Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Bolyongás a semmi útvesztőjében
Irvin D. Yalom amerikai egzisztenciális pszichiáter úgy fogalmazott:
a munkamániás nem azért dolgozik, mert szeretne, hanem mert azt érzi, hogy muszáj neki.
Hatalma alá keríti a munka, de közben nincsenek céljai. Folyamatosan robotol és a haladás illúzióját kergeti. Noha ez inkább egyfajta menekülés a valóság elől, amit nem lehet örökké tagadni: az időnk véges.
Ahelyett, hogy megállna egy percre és átgondolná, hogy az életében rendelkezésére álló időt mégis mivel kellene töltenie, ami értékes lehet számára, inkább tagadásba burkolózik. Minél inkább halad a feladataival, annál inkább fogy az ideje, amit tulajdonképpen a semmivel tölt, hiszen napról napra üresebbé válik az élete.
Nem meglepő, hogy a szabadidő gondolata inkább megijeszti, mintsem örülne neki.
Olyankor nehezebb elterelni a figyelmét a valódi helyzetekről, problémákról. Ha valami miatt éppen mégsem dolgozhat, valamilyen egyéb teendővel foglalkozik, hogy úgy érezze, teljesít, cselekszik. Mert számára ebből áll az élet, és csak ezeken keresztül képes meghatározni önmagát. Holott valami egyértelműen hiányzik az életéből, belőle, amit meg kellene oldania, amivel szembe kellene néznie. Ennek a kompenzálására alkotott meg egy olyan életet, ahol ezt „megúszhatja”.
Intő jelek
Külső szemlélőként könnyebben felismerhetjük a munkafüggőség jeleit, míg az érintett személy valószínűleg nem lát rá a betegségére. Fogalma sincs róla, hogy valami nincs rendben,
- miközben a munkaidőn felül is rengeteg időt tölt a munkahelyén, és – nem létező – szabadidejében, baráti vagy családi összejöveteleken szintén dolgozik.
- Elhanyagolja a személyes kapcsolatait, nem pihen, nincsenek egyéb programok és tevékenységek, amikkel szívesen tölti az idejét.
- Állítása szerint a munka minden probléma forrása, mégis azt tartja a legfontosabb, legszentebb dolognak az életében, ennek rendel alá minden mást.
- Nem mond nemet azokra a feladatokra sem, ami már egyébként nem férne bele, egyáltalán nem húz határokat a munka és magánélet között – hiszen valójában nincs is magánélete.
Hova vezet a munkafüggőség?
Mivel határok nélkül hajtja magát, sem a mentális, sem a fizikai jóllétére nincs tekintettel. Ilyenkor a lelki és testi szükségletek jelzései egyaránt válasz nélkül maradnak. Ennek komoly egészségügyi következményei lehetnek, például alvászavar, kimerültség, gyakori megbetegedések, emésztőrendszeri panaszok, szív- és érrendszeri problémák.
Mentálisan is igen megterhelő a munkába menekülés. Könnyen kiüresedéshez, kiégéshez, szorongáshoz, depresszióhoz vezethet.
A családtagok, barátok nem viselik jól, ha ezt látják a szerettükön. Egyre kevésbé tudnak és szeretnek vele időt tölteni, hiszen aki állandóan dolgozik, akkor is máshol jár, ha éppen nincs bent a munkahelyén. Mindig a munka és a feladatok a legfontosabbak a prioritási listáján. Emiatt érthető módon gyakoribbak lesznek vele a konfliktusok. A kapcsolat megromlik, leépül, hiszen nem tudnak kapcsolódni az érintett személyhez, és azt látják, hogy az ő személyük nem fontos az életében annyira, mint a munka. Ráadásul segíteni sem tudnak neki igazán, mert tagadásban van. Így a munkamániás hamar egyedül találja magát, és magányossá válhat.
Vannak, akik valamilyen szerhez nyúlnak, hogy bírják az állandó terhelést, és ne kelljen szembenézniük a valós problémáikkal. Az egyik függőséghez sok esetben társul egy másik. Sajnos nem ritka tehát, hogy az alkohol, gyógyszerek, vagy valamilyen drog lesz az új „társuk” a mindennapokban.
A gyógyulás útja
A munkaalkoholizmus esetén érdemes szakember segítségét kérni. Ez egy komoly függőség, ami kezelést igényel.
A pszichoterápia sokat segíthet abban, hogy felszínre kerüljenek a munkamánia hátterében lévő motivációk, nehézségek. Ezek felismerése és megértése elengedhetetlen lépések a változás felé. Nagyon fontos a támogató közeg, a családtagok, barátok jelenléte, akik segíthetik az érintettet abban, hogy újra örömökre leljen a munkán kívül is az élete más területén.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
