Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Nem ma kezdődött a népességfogyás
A népességfogyás nem csupán 2010 után vált problémává, bár tény, hogy a 2011-es 1,23-as teljes termékenységi arányszám (TTA) valóban drámaian alacsonynak számított. Őri Péter és Spéder Zsolt írásaiból tudhatjuk, hogy a demográfiai kérdések már jóval korábban, az 1800-as években is megjelentek. (A teljes termékenységi arányszám azt mutatja meg, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet.)
Az első jelentősebb termékenységcsökkenés 1920 környékén kezdődött, amikor a 3-at jóval meghaladó TTA 1941-re 2,48-ra mérséklődött.
Fontos látni azonban, hogy a csökkenő gyermekszám a társadalmon belül egyenlőtlenül oszlott meg, nem meglepő módon az értelmiségi, jobb helyzetű családok körében született a legkevesebb, a mezőgazdasággal foglalkozó, szegényebb családokban pedig a legtöbb gyerek.
Amennyiben a második világháború és a rendszerváltás közti időszakot nézzük, az látható, hogy a fertilitás hullámzott. A termékenységet leginkább az ösztönző vagy az éppen korlátozó intézkedések befolyásolták. Utóbbira jó példa a Ratkó-korszak és annak kényszerintézkedései, melyeknek jelentős hatása volt a születésszámra, tartós növekedést azonban nem tudtak elérni. Részben az alacsony termékenységre adott válaszként vezették be 1967-ben a GYES-t (akkori nevén még Gyermekgondozási segély), 1985-ben pedig a GYED-et. Emellett ebben az időszakban a családi pótlékot is folyamatosan kiterjesztették újabb és újabb társadalmi csoportokra, mely eredetileg már egészen korán, 1912-ben megjelent Magyarországon.
A TTA emelkedése jól megfigyelhető egy-egy intézkedés bevezetésekor, azonban nem jelenthető ki egyértelműen, hogy kizárólag ezek hatására változott meg a termékenység.
A fertilitási ráta 1990-től jelentősebb zuhanásnak indult, 1,87-ről 1999-re 1,28-ra mérséklődött, majd a már említett mélypontot 2011-ben érte el. 2016-tól látható valamiféle pozitív tendencia, amikor a korábbi 1,44-ről 1,49-re emelkedett a TTA, mely érték egészen 2019-ig tartotta magát. Az adatok alapján az látható, hogy 2020-ban, majd 2021-ben is tovább növekedett a születések száma, 2022-23-ban viszont ismét visszaesés következett be. Itt is megemlíthetjük a 2015-ben induló CSOK-ot, valamint a 2019-es Családvédelmi Akciótervet, melyben jelentős szerepet kapott a (2024-től jelentősen szigorított) babaváró hitel.
Mindemellett azonban a hazai összkép azt mutatja, hogy a 80-as évektől kezdve Magyarország népessége folyamatosan csökken.
Ehhez hozzájárul, hogy a szülőképes korú nők is egyre kevesebben vannak, azonban a népesedési kérdéseket fontos lenne megvizsgálni a halálozások és az elvándorlás szempontjából is.
A hazai helyzet azonban semmiképpen sem nevezhető egyedinek, amennyiben megnézzük az Eurostat statisztikáit láthatjuk, hogy a legtöbb uniós ország adatai hasonlóak, Magyarország valahol a középmezőnyben helyezkedik el, amennyiben a fertilitási mutatókat nézzük.
De vajon mi lehet a megoldás a demográfiai válságra?
Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy nem létezik egy biztos recept, azonban számos olyan jó példával találkozhatunk nemzetközi szinten, melyek hozzájárultak a születésszám növeléséhez. E kérdések kapcsán elsősorban a skandináv országok családbarát politikáit szokták példaként felhozni, azonban, ha kicsit közelebb jövünk, megvizsgálhatjuk Franciaországot.
A francia családpolitika abban a tekintetben hasonló a hazaihoz, hogy ott is fontos szempont volt a népességnövelés, azonban a családpolitikában egyéb célok is helyet kaptak, melyeket Makay Zsuzsanna foglalt össze egy 2009-es írásában: támogatást nyújtani szülőknek jogaik és kötelességeik gyakorlásában, garantálni számukra a gyermekfelügyelet szabad megválasztását, illetve segíteni őket abban, hogy jobban össze tudják egyeztetni családi, munkahelyi és társasági életüket.
Ennek megfelelően az országban a mai napig rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek az anyák munkaerőpiaci részvételére, illetve az apák gyermekgondozásba való bevonásába.
Utóbbira jó példa a nemrégiben megemelt 28 napos apasági szabadság, melynek egy részét kötelezően ki kell venni. Részben a munka-család összeegyeztethetőség jegyében vezették be még 2000-ben a 35 órás munkahetet, illetve jelentősen bővült a bölcsődék, gyermekfelügyeleti lehetőségek tárháza is. További lényeges elem, hogy a francia társadalomban, egyértelmű konszenzus van arról, hogy a nők, anyák is dolgozzanak a minél nagyobb anyagi biztonság érdekében. Ez alapján pedig egyáltalán nem elítélendő, hogy gyermekeiket fizetett gondozókra bízzák. Franciaország rendre a legmagasabb TTA-t produkálja évek óta, ez 2022-ben 1,79 volt, de 2011-ben elérték a 2,01-et.
A hazai családpolitikában egyelőre úgy tűnik, hogy sokkal inkább a hitel alapú támogatásokra helyeződik a hangsúly, melyek hatására nem következett be a várt népességrobbanás.
Ahogyan azonban a francia (és még számos európai) példa mutatja, bizonyára akkor fognak a családok több gyermeket vállalni, ha biztosítottnak látják a jövőjüket az adott országban. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő minőségű és mennyiségű bölcsődei férőhely, az anyák segítése a munkaerőpiacon, az apák bevonása a gyermekgondozásba, a stabil szociális ellátórendszer, valamint az európai szintű egészségügyi és oktatási rendszer.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
