Tekintettel a közelmúlt geopolitikai konfliktusaira, mint például az orosz-ukrán háború, az iráni-izraeli konfliktus, valamint a Tajvani-szorosban és a Vörös-tengeren kialakult feszültségek, Ön szerint melyek a következő lehetséges geopolitikai konfliktusok az elkövetkező években?
Az említett konfrontációk csak a jéghegy csúcsát jelentik. Sok más, eddig figyelmen kívül hagyott konfliktus is van, például Szudánban, Örményországban és Azerbajdzsánban, valamint a Száhel-övezetben.
Különböző statisztikák szerint világszerte több mint 200 fegyveres vagy majdnem fegyveres összecsapás zajlik éppen.
Az Ön által említett három konfliktus – az ukrajnai háború, a közel-keleti válság, valamint a Dél-kínai-tenger és Tajvan körüli feszültségek – azonban továbbra is a legnagyobb geopolitikai kockázatot jelentik. Ezek katonai, humanitárius és potenciálisan nukleáris következményekkel, valamint hatalmas makrogazdasági hatásokkal járnak.
Számos tisztviselő és üzleti vezető említi az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségeket, valamint az EU és Kína közötti hasonló feszültségek lehetőségét, mint a legsúlyosabb gazdasági kockázatokat. Ezek gazdasági szempontból károsabbak, mint a dél-kínai-tengeri vagy a közel-keleti konfliktusok?
Az EU és Kína, valamint az USA és Kína közötti feszültségek gazdaságilag valóban károsabbak, mivel már most is hatással vannak a globális kereskedelemre.
Előrejelzéseink szerint az USA és Kína közötti kereskedelmi feszültségek miatt a következő 10 évben mintegy 200 milliárd dollár fog kiesni a világkereskedelemből.
Ez nagyjából a két ország közötti teljes kereskedelem egyharmada. Az EU és Kína közötti kereskedelmi feszültségek, amelyek becslések szerint 50 milliárd euróba kerülnek a következő három évben, szintén jelentősek, de relatíve kevésbé befolyásolóak.
A globalizáció korszaka a végéhez közeledik? Mi következik ezután?
Igen, a globalizáció korszaka, ahogyan azt a második világháború óta ismertük, véget ért.
Egy többpólusú világba lépünk. Ez a világ már formálódik, és tovább fog fejlődni. Az egyik oldalon ott van a hagyományos Nyugat, amely magában foglalja az Egyesült Államokat, Európát és a demokratikus szövetségeseket Észak-Amerikában és az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Ez a blokk jelentősen megváltozott, különösen katonai léptékben, az ukrajnai háború után újraéledő NATO-val. A másik oldalon van egy új keleti blokk, amely Oroszországból, Kínából, Észak-Koreából és Iránból áll, és amely az elmúlt években egyre szorosabbá vált.
Emellett van egy harmadik országcsoport, például India, Indonézia, a GCC-országok és potenciálisan Brazília, amely megpróbálja fenntartani az egyenlő távolságot e blokkok között, és megtalálni egy harmadik, el nem kötelezett utat.
Tudnak egyes országok semlegesek maradni – mind politikai, mind gazdasági szempontból – ebben a többpólusú világban?
Semlegesnek lenni nem lehetetlen, és nem is eredendően negatív, de kihívást jelent. A blokkok közötti hídépítés pedig pozitív. A kérdés azonban az, hogy egy országnak van-e elég politikai és gazdasági súlya ahhoz, hogy ezt hatékonyan tegye.
Történelmileg a semlegesség csak akkor volt lehetséges, ha a nagy blokkok egyetértettek benne. Ma sok ország olyan nemzetközi csoportosulások tagja, mint az EU vagy a NATO, ami megnehezíti a valódi semlegességet.
A többpólusú világra való áttérés jelentős következményekkel jár a globális kormányzásra és a nemzetközi intézményekre nézve. Az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Világbank, az ENSZ és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) az elmúlt években mind kihívásokkal szembesültek, a WTO fellebbviteli szerve pedig figyelemre méltó példa arra, hogy az intézménynek nehézséget okozott a hatékony működés. A világkereskedelem kilátásai is változnak, az előrejelzések szerint a világkereskedelem a korábbi évtizedekhez képest lassabb ütemben fog növekedni.
Bár a globális kereskedelem várhatóan továbbra is növekedni fog, ennek üteme lényegesen alacsonyabb, mint a 2000-es évek elején volt, ami a globális gazdasági rendszer széttöredezettségét tükrözi.
Ebben az új, többpólusú világban valószínűleg egyértelműbb szétválást fogunk látni az ipari szabványok, a politikai rendszerek és a technológiai stackek tekintetében. A kínai tech stack például teljesen eltér a nyugati technológiai megoldásoktól, más alkalmazásokkal, hardware-rel és backend rendszerekkel. Ez az eltérés a szétválasztás és a különböző technológiai ökoszisztémák kialakulásának szélesebb körű tendenciáját jelzi.
Brüsszelben az USA-EU kapcsolatát gyengébbnek látják, mint az elmúlt két évtizedben bármikor, de mindenki a versenyképességünk hiányától tart. Az Egyesült Államok eltávolodása miatt elképzelhető, hogy Európa önálló nagyhatalommá és új pólussá válik?
Európának vannak hiányosságai, különösen az innováció, az energiafüggetlenség és a védelmi érettség terén. Ugyanakkor jelentős előnyökkel és potenciállal is rendelkezik. A Brexit például növelte a politikai kohéziót az EU-n belül, és Európa eredményes volt a Covid-19 elleni közös válasz kidolgozásában és Ukrajna támogatásában.
Ha már Ukrajnáról beszélünk, a legjobb béke, amiben reménykedhetünk, az egy koreai típusú fegyverszünet demarkációs vonallal, de még ez is kevésbé lesz stabil, mint a 2014-es helyzet.
Európa a nehezebb úton tanulta meg, hogyan kell pótolni az Oroszországból évente beáramló több mint 100 milliárd köbméter gázt. Bár egyes országok még mindig függnek, az általános irány világos.
Az EU-nak a védelmi stratégiáját is újra kell gondolnia. Jelenleg az Egyesült Királyság és Franciaország együttes nukleáris arzenálja 500 robbanófej körül van, szemben az olyan szuperhatalmak, mint az USA és Oroszország több ezer atomtöltével. Ez az egyenlőtlenség rávilágít arra, hogy Európának többet kell beruháznia védelmi képességeibe.
A régió gazdasági kohézióját gyakran figyelmen kívül hagyják. Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország például az elmúlt öt évben több mint 200 milliárd dollárral növelte GDP-jét, míg Németország csak 85 milliárd dollárral.
Az EU új vámokat vet ki a kínai elektromos járművekre. Erősebbé teszi-e ez az európai szereplőket, vagy politikai hiba?
Az importvámok kivetése megkérdőjelezi a globális szabadkereskedelem logikáját.
Az elektromos járművek esetében egy átlagos európai elektromos autó jelenleg 35 000 és 40 000 euró közötti összegbe kerül, míg a kínai BYD által gyártott elektromos autók ára 20 000 euró körül van. Ha a kínai autókra 20%-os vámot vetnénk ki, akkor azok ára 4 000 euróval emelkedne, de még mindig jelentősen olcsóbbak lennének, mint európai társaik.
Ez arra utal, hogy a vámok nem biztos, hogy elegendők a versenyfeltételek kiegyenlítéséhez, és ehelyett magasabb fogyasztói árakat eredményezhetnek anélkül, hogy jelentősen növelnék az európai gyártók versenyképességét.
Ráadásul a vámok középpontba állítása elterelheti a figyelmet azokról az alapvető problémákról, amelyek hozzájárulnak az európai és a kínai elektromosáram-gyártók közötti versenyképességi szakadékhoz. Ezek közé a problémák közé tartoznak a nem hatékony folyamatok, a magas munkaerőköltségek és az innováció hiánya az európai autóiparban. E strukturális problémák kezelése hosszú távon valószínűleg hatékonyabb lenne, mint a hazai iparágak védelmét a vámokra támaszkodni.
Mindezek mellett jogos aggodalmak merülnek fel a kínai elektromos járművek európai piacra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A kínai gyártók jelentős előrelépéseket tettek az elmúlt években, és termékeik egyre versenyképesebbek mind az ár, mind a minőség tekintetében. Ez kihívást jelent az európai gyártók számára, akiknek nehézséget okozhat, hogy lépést tartsanak az innováció és a költségcsökkentés ütemével a kínai piacon.
A hangsúlyt az európai autók versenyképesebbé és olcsóbbá tételére kell helyezni.
Hogyan tud Európa versenyezni Kínával az elektromos autók piacán, ha figyelembe vesszük a nyersanyagok elérhetőségében mutatkozó hátrányt?
Az európai elektromos járművek költségeit nem elsősorban a nyersanyagok hiánya, hanem az integrált ellátási láncok hiánya és a nyugati vállalatokon belüli nem hatékony folyamatok okozzák. Az európai OEM-ek nehézkes és költséges folyamatokkal rendelkeznek, amelyekkel a kínai startupok nem.
Az európai vállalatoknak például 50-60 hónapba telik egy autó kifejlesztése, míg a kínai vállalatoknak 28-30 hónapba.
Először is, Európának nagymértékben be kell fektetnie a kutatás-fejlesztésbe (K+F), hogy a technológiai innováció élvonalában maradhasson. Ez magában foglalja az új akkumulátor-technológiák, például a szilárdtest-akkumulátorok kifejlesztését, amelyek hatékonyabbak és biztonságosabbak lehetnek a jelenleg használt lítium-ion akkumulátoroknál. Az élvonalbeli technológiákra való összpontosítással Európa megkülönböztetheti termékeit és megőrizheti versenyelőnyét a globális piacon.
Másodszor, Európának azon kell dolgoznia, hogy diverzifikálja ellátási láncait, és csökkentse a kínai ellenőrzés alatt álló nyersanyagoktól való függőségét. Míg Kína jelentős előnnyel rendelkezik az olyan nyersanyagokhoz való hozzáférés tekintetében, mint a lítium és a kobalt, Európa alternatív beszerzési forrásokat kutathat fel, például Afrikában és Dél-Amerikában. Emellett Európa befektethet az újrahasznosítási technológiákba, hogy a használt akkumulátorokból értékes anyagokat nyerjen vissza, csökkentve ezzel az új nyersanyagok iránti igényt.
Harmadszor, Európának foglalkoznia kell az autóiparral kapcsolatos hatékonysági hiányosságokkal és magas költségekkel. Az európai autógyártók nehézkes és költséges eljárásokkal dolgoznak, amelyek megnehezítik számukra, hogy felvegyék a versenyt az agilisabb és költséghatékonyabb kínai startupokkal. A gyártási folyamatok racionalizálása, a bürokrácia csökkentése és a vállalkozói kultúra előmozdítása az iparágon belül segíthet az európai gyártók versenyképességének növelésében.
Negyedszer, Európának az elektromos járművek számára szilárd ökoszisztéma kialakítására kell összpontosítania, beleértve a töltőinfrastruktúrát, a karbantartási szolgáltatásokat és az utópiaci támogatást. Egy átfogó és felhasználóbarát ökoszisztéma létrehozásával Európa vonzóbbá teheti az elektromos járműveket a fogyasztók számára, és ösztönözheti e járművek szélesebb körű elterjedését.
Ötödször, Európa kihasználhatja erősségeit olyan területeken, mint a formatervezés, a minőség és a márkaépítés, hogy megkülönböztesse termékeit. Az európai autók híresek magas minőségükről és kifinomult formatervezésükről, és ezek a tulajdonságok jelentős eladási szempontot jelenthetnek a globális piacon.
Végezetül Európának azon kell dolgoznia, hogy kedvezőbb szabályozási környezetet teremtsen az elektromos autók iparága számára. Ez magában foglalja a fogyasztók számára az elektromos járművek vásárlását ösztönző intézkedéseket, a töltőinfrastruktúrába való beruházást és az új technológiák fejlesztésének támogatását. Európának emellett törekednie kell arra, hogy szabályozási kereteit összehangolja más jelentős piacok, például az Egyesült Államok és Kína szabályozási kereteivel, hogy elősegítse a globális e-autós piacon való nagyobb együttműködést és integrációt.
A gondolkodásmód, a vállalkozói szellem és a tőke elérhetősége is szerepet játszik az Egyesült Államok és Európa közötti versenyképességi különbségben.
Európának el kell fogadnia az új technológiákat, új foglalkoztatási modelleket kell átgondolnia, és elő kell mozdítania egy kockázatvállalóbb vállalkozói kultúrát.
Elég lesz-e a javasolt tőkepiaci unió az EU-ban ahhoz, hogy felvegye a versenyt az USA-val és Kínával a finanszírozás terén?
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tőke az USA-ban és Európában mennyire áll rendelkezésre. Ez azzal függ össze, hogy az USA nyugdíjrendszerének nagy része tőkepiaci alapú. Míg Európában a nyugdíjmodell tőkéjének nagy része állami kiadáson alapul.
Az európai vállalatok számára a tőkéhez való könnyebb hozzáférés mindenképpen előnyös. Az a kérdés azonban, hogy ez elegendő-e, sokkal összetettebb.
Hogyan látja a geopolitikai konfliktusok jövőjét és azok hatását a globális stabilitásra?
A geopolitikai konfliktusok jövőjét valószínűleg a folyamatos instabilitás és egy többpólusú világ jellemzi majd, amelyben különböző régiók gyakorolnak befolyást. Nem hiszem, hogy az általunk tárgyalt nagyobb konfliktusok közül bármelyik - legyen szó akár a Közel-Keletről, Ukrajnáról vagy a Dél-kínai-tengerről - egyhamar megoldódna. Az Izrael és a Hamász közötti konfliktus például csak egy a konfliktusok hosszú sorában, amelyekkel Izraelnek 1948-as megalakulása óta szembe kell néznie. A helyzet összetett, és nem valószínű, hogy gyorsan megoldódik.
Ráadásul a világot sokkal erősebb instabilitás érzése jellemzi: a 2010-es évek olcsó pénzének korszaka valószínűleg nem tér vissza, tekintettel a folyamatos geopolitikai változásokra, az ellátási láncok sokkjaira és a megnövekedett katonai kiadásokra.
Az infláció valódi aggodalomra ad okot, és egyes nemzetközi intézmények jelentései szerint 2026-ban ismét felgyorsulhat. Ez a gazdasági bizonytalanság a geopolitikai helyzetet még egy réteggel bonyolultabbá teszi.
Ebben a többpólusú világban Európának stratégiailag át kell gondolnia szerepét és azt, hogy miként navigáljon az instabilitásban. Ez nemcsak védelmi képességeinek megerősítését jelenti, hanem a gazdasági kihívások kezelését és az energiabiztonság garantálását is. Ezek a konfliktusok hosszú ideig velünk maradnak.
A vezérigazgatóknak és a politikai döntéshozóknak szóló üzenet egyértelmű: folyamatosan gondolkodniuk kell az alapvetően instabil világról, és alkalmazkodással és stratégiai gondolkodással fel kell készülniük az ezzel járó kihívásokra.
Címlapkép forrása: BCG
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
