag-gyártás és akkumulátor-újrahasznosítás.
Délkelet-Ázsia jelentős potenciállal rendelkezik egy teljes akkumulátor-értéklánc létrehozására, tekintettel a kritikus ásványkincsek gazdag készleteire, és a globális iparági szereplők erős érdeklődésére.
Számos downstream szereplő, köztük helyi és globális katód- és cellagyártók, kifejezték érdeklődésüket a régióban történő gyártási létesítmények létrehozása iránt.
Jelenleg két kiemelkedő akkumulátor-technológia van a piacon:
- a nikkel-mangán-kobalt (NMC)
- és lítium-vas-foszfát (LFP).
Délkelet-Ázsia előnyös helyzetben van az NMC technológiára épülő akkumulátor-ökoszisztéma kialakításához, mivel a régió hatalmas nikkelkészletekkel rendelkezik, ami az NMC akkumulátorok fő nyersanyaga.
A globális és délkelet-ázsiai akkumulátorok iránti igényt várhatóan a más régiókba (pl. USA, Európa) irányuló export fogja hajtani a növekvő regionális kereslet ellenére. Az akkumulátorok iránti globális kereslet az előrejelzések szerint évente mintegy 25%-kal, 2030-ra 4,5 TWh-ra nő.
Az NMC technológia jelenleg a teljes globális akkumulátor-kereslet több mint felét uralja, és várhatóan évente körülbelül 20%-kal fog növekedni.
A délkelet-ázsiai kereslet 2030-ig várhatóan évi több mint 40%-kal fog növekedni, és eléri a 75-80 GWh-t. Ez a kereslet a rákövetkező 5 évben megduplázódhat, és 2035-re 150-175 GWh-ra emelkedhet.
A délkelet-ázsiai akkumulátoripar növekedésének elősegítése érdekében különösen fontos, hogy a globális exportpiacokat célozzák meg, mivel a hazai piac alacsony bázisról indul.
Az akkumulátorgyártók versenyképességét a költségek terén elsősorban négy tényező határozza meg:
- Vertikális integráció és az alacsony költségű nyersanyagokhoz való hozzáférés: a nyersanyagok a cellagyártás teljes költségének mintegy 40%-át teszik ki, ami a nagy cellagyártókat (pl. CATL, Panasonic és LG Chem) arra készteti, hogy az upstream integrációt folytassák (pl. a bányászat és a finomítás területén), hogy biztosítsák az ezen anyagokhoz való hozzáférést.
- A termelés nagyságrendje: a kisebb volumenű (azaz 10 GWh alatti) gyártás a magas munka- és energiaköltségek miatt kevésbé lehet versenyképes. A nagyobb termelési lépték jelentősen, mintegy 20%-kal javítja a költségek terén a versenyképességet.
- Termelési hozam: a működés első néhány évében az akkumulátorgyártók jellemzően alacsony, körülbelül 20-30%-os hozamot tapasztalnak. A tanulási görbe felgyorsítása kulcsfontosságú, hogy 4 éven belül vagy annál rövidebb idő alatt el lehessen érni a 90% feletti hozamú stabil termelést, összevetve a vezető, főként kínai gyártókkal.
- A beszállítókhoz való közelség: a berendezés- és technológiai/elektronikai beszállítókhoz való közelség, illetve a velük kötött nagy mennyiségű szerződés költségmegtakarítást eredményezhet mind a tőkekiadások, mind az akkumulátorcellák gyártásához használt nyersanyagok tekintetében.
Az akkumulátorgyártás jelentős gazdasági és társadalmi értéket teremthet az egész régió számára. A feldolgozóipari beruházások növelik a bruttó hazai terméket, és munkahelyeket teremtenek mind az építési, mind a működési szakaszban. Az ilyen hatások kaszkádszerűen jelentkeznek: az építésből, a berendezések beszerzéséből és a működésből származó közvetlen hatásokon keresztül; az ellátási láncok közvetett hatásain keresztül, amelyek potenciális hatása annál nagyobb, minél inkább helyi szintű az ellátási lánc; az értékláncban dolgozók jövedelemváltozásai által vezérelt megnövekedett kiadásokon keresztül.
Az EV-akkumulátorok egyik fő gyártójává válna Indonézia
Indonézia gazdag ón-, réz- és bauxitlelőhelyekkel rendelkezik, és a világ legnagyobb nikkelércforrása.
Több értéket igyekszik kinyerni a kritikus ásványokból azáltal, hogy befektetéseket vonz a feldolgozásba és az elektromos járművek (EV) akkumulátorainak gyártásába.
Nagy-Britannia 2024. szeptember végén szándéknyilatkozatot írt alá a kritikus ásványi anyagokkal kapcsolatos együttműködésről Indonéziával. A bejelentést két hónappal azután tették közzé, hogy az Egyesült Államok megkereste Indonéziát egy olyan multinacionális létfontosságú ásványianyag-partnerséghez való csatlakozásról, amelynek célja a kritikus ásványi anyagok fenntartható ellátási láncainak fejlesztése. Indonézia jelentősen kibővítette nikkelfeldolgozó ágazatát, mióta 2020-ban betiltotta a feldolgozatlan érc exportját, de a környezetvédők az ipart hibáztatták az erdőirtásért, valamint a kohók által okozott víz- és levegőszennyezésért
Mindezen ásványkincsek feldolgozásához energiafaló iparágak fejlődtek ki. Indonéziában az elsősorban szénalapú energetikai ágazat adja a legtöbb szén-dioxid kibocsátást. Óriási szakpolitikai erőfeszítések nyomán akár már 2030-ra 40%-kal tudják csökkenteni az ország kibocsátását.
Az ország hivatalosan 2060-ra vállalta az ún. nettó nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátást, de az Indonéziára elkészített ún. FAST forgatókönyv szerint 100%-ban megújuló energiaforrás összetételének eléréséhez 2045-re legalább 208 GW/1517 GWh akkumulátortárolásra van szükség. Ahogy a megújuló energiaforrások aránya emelkedik, a rendszer energiaigényének kielégítése érdekében a kereslet a hosszabb élettartamú akkumulátorok felé tolódik.
Emellett a közlekedésben is óriási változásokra lesz szükség. Az elektromos járművek hasznosításának ösztönzését megerősíti egy átfogó vizsgálat: Jáva szigetén a motorkerékpárok növekedési modelljének empirikus vizsgálata azt jósolja, hogy bizonyos körülmények mellett az olajjal meghajtott motorkerékpárok száma egy adott időpontban meghaladja majd a lakosság számát. Több okból is hasznos lenne, hogy ezek egyre nagyobb aránya elektromos legyen.
Ugyanakkor az elektromos járművek iránti érdeklődés hiánya az indonézek körében számos tényezőre vezethető vissza, így például a magas kezdeti vételárra, a nem megfelelő töltési infrastruktúrára és a hatásos kormányzati ösztönzők hiányára. A döntéshozók kezdik felismerni, hogy az elektromos járműveket támogató infrastruktúra fejlesztése és a hatékony ösztönzők egyidejű megvalósítása nem csupán előnyös, de elengedhetetlen az elektromos járművek elterjedésének felgyorsításához.
Az ország méretéhez képest az elektromos járművek számára vonatkozóan nagyon alacsony előrejelzéssel számol egy konzervatív forgatókönyv.
A fentiek miatt az indonéz kormány a közelmúltban számos ösztönzőt vezetett be az elektromos járművek értékesítésének ösztönzésére, beleértve az elektromos négykerekűeket, kétkerekűeket és buszokat. Ezen intézkedések célja az elektromos járművek és az akkumulátorgyártás hazai kapacitásának növelése olyan szabályozások bevezetésével, amelyek helyi alkatrészeket írnak elő.
Az előbbieken felül Indonézia integrált elektromosjármű-ellátási láncot alakít ki, és
2027-re a világ három legnagyobb gyártója közé kíván kerülni az EV-akkumulátorok terén.
Az ország igyekszik kihasználni a természeti erőforrások – különösen a nikkel – bőségét, hogy megteremtse a hazai EV-piacot. Indonézia továbbá 2030-ra évi 140 GWh összkapacitású EV-akkumulátorokat kíván előállítani, ami a globális kereslet 4-9%-át teszi majd ki. Ambiciózusan tervezi az EV-iparágon belüli pályáját is: 2025-re 2,5 millió EV-felhasználó elérését tűzte ki célul.
A világ legfőbb nikkeltermelője
Indonézia rendelkezik a világ legnagyobb nikkelérckészletével, becslések szerint 21 millió tonnával, ami nagyjából a globális tartalékok 22%-át jelenti. Az ország egyben a világ első számú termelője is a fémnek, a termelés 2021-ben elérte az 1 millió tonnát.
Bár az összes nikkelfelhasználás 70%-a a rozsdamentes acélgyártásra irányul, egyre nagyobb a kereslet az elektromos járművek akkumulátorainak gyártása iránt. Az akkumulátorgyártás iránti kereslet 2030-ra várhatóan a teljes nikkelkereslet egyharmadát teszi majd ki, különösen amiatt, mert az országok világszerte a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a nettó nullás célok elérésére törekednek. Indonézia tisztában van az ebben rejlő hatalmas gazdasági lehetőségekkel, és arra összpontosít, hogy növelje a termelési kapacitásokat az elektromos járművek ellátási láncában, és az EV-akkumulátorok gyártásának központjává váljon.
Ezenkívül a nikkelalapú akkumulátoripar kiegészítéseként az ország lítium-finomítókat és anódanyaggyártó létesítményeket is fejleszt. Indonézia azonban nem rendelkezik gazdag lítiumlelőhelyekkel (egy idén júniusi tudományos közlemény viszont beszámolt egy helyi lítiumlelőhely felfedezéséről).
Ausztrália adja a világ lítiumkészletének mintegy felét, és ezt a nyersanyagot Indonéziába is exportálhatja. Ausztrália lítiumkivitelének nagy része jelenleg Kínába irányul. Indonézia tengerügyi és beruházási minisztere kijelentette, hogy a kormány 2024-től 60 ezer tonna lítiumot tervez importálni Ausztráliából. A lítiumot a Közép-Sulawesi tartománybeli Morowaliban lévő ipari parkban fogják feldolgozni, ahol a kormány 2022 októberében felavatott egy hidrometallurgiai nikkel-lateritgyártó üzemet, amelynek kapacitása évi 50 ezer tonna tiszta nikkel előállítására alkalmas.
De gondok is akadnak a nikkel feldolgozásával, hiszen a legnagyobb nikkelgyártó kínai Tsingshan csökkentette a ferronikkel termelését Indonéziában a bányászati kvótajóváhagyások késedelme miatti tartós érchiány miatt – közölte két, az ügyet jó ismerő forrás a mining.com szerint. Az idei év szűkös ércellátása megemelte a nikkel termelési költségeit, és az indonéz kohók a Fülöp-szigetekről vásárolták meg a nyersanyagot, amely a világ második legnagyobb, főleg rozsdamentes acél előállításához használt fém gyártója. Indonézia csaknem tízszer annyi nikkelércet importált 2024 első hét hónapjában a Fülöp-szigetekről, mint 2023-ban.
Az Indonéz Nikkelbányászok Szövetsége (APNI) az év elején kijelentette, hogy Indonézia kiváló minőségű nikkelérckészletei, amelyeket főként acélgyártásra használnak, hat éven belül kimerülnek. Bár a kormány cáfolta az APNI állítását, hangsúlyozta, hogy Indonézia nikkelkészlete véges. Sőt az új lelőhelyek és a tervezett új bányák mind védett erdős területeken találhatók, és ez tovább mélyíti a feszültséget a rövidtávú gazdasági érdek és a hosszútávú természeti erőforrás-védelem céljai között.
Délkelet-Ázsia első EV-akkumulátorgyárát Nyugat-Jáva tartományban indította el Indonézia.
Az üzem becsült éves kapacitása 10 gigawattóra (GWh) akkumulátorcella lesz, ami 150 ezer elektromos jármű energiaellátásához elegendő. Az üzem, amely a Hyundai Motor Group, az LG Energy Solution és az Indonesia Battery Corporation konzorcium 1 milliárd dolláros beruházásának eredménye, rávilágít az ilyen, gazdaságot átalakító projektek irányításához szükséges együttműködési erőfeszítésekre. Az akkumulátorgyárat a Hyundai autógyárával is integrálják, amely évente 50 ezer darab Kona elektromos járművet fog gyártani. A konzorcium tervei szerint az üzem kapacitását 20 GWh-ra növelik 2 milliárd dolláros beruházással.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
