A harmadik negyedévi kiábrándító adattal újra technikai recesszióban van Magyarország, utoljára 2022 második felétől, az energiaválság időszakában került hasonló helyzetbe a gazdaság. Az azóta eltelt kilenc negyedév közül csupán háromban tudott növekedni a GDP, hat negyedévben csökkenést láthatunk.
Jól mutatja a növekedés tartós elakadását az alábbi ábra, ahol a negyedéves GDP-szintek alakulása látszik. A gazdaság tulajdonképpen bő két éve stagnál, enyhén zsugorodik.
A gyenge növekedési adatra Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter előzetesen már tett utalást, amikor a Portfolio konferenciáján, a Budapest Economic Forumon jelezte, hogy a harmadik negyedévben az éves GDP-növekedés nagyon közel lesz a nullához. Ebből ki lehetett számítani, hogy a minisztérium az előző negyedévhez képest gazdasági visszaesést vár.
Részben ennek hatására a piaci előrejelzések is jelentősen csökkentek, de a megjelenő adat még így is nagyon nagy negatív meglepetés.
A közvetlen tényezők
Az időszak után 30 nappal megjelenő GDP-gyorsbecslésnél még nem látunk részletes számokat. A KSH hagyományosan 1-2 mondattal utal ilyenkor a növekedés szerkezetére ez most így hangzik:
- A bruttó hazai termék volumenének az előző év azonos időszakához viszonyított csökkenéséhez a nemzetgazdaság közel egyharmadát kitevő mezőgazdaság, ipar és építőipar együttes teljesítménye hozzávetőlegesen 2 százalékponttal járult hozzá.
- A visszaesést mind a piaci, mind a nem piaci szolgáltatások teljesítménye fékezte.
Ez egybevág az eddigi ismereteinkkel, ugyanis sejtéseink azért lehettek. Az, hogy a harmadik negyedévben szerény volt a gazdasági aktivitás, látszott a havi gazdasági részadatokon, igaz, a szeptemberi számok sok esetben még hiányoznak. Például az ipar esetében még ezzel a bizonytalansággal együtt sem lehetett jobbra számítani, mint az előző negyedévhez képest stagnáló termelési volumennel, éves alapon pedig 5% körüli visszaeséssel. Ez alapján az éves GDP-növekedést az ipar akár 1 százalékponttal is visszahúzhatta.
A nyögdécselő építőipar egy viszonylag erős második negyedév után esett nagyot, így aztán a termelési volumen éves és negyedéves alapon is 5-6 százalékos zsugorodást mutat. Az ágazat kis súlya (4%) miatt ennek kevésbé van GDP-visszahúzó ereje, mint az iparnak, de néhány tized százalékponttal ez is mérsékelhette az éves és negyedéves indexeket.
A harmadik termelő szektorra, a mezőgazdaságra nem tudunk ilyen ábrát gyártani, de a tavalyi jó terméseredményektől idén érdemben elmaradt a növénytermesztés, ez pedig szintén érdemi lehúzó erőt jelentett a GDP-re. A számításaink szerint a három szektor összességében éves alapon akár 2 százalékponttal is fékezhette a növekedést (ezt most a KSH jelentése megerősítette), ezt kellett a szolgáltató szektor ágazatainak ellensúlyozni. Csakhogy a szolgáltató szektor az előző negyedévben igen visszafogottan teljesített, ezért nagy kérdés volt, hogy ez mennyire sikerül. A részleteket még nem látjuk, a havi részadatok igen vegyes képet mutatnak. A kiskereskedelem az előző negyedévhez képest visszafogott növekedést mutathatott július-szeptemberben, az újautó-eladások viszont szenvedtek. Az idegenforgalomban a vendégéjszakák száma ebben az időszakban kissé meghaladta az egy évvel korábbit.
A KSH ugyan jelezte, hogy a szolgáltató szektor tompította a gazdasági visszaesést, de a vártnál jóval gyengébb növekedési adat azt sejteti, hogy a gazdaság ezen szegmense sem robban ki a duzzadó erőtől.
A mögöttes okok
A magyar gazdaságot több fékező hatás éri a keresleti oldalról. A legtöbbször az elégtelen lakossági fogyasztási dinamikáról olvashatunk. Valójában azonban az első fél évben a háztartások vásárlási kedve egész erősen, 4% körüli mértékben növekedett, a nagy növekedési motorok közül ezzel van a legkisebb baj a gazdaságban. Ennél jóval fájdalmasabb, hogy az exportunk döcög, mert az európai felvevőpiacaink gyengélkednek, ráadásul a számunkra fontos járműgyártást strukturális problémák gyötrik. A beruházások második negyedéves adatai minden illúziót eloszlattak a gyors fordulatot illetően, így innen sem számíthattunk gyorsító erőre. A mai GDP-adatot látva erős a sejtésünk, hogy a beruházások tovább csökkentek.
A visszahúzó tényezőket nagyjából így lehet összegezni:
- gyenge külső kereslet az exportpiacainkon
- a beruházási lufi kipukkanása
- a költségvetés kiigazítási kényszere
- az európai uniós források akadozása
- a részben a sérülékenység miatt magas kamatok
- lassan oldódó lakossági óvatosság
- a fentiek miatt kedvezőtlen üzleti hangulat
Így hiába vagyunk túl a 2020-tól érkező pandémiás, energiaválságos sokkhatásokon, a magyar gazdaság továbbra sem tud az előzetes várakozásoknak megfelelően dinamizálódni.
Mi jön ezután?
A kormány 2023 második felétől folyamatosan várja az élénkülést a gazdaságban, ami így már bő egy éve késik. Számításaink szerint a mai adattal együtt az idén már az 1,5%-os éves átlagos GDP-növekedés is elérhetetlennek látszik, a kérdés sokkal inkább az, hogy meglesz-e az 1%-os bővülés.
A gazdaságpolitika most 2025 elejétől várja az élénkülést. Ehhez az szükséges, hogy a fent felsorolt tényezőkben javulás álljon be. Leginkább a beruházások zuhanásának megállása hozhat látványos eredményeket, illetve a külpiacok élénkülése, hiszen a feldolgozóipar kapacitásai megvannak az export növekedéshez.
Ahhoz azonban, hogy a kormány által várt, 3% feletti növekedés megvalósuljon, valóban érdemi élénkülés kell: úgy számolunk, hogy negyedévről negyedévre 1 százalékos bővülés.
Ez pedig a Covid előtti, kivételesen jó feltételekkel jellemezhető, magas növekedésű időszak tempója.
Az OTP Bank elemzői tegnapi előzetes értékelésükben úgy fogyalmaztak, hogy a növekedéssel kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy Európa iparosodott gazdaságainak jelentős strukturális problémái (magas energiaárak, az új technológiák átvételével és az élesedő versennyel küszködő autógyártók stb.) nem valószínű, hogy gyorsan megoldódnak. Ráadásul a jövő évi lehetséges fiskális kiigazítások Franciaországban és Olaszországban tovább lassíthatják a növekedést Európában. Pozitív fordulat csak a jelenlegi restriktív hazai gazdaságpolitika lazulásától és az új termelési kapacitásokon történő gyártás megindításától várható.
A KSH többféle GDP-mutatót közöl a jelentésében. Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (yoy) indexből három is létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított (wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) tekinti fő számnak (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy vagy a bázis időszakban szökőnap is van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha mi is ezt tekintjük fő adatnak.
Az előző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-index természetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ugyanakkor ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
