Októberben a várt 3,5% helyett csak 3,2%-os inflációt jelentett a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A meglepetésben a főszerepet a telefon és internet előfizetések havi alapon számolt közel 7%-os áresése játszotta. Érthető, hogy ez miért meglepetés, hiszen az utóbbi negyedszázadban ilyen mértékű áresésnek a közelében sem járt ez a szolgáltatáscsoport.
Az inflációs adat megjelenése után rögtön megindult a találgatás, hogy pontosan mi állhat a nagy árcsökkenés hátterében. Mivel az egész telekom-ágazatot érintő, általános ármérséklő lépésekről nem lehetett tudni, két lehetséges magyarázat merült fel. Az egyik, hogy az árvíz időszakában ideiglenesen biztosított ingyenes adatforgalom elszámolása állhat a háttérben. A másik, hogy egy nagy telekommunikácós cég nagy akciózást indított. Kiderült, hogy utóbbiról van szó, méghozzá a Magyar Telekom lépéséről. A cég így kommentálta a jelenséget megkeresésünkre:
"A Magyar Telekom szeptember végén új otthoni szolgáltatásportfólióval jelentkezett, amit időszakos kedvezménnyel kezdett értékesíteni. Mindamellett, hogy a csomagok népszerűek az ügyfelek körében, árazásukat tekintve illeszkednek a piaci versenyhelyzethez. Abban az esetben, ha a KSH próbavásárlásai során éppen a promóciós kedvezménnyel kínált terméket vette figyelembe, az okozhatta a mért csökkenést."
A szolgáltatásárak alakulása az utóbbi két hónapban igen biztató volt az infláció szempontjából. A korábban 10% körül beragadni látszó szolgáltatás-árindex elkezdett esni, és egyre nagyobb esély látszik, hogy a ragadós és részben túlárazásokon alapuló szolgáltatás-infláció is szépen lassan kimúlik. A Telekom akciójának inflációra gyakorolt hatása így is felvet kérdéseket. Elsőre ugyanis hihetetlennek tűnik, hogy egyetlen cég egyetlen csomagjának akciója ekkora hatást fejt ki a teljes "távközlés, internet" árszínvonalra. Hogy lehet, hogy az éves hűségelőfizetésekkel működő részpiacon ekkora árszintváltozást regisztrált a KSH?
A kérdésre a KSH a G7-nek így válaszolt:
„Az időszakos akciók megjelennek a hivatalos statisztikában árváltozásként, ha ezek a fogyasztók számára elérhető árakat jelentenek.
Az új fogyasztói árak az összes fogyasztó számára elérhetőek, tehát az áremeléseket és árcsökkentéseket teljes mértékben elszámoljuk.
Vagyis az árakat egy ilyen szolgáltatás esetén is úgy számolja el az árstatisztika, mint egy kenyér árát: ha megjelenik a polcon olcsóbban, akkor az áresés. Nincs ezzel egyedül a KSH, a legtöbb országnak nincs még megoldása arra, hogy ezeket a termékeket a pillanatnyi igénybevételük alapján súlyozzák az árindexben. Így viszont az a bizarr helyzet alakul ki, hogy az inflációs mutató még akkor is bemozdulna egy látványosabb akció hatására, ha épp egyetlen fogyasztó sem élne vele.
"Számos tagország, köztük Magyarország is arra törekszik, hogy minél több szervezettel, intézménnyel, szolgáltatóval együttműködve hozzáférjen a részletes adatokhoz és kidolgozhassa az adott termék vagy szolgáltatás ármozgásait akkurátusabban tükröző árindexek számítását. Amíg nem állnak rendelkezésünkre ilyen részletezettségű adatok, addig – követve a nemzetközi módszertani ajánlásokat – a jelenleg is alkalmazott módszertan alapján, a korábbi időszakok fogyasztási szerkezetét figyelembe véve számítjuk a fogyasztóiár-indexeket" – válaszolta kérdésünkre a KSH.
A telekommunikációs árfolyamatoknak a fentiek alapján kétféle kifutása lehet. Az egyik, hogy az akció végével a KSH szeme elől eltűnik az olcsó(bb) szolgáltatás, és az árindex megugrik. A másik, hogy tartós marad az árcsökkenés (akár más szolgáltatók is csatlakoznak). Ez esetben az elszámolt inflációcsökkenés szép lassan effektívvé, a háztartások szélesebb rétege számára is érzékelhetővé válik, ahogy lehetőségük nyílik előfizetői csomagot váltani. Addig viszont marad a csodálkozás, hogy vajon kinek lettek olcsóbbak az európai összevetésben is igen drága hazai távközlési szolgáltatások.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
