The Business Booster
A The Business Booster (TBB) szervezője a EIT InnoEnergy, egy az Európai Unió által támogatott befektetési vállalat, amely többek között finanszírozást biztosít az energiaátmenetben közreműködő cégeknek, startupoknak, egyben abban is segít, hogy ezek a vállalkozások és a befektetők egymásra találjanak. Utóbbira kiváló alkalom a TBB, ahol idén is több mint 150 startup képviseltette magát.
Ahogy Elena Bou, az EIT InnoEnergy innovációs igazgatója fogalmazott egy beszélgetésben, a befektetési vállalat a „kötőanyag”, amely összehozza és összetartja a fenntartható energiában innováló start-upokat a befektetőkkel. Elena Bou két fő szempontot említett meg, hogy milyen alapon választják ki azokat a cégeket, amelyeket támogatásra érdemesnek tartanak. Az egyik az ambíció, az, hogy képesek legyenek „nagyban gondolkodni” („thinking big”), a másik pedig az, hogy elképzeléseiket a gyakorlatba is át tudják ültetni.
Vállalkozókat, nem álmodozókat keresünk
– mondta.
Dervalics Ákos, az EIT InnoEnergy magyarországi képviseletét ellátó Green Brother vezetője a kiválóságot, az üzleti potenciált, illetve a fejlesztés stádiumát nevezte meg a kiválasztás három fő szempontjaként.
A felvonuló cégek palettája nagyon sokszínű. Vannak már hosszú évek óta aktív vállalatok, és vannak csak egy-két éve megalakult startupok. Vannak, amelyek már a gyakorlatban is bizonyított fejlesztésekkel rendelkeznek, és vannak olyanok is, ahol inkább csak az ötlet és egy prototípus van meg, de az InnoEnergy ígéretesnek ítélte az elképzelést.
Az InnoEnergy-nek magának is számos, összesen 39 befektetője van, többek között az ENGIE, az ING, az OMV, a Renault Group, a Schneider Electric vagy a Volkswagen Group. A barcelonai rendezvényen jelentették be a vállalat 39. befektetőjét, a Boryszew Group-ot, amely Lengyelország nemzetközileg is jegyzett, vezető autóipari és fémipari vállalata.
A TBB egyszerre expó és konferencia: a nagy kiállítótérben a résztvevő start-upok mutatják be „portékájukat” saját standjaikon, míg az előadótermekben különböző előadásokat és beszélgetéseket hallhatnak az érdeklődők. Magyarországot, ahogy tavaly is, idén is egyedül a HeatVentors képviselte, amely hőakkumulátorok fejlesztésével foglalkozik – a hőakkumulátor fűtésből és a hűtésből származó energiát tárolja, és segítségével akár 20–50 százalékos energiamegtakarítás is elérhető. A HeatVentors Magyarország mellett Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, sőt Ománban is telepített már hőakkumulátorokat.
Az Európa előtt álló kihívások az energetikai innováció területén
A TBB-n fellépő előadók közül többen is rámutattak azokra a kihívásokra, amelyekkel az ambiciózus klímacélokat megfogalmazó Európai Uniónak szembe kell néznie, különösen az Egyesült Államokkal és Kínával összehasonlítva. Többen is – így az említett Elena Bou, vagy a Schneider Electric európai vezetője, Gwenaelle Avice Huet – utaltak Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori elnökének szeptemberben bemutatott jelentésére, amely
súlyos hiányosságokra és problémákra mutatott rá Európa innovációs erejét, a klímacélok és a gazdasági fejlődés összehangolását, illetve a biztonságot és a gazdasági függőségeket illetően.
Az EU gazdasága termelékenységi problémával néz szembe, amit jelez az amerikai gazdaságtól való lemaradása. 2015-ös árakon nézve míg 2002-ben 15 százalékos volt az EU és az USA bruttó hazai terméke közötti különbség, addig a szakadék 2023-ra 30 százalékosra nőtt, vásárlóerő-paritáson nézve pedig 31-ről 34 százalékra – ismerteti a jelentés. A különbség 70 százalékát az Európai Unió alacsonyabb termelékenysége magyarázza. A termelékenységbeli lemaradás fő oka pedig az, hogy – szemben az Egyesült Államokkal – Európa nem tudta kihasználni az internet létrejöttével elinduló digitális forradalmat, mind az új technológiai vállalatok létrehozását, mind a digitális technológia gazdasági hasznosítását illetően. Ez abban is megmutatkozik, hogy míg a kutatás-fejlesztésben a top3 vállalat a 2020-as években az Egyesült Államokban már a digitális szektorban működik, addig Európában továbbra is az autógyártásban.
A jelentés szerint súlyos problémát jelent, hogy az innovációkat nem sikerül üzletileg hasznosítani, és azokat a vállalatokat, amelyek fejlődni akarnak, minden szinten inkonzisztens és korlátozó szabályozások sújtják. (Szomorú példa, hogy 2008 és 2021 között az Európában alapított úgynevezett unikornisok – olyan startupok, melyek értéke elérte az 1 milliárd dollárt – 30 százaléka helyezte át máshova a székhelyét, többnyire az Egyesült Államokba.)
A dekarbonizációt illetően – amely a következő 15 évben összesen mintegy 500 milliárd euróba kerül majd a kontinensnek – az Európai Unió nagyon ambiciózus célokat tűzött ki; ambiciózusabbakat, mint az Egyesült Államok, és főleg, mint Kína. Az EU például 2030-ra 55 százalékkal akarja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsájtását az 1990-es szinthez képest, míg az Egyesült Államok a 2005-ös, magasabb szinthez képest 50–52 százalékos csökkentést tűzött ki, Kína pedig arra vállalkozott, hogy a kibocsájtás az évtized végére érje el a csúcspontját. Ezenkívül uniós cél még az, hogy 2035-ig állítsák le a belső égésű motorral működő autók gyártását, illetve hogy az energiafogyasztás 42,5 százalékát 2030-ra megújuló energiákból fedezzék. Ezek olyan hatalmas rövidtávú beruházási igényeket támasztanak az uniós vállalatok számára, amelyekkel versenytársaiknak nem kell szembenézniük.
Európa vezető egyes „tiszta technológiák” („clean tech”) területén, eme technológiák egyötödét itt fejlesztik a világon. Azonban egyre jobban jön fel Kína, amely a jelentős állami támogatással működő iparpolitika, a gyors innováció, a nyersanyagok fölötti ellenőrzés és a kontinensméretű termelés képességének szerencsés kombinációjával előnyösebb helyzetben van ezen a területen. A gyors fejlődés eredményeként legkésőbb 2030-ra Kína naperőműgyártás-kapacitása a globális kereslet kétszerese lesz, az akkumulátorcellák esetén pedig legalább a globális keresletet fedezik majd. Az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi mérleg már most is jelentősen romlik Európa kárára, különösen az elektromos autók, az akkumulátorok és a napelemek tekintetében. A Draghi-jelentés szerint azonban az amerikai Kína-politika – a kínai technológia védővámokkal való kizárása – nem járható út Európa számára, mivel például az energetikai átmenetet illetően az EU nagyban támaszkodik a kínai technológiára.
Súlyos problémát jelent az energia magas ára. Európában az áramárak kétszer-háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban, a földgáz ára pedig négyszer-ötször nagyobb. Az európai vállalatok mintegy fele az energiaköltségeket tekinti a beruházások fő akadályának – ez 30 százalékponttal magasabb érték, mint az Egyesült Államokban. A magas és ingadozó energiaárak a mesterséges intelligencia forradalmában is hátráltatni fogják Európát, hiszen az MI működtetése nagyon energiaintenzív. A termelési és a hálózati kapacitást már csak ezért is jelentősen meg kell növelni. Európában kevesebb a kitermelhető energiahordozó, az orosz–ukrán háború pedig jelentősen tovább rontott a helyzeten, mivel az olcsó orosz kőolaj és földgáz nagyobb részéről le kellett mondani.
Európának sürgős cselekvésre van szüksége, ha nem akar lemaradni globális riválisaitól, és úgy tudja teljesíteni a klímacélokat, hogy ez előnyére, ne hátrányára váljon – írja a Draghi-jelentés, és hangsúlyozta a TBB több előadója is. Ehhez pedig alapvető eszközként szolgálnak az energiapiaci innovációk, melyek segítségével több megújuló energia termelhető, több energia tárolható és hasznosítható újra, fenntarthatóbbá válik az egyéni és a közösségi közlekedés, gazdaságosabbá az ipari termelés. A maga eszközeivel az EIT InnoEnergy és a The Business Booster is ezekhez a célokhoz akar hozzájárulni.
Címlapkép forrása: TBB
