Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
2014, de különösen 2022 óta Oroszország gazdaságát súlyos nemzetközi szankciók sújtják. A hatásukról szóló értékelések azonban nagyon eltérő következtetéseket vonnak le. Vlagyimir Putyin orosz elnök és köre azzal kérkedik, hogy a szankciók erősebbé teszik Oroszországot, de közben állandóan az összes korlátozás feloldását követelik. Ugyanakkor sokan azt állítják, hogy a szankcióknak kevés hatása van, míg mások szerint ennek az az oka, hogy a szankciók túl enyhék.
A magam részéről úgy látom, hogy a jelenlegi szankciórendszer évente az orosz GDP 2-3%-át veszi el, és ezzel Oroszországot szinte stagnálásra ítéli. Ráadásul a helyzet csak rosszabb lesz Putyin számára, talán még az Ukrajna elleni háborúját is akadályozza.
A szeptember 14-én Kijevben megrendezett Jaltai Európai Stratégiai Konferencián Kirilo Budanov ukrán tábornok arról számolt be, hogy az ukrán katonai hírszerzés olyan orosz dokumentumok birtokába jutott, amelyek arra utalnak, hogy a Kreml gazdasági okokból 2025 végén békét akar kérni. Akár igaz, akár nem, ennek a forgatókönyvnek lenne értelme. Az orosz gazdaságot sújtó pénzügyi, technológiai és demográfiai problémák sokkal nagyobbak, mint ahogyan azt általában gondolják, és Putyin háborúja már most is történelmet írt kegyetlenségével és ostobaságával egyaránt.
Függetlenül a harctéren elért eredménytől, Oroszország lesz a legnagyobb vesztes.
- A háborúk költségesek, és az orosz gazdaság átlagosan csak évi 1%-kal nőtt, mióta Oroszország 2014-ben illegálisan elfoglalt ukrán területeket. Az orosz GDP a 2013-as 2,3 ezer milliárd dollárról 1,9 ezer milliárd dollárra csökkent folyó áron számolva.
- Oroszország már nem szuperhatalom, hanem az, amit a néhai John McCain amerikai szenátor emlékezetesen „országnak álcázott benzinkútnak” nevezett. Valójában Oroszország megbízhatatlansága csökkentette az energiaszállítóként való hitelességét.
- Az orosz gazdaság egyetlen növekvő szektora a hadsereg és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, ahol az állami tulajdonú vállalatok (valószínűleg túlzó) irányított áron adnak el termékeket az államnak. A gazdaság többi része a legjobb esetben is stagnál.
Pontosan ez történt korábban a Szovjetunióban is, ahol Grigorij Hanyin közgazdász és Vaszilij Szeljunyin újságíró évi 3% körüli rejtett inflációt mutatott ki. Ennek egyik mai indikátora az, hogy az orosz központi bank 19%-os kamatrátát tart fenn, miközben azt állítja, hogy az éves infláció csak 9,1%. Az ilyen számoknak senki sem hihet. Valószínűleg a hatóságok az inflációt reálnövekedésnek álcázzák.
A rejtett infláció arra is utal, hogy a nyugati pénzügyi szankciók sokkal hatékonyabbak, mint ahogy azt sok elemző véli. Oroszország teljes külföldi adóssága a 2013 végi 729 milliárd dollárról 2024 márciusának végére mindössze 303 milliárd dollárra csökkent, és az államadósság a GDP csupán 14%-át teszi ki. De ez nem sokat segít Oroszországon, mivel külföldön nem tud hitelt felvenni. Ehelyett adóbevételekből és a tartalékokból kell élnie úgy, hogy 2022 februárja óta devizatartalékának fele Nyugaton be lett befagyasztva. Eközben az orosz nemzeti vagyonalap likvid tartalékai a 2021-es 183 milliárd dolláros csúcsértékről 2024 márciusára 55 milliárd dollárra – vagyis a GDP 2,8%-ára – csökkentek. A megmaradt összeg nagy részét pedig befektették, és az nem likvid.
E korlátozó tényezők miatt Oroszországnak az éves költségvetési hiányt a GDP 2%-ában kellett maximálnia az Ukrajna ellen megindított teljes körű invázió kezdete óta (2022-24). Az 1,9 ezer milliárd dolláros GDP mellett az ekkora mértékű hiány évente mintegy 40 milliárd dollárt tesz ki, ami azt jelenti, hogy az állami tartalékok jövőre elfogynak, ahogy azt Budanov jelezte. Oroszország ugyan emeli a személyi és a társasági jövedelemadókat, de ez nem sokat segít a stagnáló gazdaságon, és a kormány nem sok kötvényt tud eladni belföldön.
- Emellett a nyugati technológiai szankciók is éreztetik hatásukat. Oroszország nem csak rendkívül elszigetelt, de a képzett fiatalok tömeges kivándorlása, a Szovjetunióban megszokotthoz hasonló elnyomás és Putyin kleptokráciája tovább súlyosbította az ország technológiai lemaradását. A Kremlnek sikerült enyhítenie a legrosszabb hatásokat azzal, hogy Kínából, Törökországból és közép-ázsiai országokból vásárolt szankciókkal sújtott nyugati technológiát, de a Nyugat a másodlagos szankciókkal fokozatosan elzárta ezeket a csatornákat.
- Ezzel egyidőben Oroszország fegyverexportja is összeomlott, mert a fegyverekre saját magának van szüksége. Szégyenszemre a Kreml kénytelen volt tüzérségi lövedékeket importálni a még inkább elmaradottabb szomszédjától, Észak-Koreától. Miközben Oroszország termelése folytatódott, a fegyverek nem bizonyultak megfelelő minőségűnek. Érdemes megjegyezni, hogy a náci Németország saját fegyvergyártása 1944 júliusában érte el a csúcspontját az azokban a hónapokban történő intenzív nyugati bombázások ellenére. Végső soron nem a mennyiség, hanem a minőség dönthet.
- Putyin a katonák száma terén is kifogyóban van. Az USA becslései szerint 120 ezer orosz katona halt meg, és további 180 ezer sebesült meg. Bár Putyin éppen most rendelte el, hogy az orosz hadsereg létszámát 180 ezer fővel kell növelni, Oroszország 2,4%-os munkanélküliségi rátája arra utal, hogy a rendelkezésre álló orosz emberanyag már most is erősen korlátozott. Ráadásul, figyelembe véve, hogy csak 2022-ben több mint egymillió ember menekült el az országból, sokan azt állítják, hogy Putyin nem merne újabb nagy mozgósítást elrendelni.
Az összes rejtett költséggel együtt Oroszország idén valószínűleg mintegy 190 milliárd dollárt, vagyis a GDP 10%-át költi majd a háborúra.
Ez a szám vélhetően a csúcsot jelenti a nyugati pénzügyi szankciók által érvényesített korlátozások ismeretében. Amikor Oroszország nem tudja tovább finanszírozni a költségvetési hiányt, csökkentenie kell az állami kiadásokat, miközben a nem katonai kiadásokat már most is jelentősen lefaragták.
Ezzel szemben Ukrajna úgy érte el a patthelyzetet Oroszországgal szemben, hogy évente mintegy 100 milliárd dollárt költött a háborúra – fele részben a saját költségvetéséből, fele részben pedig a külföldről adományozott fegyverek révén.
Figyelembe véve, hogy Oroszország sokkal többet fizet a katonáinak (és a halott katonák családjainak), és hogy a fegyverei nem megfelelő minőségűek, Ukrajna megnyerhetné a háborút, ha évi plusz 50 milliárd dollárral rendelkezne, valamint zöld utat kapna az Oroszországon belüli katonai célpontok bombázására.
A Nyugat ezt az összeget a 300 milliárd dollárnyi befagyasztott orosz állami vagyon lefoglalásával biztosíthatja.
Ez a pénz döntő fontossággal bír a téren, hogy Ukrajna képes legyen elhárítani a támadást és helyreállítani területi integritását.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Anders Åslund
Közgazdász, a Stockholm Free World Forum vezető kutatója, a Georgetown Egyetem docense. Az Atlanti Tanács (Atlantic Council) volt vezető kutatója. Korábban dolgozott a Peterson és a Brookings Intézetnél is. A tervutasításos gazdaságok piacgazdasággá történő átalakulásának szakértője. Több kormány gazdasági tanácsadójaként is dolgozott, így Oroszországban (1991-94) és Ukrajnában (1994-97) is.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
