Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A választás eredménye két, látszólag ellentétes nézetet tükröz a gazdaságról, amelyek közül mindkettő helytálló. A két nézet közötti kölcsönhatás legalább annyit elárul a két politikai oldal kampányának alapvető, gazdasággal kapcsolatos – jó és rossz – stratégiáiról, mint ahogy a gazdasági szakértők kommunikációjának helyzetéről a mai Amerikában.
A közvélemény-kutatások üzenete egyértelmű volt: a gazdaság a két fő téma egyike volt ezen a választáson (a másik az illegális bevándorlás). Amikor rákérdeztek a konkrétumokra, sokan az „inflációt” nevezték meg, és azt mondták, hogy jelentősen befolyásolják őket az általuk túlzottan magasnak nevezett árak, illetve az, hogy semmi jelét nem látják annak, hogy az infláció csökkenne.
A Trump-kampány mesterien kihasználta a választók elégedetlenségét a megélhetési költségekkel kapcsolatban.
Ronald Reagan 1980-as példáját követve ismétlődően feltették a kérdést: „Jobban élsz ma, mint négy évvel ezelőtt?”. A demokraták többek között azért nem válaszoltak erre a kérdésre, mert a gazdaság egy másik (ironikus módon helyes) leírásának megszállottjai voltak.
A Harris-kampány Amerika „gazdasági kivételességét” hangsúlyozta, visszhangozva egy olyan érvet, amelyet sok közgazdász is hangoztatott.
A demokraták az erőteljes amerikai növekedésre mutattak rá, amelynek üteme meghaladta a G7 többi tagjáét, valamint a reálbérek közelmúltbeli növekedésére is felhívták a figyelmet, ami az inflációs ráta csökkenésének volt köszönhető. Emellett a tőzsdén is rekordok dőltek meg.
Ez a megközelítés azonban sok választó számára azt jelezte, hogy
a demokraták egyszerűen nem értik, mi zajlik a mélyben, és hogy alapvetően nincsenek kapcsolatban a valósággal. Egyes esetekben még önteltek is voltak.
Végül is a „K-alakú gazdaság” azt jelenti, hogy az erőteljes gazdasági növekedéssel járó javulás nem oszlik meg egyenletesen a gazdaságban. Egyes ágazatok és háztartások prosperálnak, mások továbbra is nehézséggel küzdenek. A legnagyobb problémákkal küzdők a nagyon alacsony jövedelmű háztartások, amelyek felélték a Covid során felhalmozott megtakarításaikat, lenullázták hitelkártyáikat, és nem rendelkeznek pénzügyi tartalékokkal, ezért nyugtalanító mértékű gazdasági bizonytalanságban élnek.
Michael Spence, Nobel-díjas közgazdász jól leírta ezt a kérdést a Cambridge-i Egyetem Judge Business Schoolján nemrégiben tartott előadásán. A jövedelemeloszlás alsó felén lévők pénzügyi sérülékenységét illusztráló adatokra utalva megjegyezte, hogy ezek a háztartások, ha a hagyományos médiából a gazdasági kivételességről hallanak, akkor a következőképpen reagálhatnak: „a média nem tudja, miről beszél”, „a média elfogult” vagy „a médiában nem lehet megbízni”. Ebből kiindulva az átlagember könnyen eljuthat arra a meggyőződésre, hogy aki azt mondja, hogy a gazdaság jól megy, egyszerűen nem érti, mire van szükségük az embereknek vagy nem képviseli az érdekeiket.
- A demokraták az inflációval kapcsolatos narratíva felett is elvesztették az irányítást. Kevés haszna volt annak, amikor azt mondták, hogy az áremelkedés mértéke, bár még mindig pozitív, de meredeken csökkent a 2022-es csúcshoz képest, amikor az embereket az általános árszínvonal aggasztotta. Az infláció kumulatív hatása növelte a megélhetési költségeiket, és ezáltal csökkentette az életminőségüket.
- Hasonlóképpen, a rekordokat döntő részvénypiaci rali keveset jelentett azoknak a háztartásoknak, amelyeknek kevés részvényük van, vagy egyáltalán nem is tőzsdéznek.
- Eközben a lakásárak megugrása korántsem volt áldás azok számára, akik első lakásukat szeretnék megvásárolni.
A kérdés azonban nem csak az, hogy az egyes pártok hogyan kommunikáltak a választók felé. A hagyományos gazdasági szakértői konszenzus is kudarcot vallott, nem utolsósorban amiatt, mert képtelen volt világosan leírni a két nézet közötti kölcsönhatást. A mainstream közgazdászoknak szintén kevés esélyük volt arra, hogy megváltoztassák a választók véleményét a választás másik nagy kérdéséről, a bevándorlásról.
Az amerikai gazdaság kínálati oldalának erősítésével az illegális bevándorlás valójában támogatta a növekedést. A konszenzusos gazdasági véleményt megfogalmazó szakértők azonban nem tudták ezt a szkeptikus szavazók felé kommunikálni, annál is inkább, mert egy olyan klubhoz tartoznak, amelynek hitelessége az elmúlt 16 évben egymás után szenvedett csorbát.
- Ez azzal kezdődött, hogy nem látták előre a 2008-as globális pénzügyi válságot és az azt követő mély recessziót, amely majdnem egy még pusztítóbb válsághoz vezetett.
- Hasonlóképpen, 2021-ben a mainstream gazdasági szakértői konszenzus ragaszkodott ahhoz, hogy az amerikai infláció emelkedése „átmeneti”, azaz időleges és visszafordítható lesz. Ez a nézet azonban megdőlt, amikor az infláció tovább emelkedett, és a következő év júniusában 9% felett tetőzött.
Ez a történet egy szokatlan tényre is emlékeztetett: a világ leghatalmasabb központi bankjának, az amerikai Fednek a vezetője nem közgazdász, hanem jogász. Vajon a Nemzeti Egészségügyi Intézet élére is egy olyan embert tennénk, akinek nincs orvosi képzettsége?
Mindezek a tényezők egybeesnek egy szélesebb kérdéskörrel, amely ezen a választáson nyilvánvalóvá vált. Nemcsak az „establishment”, beleértve a hagyományos médiát is, kapott egy súlyos csapást, hanem az ezt az establishmentet vezető, hatalmon lévő elitet is komolyan fenyegeti egy ellenelit felemelkedése. Ahogy Niall Ferguson történész fogalmazott, ez a választás egyben
egy új generáció győzelme is volt, amelynek autisztikus-férfias tulajdonságait [Elon] Musk szemlélteti.
Trump fölényes győzelmének és a választás többi eredményének számos fontos üzenete van. A demokraták és a közgazdász szakma jól tenné, ha figyelne ezekre.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Mohamed A. El-Erian
A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens’ College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.
Címlapkép forrása: EU
