A magyar gazdaság évek óta gyengén teljesít, amelynek számos oka van – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Sinkó Ottó, a legnagyobb magyar tulajdonú iparvállalat, a Videoton társ-vezérigazgatója. Ha a feldolgozóipari exportot tekintjük, abban talán a legfontosabb tényező a globális konjunktúra, ami a mi fő piacunkat, az EU-t különösen erősen sújtja. Kiemelte:
Magyarországot ez fokozottan érinti a különutas, elsősorban a kínai elektromosautó, illetve akkumulátor-piacra építő stratégia miatt, ami nem látszik működni.
„Ebben része van a fogyasztói kiábrándulásnak, ami visszavetette az elektromos autók iránti keresletet, az emberek ráébredtek a nyilvánvaló műszaki korlátokra. Tovább fokozza a fogyasztók bizonytalanságát a bevezetett, illetve bevezetés előtt álló, kínai autókra irányuló védővámrendszer” – vélekedett Sinkó Ottó.
Ugyancsak általános, különösen a fejlett gazdaságokat sújtó, fogyasztást csökkentő tendenciának érzem azt a kulturális változást, amit leginkább a korábbi „work-life balance” munka rovására való eltolódása jellemez – mondta Sinkó Ottó. Ezt a helyzetet talán a Covid váltotta ki, illetve gyorsította fel, de nyilván táplálja a klímaváltozás, a migráció, az éleződő geopolitikai helyzet generálta új helyzetértékelés is.
Az emberek több időt akarnak szánni az életre, emiatt kicsit kevesebb marad a munkára, ami ugyan érthető, de visszaveti a globális kibocsájtást
– vélekedett a vállalatvezető.
A problémáknak vannak hazai okai is, amik a kilátásainkat még sötétebbre festik. „Ezek az EU-val szembemenő, illetve keletre fókuszáló politikánkban gyökeredznek” – mondta. Sinkó Ottó szerint nem csak arról van szó, hogy éppen egy nehezebb periódusban lenne a magyar gazdaság, hanem trendszerű problémáról. „Magyarország teljesítménye folyamatosan elmarad a régiós országokétól. Ha egyes területeken abszolút értelemben fejlődünk is, annak üteme lényegesen lassabb a környező országokénál” – fogalmazott.
Sinkó emlékeztetett, hogy Magyarország a rendszerváltás időszakában még komoly növekedési előnnyel rendelkezett a régióhoz képest, ami miatt sokan irigyeltek minket, ám a nyugati országok akkor is messze előttünk jártak.
„Azok, akik megélték a rendszerváltást, emlékezhetnek rá, hogy a határok megnyitásával vált nyilvánvalóvá a nagy tömegek számára, hogy a „rothadó Nyugat” csak a kommunista propagandában létezik. Miközben élelmes honfitársaink hada Bécsnek büszke vára alatt felkötözte a nagymama valutakeretéből vásárolt Gorenje hűtőt a Zsiguli tetőcsomagtartójára, tudatosult benne, hogy valójában Nyugaton sokkal magasabb az életszínvonal, mint az akkori szocialista blokkban” – fejtette ki.
Mi történik ma közvetlen szomszédunkban? Azok az országok, akik 20-30 éve még minket irigyeltek, mint Románia vagy Bulgária, nemcsak utolérnek, de szép lassan el is hagynak, a lengyelekről nem is beszélve
– vélekedett.
Sinkó Ottó szerint sem a munkaerőpiac, illetve a humántőke állapota, sem a bérpolitika nem ad okot az örömre az előttünk álló évek kilátásainak vizsgálatakor. A munkaerőpiac alakulása talán a legfontosabb termelési faktor, akár a közeli, akár a távoli jövő tekintetében. Mint mindennek, ennek is van mennyisége és minősége. Az ezeket meghatározó két fő társadalmi alrendszer az oktatás és az egészségügy. Az oktatás a munkavállaló tudásának színvonalát, az egészségügy pedig a munkavégzési képességét határozza meg. „Ezek nem megfelelő kezelése súlyos hiba, az a politikai erő, ami elhanyagolja, önmaga és végső soron az egész társadalom alatt vágja a fát” – mondta a vállalatvezető.
A munkaerő minőségét a képzettség tekintetében az oktatási rendszer határozza meg. Mindenki tapasztalhatja, mekkora a gond a tanárok körében.
Nyilvánvaló, hogy a probléma rendszerszintű, hiszen tömeges pályaelhagyással találkozunk napról napra. „Nemcsak a képzettségnek van hatása a munkaerő minőségére, hanem a munkához való képességnek is, amit pedig az egészségügy helyzete nagyban befolyásol.” Sajnos, ebben is egyértelmű a visszalépés az utóbbi évek során, elég, ha csak a várólisták növekedését nézzük meg. Nehéz ebben elfogadnom, hogy a fő ok a rendelkezésre álló pénz korlátos volta, miközben ennél nagyságrendekkel kevésbé fontos területekre milliárdok ömlenek – vélekedett Sinkó Ottó.
„Szerintem akkor tekintheti bármely kormányzat az ebbéli rárótt felelősséget legalább részben teljesítettnek, ha eljutunk oda, ami 100, de akár még 50 éve is volt, amikor az adott közösségek leginkább megbecsült polgárai az orvosok és a tanítók voltak anyagi és erkölcsi értelemben is. Sajnos, ebben nem csupán hiányosságot, de szakadékot érzek ahhoz képest, ahol lennünk kellene európai összehasonlításban” – emelte ki a Videoton vezére.
Sinkó Ottó ugyanakkor pozitívan értékelte, hogy a kormányzat két lépcsőben emeli a családi adókedvezményt.
„A munkaerő mennyisége a kedvezőtlen demográfia, a csökkenő születésszám miatt folyamatosan csökken. Pozitívan tekintek minden olyan kezdeményezésre, amik a kedvezőtlen folyamatok lassítására, megfordítására irányulnak, még akkor is, ha ezek hatékonysága kétséges, vagy nehezen mérhető” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a családtámogatási rendszer megerősítését jó iránynak tekinti.
Ez azonban csak hosszú távon segíthet. „Rövid távon a munkaerő mennyiségén bevándorlási, más szóval migrációs politikával lehet változtatni” – mondta a Videoton vezére. Ugyanakkor ezt szabályozottan kell végrehajtani. „Nem csak azoknak vannak jogai, akik be akarnak jönni a fejlettebb országokba, hanem azoknak is joguk van az eddigi viszonylagosan nyugodt, biztonságos életükhöz, akik már most is itt vannak. Aki egy másik országban kíván élni, attól az adott társadalom jogosan várja el, hogy fogadja el annak szabályait, kultúráját, illetve, hogy akarjon és tudjon annak hasznos, tevékeny részese lenni” – fejtette ki.
A Videotonnak és más magyar munkaadóknak lehetőségük nyílt – vagy mondhatnám, kénytelenek voltak – kipróbálni fülöp-szigeteki, kazah, kirgiz munkavállalókat, akik önként jelentkeztek hozzánk, olyan tesztek sikeres kitöltését követően, amiket itthon is használunk a hazai dolgozóink felvételénél. Most az indiai és nepáli munkavállalók irányába is nyitunk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy a külföldi dolgozókkal legfeljebb annyi, vagy kevesebb probléma volt, mint a hazai munkavállalóinkkal, azzal együtt is, hogy esetükben a lakhatást is nekünk kell megoldani – fejtette ki Sinkó. Közülük egyébként kevesen lesznek, akik végleg itt képzelik el az életüket, mégis fenntartható módon, 2-4 évente cserélődő munkavállalói rétegre építve tudják enyhíteni a hazai munkaerőhiányt, tette hozzá.
Sinkó Ottó nemcsak a munkaerővel, hanem a bérpolitikával kapcsolatban is komoly kérdőjeleket lát. „Egyre több jel utal arra, hogy több éves minimálbér emelési programon keresztül erőltetett menetben próbálják felzárkóztatni a hazai béreket” – emelte ki Sinkó Ottó. Szerinte a mögöttes kormányzati szándék a fogyasztás béremelésen keresztüli felpörgetése, egy vélelmezett 2026-os választási siker érdekében.
Sinkó emlékeztetett arra az időszakra, amikor hatalmas béremelések voltak Magyarországon. „Már Videoton vezetőként éltem meg azt, amikor 2000-2001-ben egy ehhez hasonlóan gondolkodó Fidesz-kormány az erőltetett minimálbér-emelést választotta kormányprogramjának részeként. Ezt követően részben ennek, részben a világban történt egyéb eseményeknek az eredményeképpen a Videoton létszáma 3-4 év alatt a csaknem a harmadára csökkent, 18 ezer főről 6-7 ezer körülire” – emlékezett vissza az akkori trendre.
Nem ekkora, de jelentős visszaesés volt a teljes hazai iparban is. Szerencsére akkor volt egy kedvező helyzet, amivel mindezt kompenzálni lehetett. Akkor csatlakoztunk az EU-hoz, így kibővültek az anyagi források. Stratégiaváltással – mind a Videoton, mind a magyar ipar szintjén – átálltunk sokkal nagyobb hozzáadott értéket termelő tevékenységekre, Európából sok multicég költözött hazánkba, így adottak voltak a növekedési lehetőségek. „Visszaestünk ugyan több évre, de 2005-2006-tól újra növekedésnek indultunk.”
Sinkó Ottó szerint most nincsenek ilyen növekedési lehetőségek Magyarországon.
A gazdaság egyik korábbi motorja, az Európai Uniós transzferek gyakorlatilag leálltak. Miután a kormányzat egyre inkább a keleti nyitást hangsúlyozza, és miközben romlik a viszony az EU-val, így nem hozzánk jönnek az egyébként is egyre ritkuló nyugati beruházások, hanem más régiós országokat választanak. Hozzátette:
a megváltónak kikiáltott kínai akkugyáraktól a vergődő autóipar nem vásárol a várt volumenben.
„Elismerem, hogy a keresetekben lemaradtunk a többi EU országhoz képest, sőt, még azt is, hogy ezt a lemaradást pótolni kell, de csak indokolt mértékben. Ha ennek a lemaradásnak részben az oka a gyengébb össznemzeti hatékonyság, akkor arra öngyilkos megoldás a minimálbér erőszakos, túlzott mértékű emelése” – fogalmazott.
Sinkó Ottó szerint az utóbbi években itthon elszaporodott piacidegen intézkedések, a világban és nálunk a társadalmak kettészakadása, a globális bizonytalanság növekedése, (klímaváltozás, megnövekedett migráció, háborúk, blokkosodás) mind rontja a biztonságérzetünket, ami a fogyasztás helyett a megtakarítások növelésére ösztönöz, így hiába van béremelés, az a GDP-t nem igazán növeli. „Ezzel pedig adott a képlet a recesszióhoz” – tette hozzá.
Sinkó Ottó úgy véli, hogy ezekre a problémákra nem lehet válasz a kormány által meghirdetett semlegességi politika.
„Hogyan beszélhetünk semlegességről egy olyan helyzetben, ahol mind a piacaink, mind a geopolitikai szövetségi rendszerben elfoglalt pozíciónk Nyugathoz kötnek bennünket” – tette fel a kérdést. „Ez nekem fából vaskarika.” Ezen a ponton biztosan vannak, akik elkezdenek aggódni, hogy ez a felvetés nem egyfajta burkolt felvezetése-e annak, hogy a két rendszer bármelyikéből kilépjünk.
Történelmi eredménynek tartom, hogy ennek a két rendszernek, az EU-nak és a NATO-nak a részei vagyunk
– hangsúlyozta.
Az EU tagságunkból eredő nettó átutalások kb. 3%-kal járulnak hozzá évente a magyar GDP-hez. Újkeletű eredménye viszont mértékadó tanulmányoknak, hogy további, minimum 3%-kal növeli a magyar GDP-t, hogy az egységes uniós piac részei vagyunk. Tehát még a jelenlegi helyzetben is, ahol egyes EU-forrásokhoz Magyarország korlátozottan fér hozzá, óriási előnyünk származik az EU tagságunkból – hangsúlyozta. Ha kilépnénk, óriási recessziót élne át Magyarország, ami egy csapásra hosszú évek felzárkózását tenné semmivé.
A NATO tagság elvesztésének kockázataiba pedig belegondolni sem szeretnék, annyira nonszensznek tartom még a felvetését is
– zárta szavait.
Címlapkép forrása: Portfolio
