Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Hogyan reagáljunk?
Ez az állapot leggyakrabban a 40-es, 50-es éveinkben köszönthet be, de személyenként és szakmánként változó lehet: egy sportolónál, énekesnél vagy fintech cég vezetőjénél akár már a 30-as éveikben is megjelenhet, míg egy orvos karrierje később, akár 60-70 éves korban is teljesen aktív maradhat.
Multinacionális vállalatoknál ez különösen gyakori: amikor valaki egy szűkebb területen dolgozik, a kezdeti gyors előléptetések lelassulnak, ahogy elérjük a menedzsment szinteket, és a karrierlétra egyre kevésbé kínál új lehetőségeket.
De hogyan reagáljunk erre? Milyen veszélyek leselkednek ránk és milyen lehetőségek nyílnak meg előttünk?
- Rutinból boldogság: Sokan egyszerűen elfogadják, sőt élvezik, hogy munkájukat rutinból el tudják végezni, és energiáikat máshova fordítják. Ilyenkor a munka–magánélet egyensúlya kerül előtérbe, és több idő jut a családra, hobbikra, sportolásra, vagy akár teljesen új érdeklődési kör kialakítására, a karrier építésének intenzív évei után végre több idő jut az egyéni kiteljesedésre.
- Kisebb változtatások a kereteken belül: Mások meglévő munkahelyükön keresnek kisebb, de mégis izgalmas változtatásokat: ez lehet egy külföldi kiküldetés, egy új pozíció ugyanannál a cégnél, vagy egy hasonló szerepkör egy másik vállalatnál. Bár a szakmai kihívások nem feltétlenül változnak, az új kollégák és munkakörnyezet friss energiákat hozhatnak, miközben a meglévő tapasztalatainkat is kamatoztathatjuk.
- Drasztikus személyes változások: Vannak, akik a magánéletben keresnek nagyobb változásokat – új ház, új kapcsolat vagy akár egy életstílusváltás lehet a válasz a karrier stagnálására. Ezek az átalakulások lehetőséget adnak arra, hogy új célokat találjunk a mindennapokban, és új egyensúlyt teremtsünk életünk különböző területei között.
- Karrierváltás – az igazi fordulat: Az emberek többsége legalább egyszer elgondolkodik azon, hogy teljesen új irányba induljon el. Különösen 40-50 éves korban, amikor a családi és anyagi stabilitás már biztosított, sokan keresik a mélyebb értelmet a munkában. A gyerekek felnőnek, az anyagi elvárások csökkennek, és ilyenkor sokan átgondolják, mit értek el eddig, és mit szeretnének még megvalósítani. Ez az időszak hasonlít ahhoz a pillanathoz, amikor felértünk egy hegy tetejére: visszatekintünk, látjuk, honnan jöttünk, de azt is felismerjük, hogy mennyi van még előttünk – és ez néha ijesztő lehet. Ez a felismerés gyakran az életközépi válság része, de ugyanakkor nagy lehetőségeket is tartogat. A nőknél egyes esetekben ez későbbre tolódhat, vagy akár el is maradhat, amennyiben a gyerekneveléssel otthon töltött évek miatt a karrierjük más ritmusban alakul. Számukra a munka újraindulása éppen, hogy izgalmas lehetőség, hiszen ismét a szakmai kiteljesedésre koncentrálhatnak.
Kik váltanak ilyenkor? Sokszor azok, akik szívükre hallgatva új irányokat keresnek, amikor már nem a pénz vagy a státusz a meghatározó. Egyesek teljesen új területen próbálják ki magukat: multinacionális cégnél végzett irodai munka után pék lesz, cukrászdát nyit, más éttermet alapít vagy éppen segítő szakmák felé fordul. Ez a váltás nemcsak új értelmet adhat a munkának, de abban is segíthet, hogy a következő 20-30 évben valami olyasmit csináljunk, ami valóban boldoggá tesz. Ahogy a híres ír író Clive Staples Lewis mondta:
Soha nem vagy túl öreg ahhoz, hogy új célokat tűzz ki, vagy új álmokat álmodj.
És ez nem csak az általa megalkotott Narniára igaz — a világ bármelyik szegletében új lehetőségek várnak, ha merünk álmodni és új célokat kitűzni, bármilyen korban is legyünk.
Többszörös karrier a hosszú egészségben eltöltött várható élettartam miatt: Az életközép körüli karrierváltások manapság egyre gyakoribbak, hiszen az egészségesen eltöltött évek száma is nő. Sok szakember 40-45 éves korában új irányba indul, és akár 20-30 évig is aktív maradhat. Ez a hosszabb életpálya lehetőséget ad arra, hogy egy második, vagy akár harmadik karriert is építsenek, és olyan tevékenységekre koncentráljanak, amelyek örök értéket hagynak maguk után. Erik Erikson fejlődéselméletében a generativitás szakasza itt lép működésbe: az emberek ilyenkor egyre inkább azon gondolkodnak, mit hagynak maguk után, hogyan segíthetik a helyi közösséget, vagy miként építhetnek fel egy olyan vállalkozást, amit később örökül hagyhatnak. A generativitás szakasza az életközépkor (kb. 40-65 éves kor) központi kihívása. Ebben az életszakaszban az emberek arra törekszenek, hogy értéket teremtsenek a jövő generációi számára, és fenntartható módon hozzájáruljanak a társadalomhoz, legyen szó munkáról, gyereknevelésről vagy közösségi szerepvállalásról. A generativitás kulcsfontosságú szerepet játszik az élet későbbi szakaszaiban érzett beteljesülésben.
Az önazonosság fontossága
Végső soron nincs egyetlen helyes megoldás arra, hogyan kezeljük a karrier csúcsán jelentkező stagnálást.
Legyen szó kisebb változtatásokról, drasztikus személyes döntésekről vagy teljes karrierváltásról, a legfontosabb, hogy önazonosak maradjunk. Érdemes alaposan átgondolni a lehetőségeket, akár szakember segítségével is, hogy mit is szeretnénk kezdeni az életünkkel mi az, ami valóban boldoggá tesz bennünket életünk hátralévő részében.
Ahogy Andrew Carnegie, a skót származású amerikai iparmágnás mondta:
Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki egy olyan célt, ami irányítja a gondolataidat, felszabadítja az energiádat, és reménnyel tölti meg a szívedet.
Amennyiben ez sikerül, egy tartalmas, hosszú és produktív életet élhetünk, amelyben a tapasztalatainkat és értékeinket továbbadva gazdagíthatjuk a körülöttünk élők életét is. Ez új értelmet és célt adhat az érett kor éveinek, amely túlmutat a karrier csúcsain.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
