Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Minden történelmi korszakot a maga kihívásai határoznak meg. A II. világháború után Európának meg kellett találnia a módját, hogy véget vessen a piaci ciklusokhoz, a belpolitikához és a nagyhatalmi versengéshez kapcsolódó, ismétlődően kialakuló, de egymástól viszonylag független válságoknak, amelyek évtizedeken át sújtották. Ennek a kihívásnak úgy felelt meg, hogy stabil nemzetállamokat és hatékony jóléti rendszereket épített ki erős európai és nemzetközi keretek között.
A századforduló óta Európa új kihívással néz szembe: egy rendkívül összetett, egymással összefüggő válságok széles köréből álló polikrízisre kell választ adnia.
E válságok közül sok önmagában is katasztrofálisnak bizonyulhat, olyan önerősítő és halmozódó folyamatok miatt, mint például a klímaváltozás fordulópontjai és az államadósság-problémák hólabda-effektusa.
De egyik sem légüres térben bontakozik ki. Éppen ellenkezőleg, a mai, egymással összefüggő válságok egymást erősítik és súlyosbítják. A demográfiai válság például destabilizálja a jóléti államot, aláássa a gazdasági jólétet, ami viszont társadalmi és politikai zavarokat gerjeszt. A társadalmi és politikai kohézió jelentős és tartós csökkenése hozzájárulhat másfajta válságokhoz, például a liberális demokrácia jelenlegi kríziséhez, miközben akadályozza az államok képességét arra, hogy reagáljanak más veszélyekre, például a klímaváltozásra.
Az eszkalálódó polikrízis hatékony kezelésének általános kudarca hozzájárult ahhoz, hogy a közelgő végzet érzése alakuljon ki az európai közvéleményben, amely egyre nagyobb fokú erőtlenséget tükröz. A fegyveres konfliktusoktól a katasztrofális klímaváltozásig terjedő, előttünk álló egzisztenciális fenyegetések azonban leküzdhetők – nem úgy, hogy „visszavesszük az irányítást”, ahogy a populista politikai vezetők ígérik, hanem úgy, hogy megtanuljuk irányítani azt, amit még nem kontrollálunk.
A politikai, pénzügyi és nemzetközi intézményeinket a múlt ciklikus válságainak kezelésére tervezték, ami alkalmatlanná teszi ezeket arra, hogy reagáljanak a jelenlegi polikrízisre, amely egyszerre követel meg robusztus erőt és rugalmasságot. Európa e téren további kihívással néz szembe: a konszenzusra, következetességre és kompromisszumra épülő intézményei nehezen boldogulnak a szűk, összetett és sokszínű érdekekkel.
De ahogyan Európának van a legnagyobb szüksége az intézményi átalakulásra ahhoz, hogy megfeleljen a jelenlegi egzisztenciális kihívásoknak, úgy van különösen felkészítve arra, hogy ezt meg is valósítsa, köszönhetően a válságok során, valamint a szolidaritás és a szabadság közötti egyensúly megteremtésében szerzett jelentős tapasztalatainak.
A döntő tényező a világos jövőkép kialakítása, az együttműködés kulcsfontosságú területeken történő elmélyítése és egy új szervezeti keretrendszer létrehozása lesz.
Kezdjük a jövőképpel. Európának egy olyan stratégiára van szüksége a polikrízis kezelésére, amely összehangolja az időhorizontokat a rövid távú válságkezelés javítása (ami elengedhetetlen az önerősítő válságmechanizmusok megtöréséhez) és a közös hosszú távú célok meghatározása (ami kiemelten fontos a lendület fenntartásához) érdekében.
Kisebb, önállóbb és rugalmasabb egységeknek kell felelniük e jövőkép megvalósításáért, együttműködve független – gyakran a civil társadalomból érkező – szereplőkkel, akik a konszenzus kialakításának, a hosszú távú stratégiák kidolgozásának, valamint végrehajtásuk és hatásuk nyomon követésének szakértői. A határozottság és az elszámoltathatóság kultúrája alapvető fontosságú.
A jövőkép hosszabb távú komponensének tükröznie kell a generációkon átnyúló ambíciókat.
- India azt tűzte ki célul, hogy 2047-re, azaz 100 évvel a függetlenség elnyerése után fejlett gazdasággá válik.
- Kína az ország „újjászületését” 2049-re, a Népköztársaság századik évfordulójára tervezi elérni.
- Európának 2045-re kell megvalósítania saját stratégiáját, 100 évvel azután, hogy a II. világháború borzalmait követően hozzákezdett egy új éra kialakításához. Ennek az új jövőképnek a kidolgozásakor Európának tanulnia kell mások erősségeiből; például Amerika stratégiai gondolkodásra való képességéből, amelyet a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynökségének a feltörekvő technológiák kutatásával és fejlesztésével kapcsolatos tevékenysége példáz.
A második megvalósítandó feladat az európai biztonság három kritikus elemére – pénzügyekre, védelemre és szociális jólétre – kiterjedő új, szilárd keretrendszer kialakítása.
- Az új pénzügyi struktúrának arra kell törekednie, hogy növelje az európai befektetéseket a termelékenység növelése és a technológiai innováció támogatása érdekében a kritikus ágazatokban. Tekintettel a kisebb befektetői bázisra és a strukturális széttagoltságra, ehhez Európának hatékonyabban kell elosztania a tőkét és mobilizálni a megtakarításokat. A tőkepiaci unió kiteljesítése az új Európai Bizottság fő feladatának kell lennie.
- Ami a védelmi kérdéseket illeti, az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy Európa jelenlegi felépítése ingatag és lassú reagálású. Sürgősen szükség van egy új keretrendszerre, amely képes az egész kontinensre kiterjedő beszerzéseket kezelni, támogatni a biztonsági erők közötti interoperabilitást, és Európa számára technológiai előnyt biztosítani.
- Hasonlóképpen, a szociális jólét új modelljének koherensnek, fiskálisan életképesnek és a modern társadalmak igényeihez igazodónak kell lennie. Az elmúlt évtizedekben Európa számos területen – többek között az egészségügy, a lakhatás, az oktatás és az energia terén – hagyta, hogy a kötelezettségek és a finanszírozási hiányosságok növekedjenek, mivel nem alakult ki konszenzus arról, hogy milyen is legyen a modern jóléti állam. Ez így nem mehet tovább, mivel az európai életforma megőrzése alapvető fontosságú a hosszú távú társadalmi szolidaritás szempontjából.
A polikrízissel szembesülő Európa számára a harmadik legfontosabb feladat, hogy új szervezeti felépítést dolgozzon ki, amely a rugalmasságon, az alkalmazkodóképességen és a szubszidiaritáson alapul. A problémákat azon a szinten kell kezelni, ahol azok felmerülnek.
- A globális kihívások – mint például a klímaváltozás, a nukleáris fegyverek elterjedése, a mesterséges intelligencia és a pénzügyi stabilitás – strukturáltabb nemzetközi együttműködést és szabályozást igényelnek.
- Az uniós szinten kezelendő kihívások közé tartozik Európa gazdasági modelljének korszerűsítése, a termelékenység és a versenyképesség fokozása, valamint a kereskedelempolitika kezelése.
- A nemzetállamoknak a maguk részéről a szolidaritást kell erősíteniük, és a helyi közösségekkel együtt kell felügyelniük a konkrét szakpolitikák végrehajtását.
A köz- és magánszféra közötti együttműködés szintén elengedhetetlen, hogy a vállalkozások tapasztalatait, know-how-ját és intézményi kapacitását az alkalmazkodás, a kockázatkezelés és a válságkezelés terén hasznosítani lehessen. Az új szervezeti modellnek inkább egy hálóra, mint láncra kell hasonlítania, mivel a háló ereje a csomók összességében van, míg a lánc csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme az.
Európa nem engedheti meg, hogy a következő sokkhatásig halogassa a megfelelő lépések megtételét.
Ha át akarjuk vészelni a polikrízis időszakát, akkor már ma stratégiai megfontolásra, kollektív vezetésre és újszerű gondolkodásra van szükségünk, amelyet „Európa újjáalapításának” 2045-re megvalósítandó közös célja vezérel.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Thomas Buberl
Az AXA vezérigazgatója, a tisztséget 2016 szeptembere óta tölti be. 2012-ben csatlakozott az AXA-hoz, először a németországi AXA Konzern AG vezérigazgatója volt, aztán 2015 márciusában az AXA globális egészségügyi üzletágának, majd 2016 januárjában az AXA globális life & savings üzletágának vezetője lett. Az AXA előtt a Winterthur Groupnál és a Zurich Insurance Groupnál töltött be vezető pozíciókat.
Címlapkép forrása: Shutterstock
