Kezdjük a betétdíjas termékekkel. Csökkent azoknak a termékeknek a forgalma, amelyeket érint az 50 forintos költség? Főként az olcsóbb ásványvizekre gondolok, amelynek árában jelentős tétel lehet az a díj.
A fogyasztási szerkezet ettől nem változott. Bár az 50 forint összességében sok, most már naponta több mint egymillió palack visszaváltásáról beszélünk. Áruházi vagy vállalati szinten ettől a fogyasztási struktúra nem változott meg. Természetesen egyén szintjén befolyásolhatja a vásárlási szokásokat, de
igazából számszerűsíthető inflációs hatása sincs ennek az intézkedésnek.
Arról lehet hallani, hogy a kereskedelmi egységeknek sok extra terhet jelent az automaták üzemeltetése. Sokan panaszkodnak arra, hogy nagy a rendetlenség a boltokban a visszaváltási rendszer működése óta. Ugyanakkor az az állítás is elhangzik, hogy a visszaváltási kuponok extra forgalmat generálnak.
Válasszuk ketté a kérdést. A rendszer indulásakor sokszor mondtuk, hogy vannak hibák, de ezeket "gyerekbetegségnek" minősítettük. Ma már kinőttünk a gyerekkorból, de nem mondhatjuk, hogy olajozottan mennének a dolgok, például nem mehetünk el szó nélkül a még mindig fennálló logisztikai és informatikai problémák mellett. Amikor a fogyasztó az automaták mellett felhalmozott, vissza nem váltható palackokkal találkozik az legalább annyira kellemetlen az üzletnek, mint a vásárlónak.
Ami a forgalmat illeti, ettől olyan nagyon nagy forgalmi többlet vállalati szinten nem jelentkezik.
A vásárló három lehetőség közül választhat: adományként átutalhatja az 50 forintot, átutaltathatja a számlájára, vagy választhatja a vouchert.
A legfrissebb számok alapján a forgalmazott betétdíjas üvegek 75 százaléka kerül vissza ebbe a rendszerbe. Valószínűleg 90 százalék lesz a plafon, ez is a cél. Akkor sem lesz rentábilis a rendszer működtetése a boltoknak, hogyha beáll ez az arány két-három év múlva?
A cél az, hogy a körforgásos gazdaságba visszakerülő hulladék aránya elérje a 90 százalékot. A kereskedők számára a rendszer üzemeltetésének költségei nagyrészt közvetlenek, vagyis minél több palackot hoznak vissza, annál nagyobbak a kiadások. Egy részük áruházak általános belső költségei közé tartozik, de ez a kisebb hányadot teszi ki.
Térjünk át a betétdíjas üvegekről magának a kiskereskedelemnek az elemzésére. A kiskereskedelem volumene, naptárhatástól és szezonális hatásoktól megtisztítva, nagyjából a 2021-es szinten áll. A múlt héten érkezett friss adatok most éppen egy kicsit efölé lökték a forgalmat, de alapvetően ez az a szint, amit az elmúlt hónapokban nem nagyon tudott átlépni. Mi az oka annak, hogy az egyébként 2024-ben beindult reálbér-emelkedés mégsem csapódott le a boltokban?
Ahhoz, hogy megértsük az elmúlt hónapok eseményeit, érdemes visszatekinteni az elmúlt három évre. 2020 elején megjelent a Covid, amely közel két évig tartott, és alapjaiban alakította át, illetve nehéz helyzetbe hozta a kereskedelmet. 2022 elején, amikor már kilábaltunk a Covidból, újabb kihívás érkezett: az infláció. Ez nem csak Magyarországot, hanem egész Európát érintette, az árak elszálltak, a reálbérek csökkentek. 2023 különösen nehéz év volt, nemcsak a kereskedelem, hanem az egész gazdaság számára. Így jutottunk el 2024-hez, amikor már bizonyos szintű fellendülés tapasztalható.
A fogyasztás körülbelül felét a kiskereskedelem adja, vagyis amit elköltünk, annak nagy része boltokban, üzletekben, áruházakban történik. Gazdasági elemzésekben gyakran találkozunk azzal a reménnyel, hogy a fogyasztás húzza majd ki a gazdaságot a nehézségekből. Ez nem magyar sajátosság, sok ország gazdaságpolitikájában megjelenik a fogyasztás-alapú GDP-növekedés koncepciója. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a magyar társadalom „fejnehéz” szerkezetű: a jövedelmi szintek alapján a lakosság kevesebb mint 10%-a tartozik a felső osztályba, míg például Ausztriában ez az arány 25%. A középosztály nálunk gyengébb, és jelentős az alsó osztály aránya.
A többletjövedelmek nem ott csapódnak le, ahol jelentős fogyasztásnövekedés várható.
A fogyasztási szerkezet is megér egy vizsgálatot. A kiskereskedelmi forgalom mintegy 26-28%-át az élelmiszerfogyasztás adja. Van egy elmélet, miszerint minél magasabb az életszínvonal, annál kisebb az élelmiszerek aránya a kiadásokban. Nálunk ez nem így van, sőt, az elmúlt években még nőtt is ez az arány. Vegyük például Ausztriát: ott az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás másfél-kétszerese a magyarénak. A nem élelmiszer fogyasztásban még nagyobb a különbség: például a ruházati cikkek esetében a magyar évi fogyasztás 400 euró körül mozog, míg az osztrák ennek az ötszöröse.
Mennyire jelentenek konkurenciát a külföldi fizikai boltok a magyaroknak a határ közelében? Azt a KSH adataiból is tudjuk, hogy a határon túli vásárlások értéke jelentősen nőtt, de ez még mindig elenyésző a 19 ezer milliárd forintos teljes kiskereskedelmi forgalomhoz képest. Mindeközben az online vásárlásoknál valóban van egy jelentős átrendeződés.
Az online kereskedelemre korábban jellemző kétszámjegyű növekedés kezd lassulni. Például az Amazon éves bevételnövekedése a korábbi 40%-ról 20% körülire csökkent. Magyarországon az online kereskedelem részesedése mintegy 7%, ami növekszik ugyan, de elmarad például Csehországtól, ahol ez az arány 14%.
Nincs olyan magyar online szereplő, aki felveheti a versenyt a nagy regionális e-kereskedőkkel.
Ugyanakkor a magyar fogyasztók 61%-a rendszeresen vásárol külföldi webshopokból is. Hogy ennek mi az oka, ahhoz érdemes megnézni a hazai költségszerkezetet. Vegyünk egy egyszerű példát: egy 800 forintos narancslé árában csak az adótartalom kb. 240 forint, ami 30%. Ebben benne van a 27%-os áfa, a népegészségügyi termékadó, a csomagolási díj, és nagyobb üzleteknél a 4,5%-os különadó is. Ez jelentősen megdrágítja a termékeket a hazai piacon.
Magyarországon jelentősen nőtt a diszkontok piaci súlya. Ez csak magas inflációs környezetben megfigyelhető tendencia?
A diszkontok térnyerése nemzetközi trend. Magyarországon is nő a részarányuk, de nem olyan drasztikusan, mint ahogy sokan gondolják. A piacvezető ugyan egy diszkontlánc, de mellette a hiper- és szupermarketek is fejlődnek. A diszkontok sikerének kulcsa nem feltétlenül az árelőny, hanem a gyors készletforgás és a fejlett logisztika.
Van-e hely egy új diszkontláncnak a magyar piacon?
Nehéz erre válaszolni konkrét információk nélkül. A sajtóhírek szerint az új szereplő 20%-kal olcsóbb kíván lenni a versenytársaknál, de én nem látok ekkora mozgásteret az ágazati számok alapján. A magyar vásárló valóban árérzékeny, de egyre fontosabb számára a kiszolgálás színvonala is. Egy új üzlethálózat kiépítése ráadásul rendkívül költséges, több százmillió vagy akár milliárdos nagyságrendű beruházást igényel boltonként.
Milyen lehetőségek vannak a személyzet nélküli boltokban?
Ez egy érdekes technológiai fejlesztés, amit például az Amazon Fresh is alkalmaz. A Covid-járvány alatt különösen előtérbe került ez a megoldás a higiéniai szempontok miatt. Magyarországon is lehet létjogosultsága, főleg kistelepüléseken, ahol az élőmunka költsége magas. Emellett irodaházakban is elhelyezhetők ilyen boltok.
A kihívást a logisztika és a vásárláshoz szükséges technológia felhasználóbarát kialakítása jelenti.
A KSH adatai szerint folyamatosan zárnak be boltok, köztük élelmiszerboltok, ruhaboltok, kocsmák és cukrászdák is. Ez a rendszerváltás óta zajló koncentrációs folyamat eredménye, ami a Covid alatt felgyorsult. Természetes folyamatnak tekinthető ez a koncentráció, és megállhat-e egyszer?
Ma Magyarországon durván százezer bolt van, ennek egyharmada élelmiszer.
Az említett trend alapvetően a nem élelmiszerboltokat sújtotta,
a csökkenés üteme sokkal nagyobb volt a nem élelmiszer területén. Ez egyébként nemzetközi trend, mindenhol így van, a nagy kérdés az, hogy mely szegmeseket érinti. Azt látjuk, hogy a legnagyobb csökkenés a láncba nem szerveződött kisboltoknál van, tehát azoknál, akik nem tudnak élni egy beszerzési társulás által nyújtott árelőnnyel. Ennek a csökkenésnek a megállítása fontos, már csak azért is mert a kisebb boltok a kkv-szegmensbe tartoznak, amelyek sok család megélhetéséről gondoskodnak. Sajnos a Covid-járvány rávilágított arra, hogy nagyon sokszor ezek a kisboltok nem tudták felvenni a versenyt a nagyokkal.
Például tudás és pénz hiányában hátrányban voltak a gyors online értékesítési csatorna kiépítésében.
Kicsit beszéljünk szabályozási kérdéséről. Sokféleképpen szabályozza a magyar állam a kiskereskedelmet. Az egyik legismertebb formája ennek az árstop volt, illetve a kötelező akciózás. A kivezetése óta eltelt időben tudott az OKSZ mérleget vonni ezek hatásáról?
A tanulságot nem ágazati szinten voltuk le, hanem a közgazdászok tették meg helyettünk. Hogy egy olyan területen, ahol erős a verseny, ott mindenfajta közvetlen beavatkozásnak erősen kétséges a hatása. A kereskedelem azért is sajátos, mert az ellátási láncban ott van a nyersanyag termelőtől kezdve a feldolgozón, disztribútoron, kereskedőig nagyon sok szereplő.
Tehát, ha valahol beavatkozok, és a gombot elcsavarom, akkor ez az egész ellátási láncra kihat.
Érdekes gazdaságpolitikai kérdés, hogy mikor érdemes beavatkozni egy olyan területre, ahol - még egyszer mondom - viszonylag erős a verseny, és ahogy szokták mondani, megvan a fogyasztóknak a lehetősége, hogy a lábukkal szavazzanak.
Tehát, ha valahol nem stimmel és drágább, vagy olcsóbb, akkor elmegy máshova.
A klasszikus közgazdasági elmélet szerint akkor kell az államnak beavatkoznia, amikor a kereslet-kínálat valahol felborul, vagy megvan a kockázat, hogy felboruljon. Uniós szinten is vannak különböző beavatkozási lehetőségek, nem csak a kereskedelemben, hanem magában az élelmiszertermékeknek az ellátási láncában.
Jó lenne arról többet beszélni, hogy miként lehet a kereskedelem fejlesztését a GDP-növekedés szolgálatába állítani. A kereskedelemnek a GDP-hez való hozzájárulása 10-11 százalék, ami stagnál. Azt látjuk, hogy az országok többségében a kereskedelem egyre jobban tudja segíteni a gazdaságot. A GDP-nek nagyjából kétharmada a szolgáltatásból jön a fejlett országok többségében, és ezen belül a kereskedelem kiemelt szerepet játszik. A tíz százaléknak nagyjából fele nagykereskedelem és fele kiskereskedelem. Konkrét példák lehetnek ilyen hatékonyságnövelő beruházásra a mesterséges intelligencia alkalmazása a marketing területén (a nagyobb perszonalizáció érdekében), vagy az ellátási lánc korszerűsítése.
Mi a véleményük a Nébih által vezetett zsugorinflációs listáról? Hatásos-e ez az intézkedés, kevesebb-e a méretcsökkentett termék?
Határozottan csökkent ezeknek a száma. A kérdés bennem úgy merül fel, hogy az ellátási láncon belül hol van a helye az ilyen fajta szabályozásnak. Például fontosnak tartom, hogy a méretinformáció hangsúlyosan jelenjen meg a csomagoláson. Nem feltétlenül a pulton kell elhelyezni ezeket a figyelemfelhívó szövegeket, mert ez néha már ízléstelen.
Ha megszűnne a plázastop, annak lenne keresletnövelő hatása vagy csak egyszerűen jobban fragmentálná a piacot?
Közvetlen hatása a beruházások növekedése lenne, amely jelenleg nemzetgazdasági érdek is.
Szerintem ideje lenne érdemben és őszintén a plázastop indokoltságát akár egy szakmai kerekasztal beszélgetésen elemezni és kibontani, hogy a törvény hatályon kívül helyezése mit jelentene, kinek jelent kockázatot és milyen lehetőséget teremt makrogazdasági szinten.
Mert az, hogy nemcsak az építés, hanem most már az átalakítás és a napi működéshez kapcsolódó rekonstrukció is korlátozott, az nem szolgálja a vásárlók érdekét. Ami nagyon sokszor elhangzik kritikaként a plázastop törvénnyel kapcsolatban, az a transzparencia hiánya, amely pedig azzal jár, hogy nehéz tervezni. Tehát nagyon sok áruház kidolgozza a fejlesztési tervét, de bizonytalan, hogy egyáltalán lesz-e ebből valami, vagy ha nem lesz, akkor miért nem lesz, tehát nincs benne a tanulási folyamat sem ebben a rendszerben. Én azt gondolom, hogy ideje lenne a plázastop törvénynek a szakmai újratárgyalása vagy egyeztetése.
A végére hagytam a legforróbb témát: egyetérthetünk abban, hogy a magyar kiskereskedelem nem a legbarátságosabb környezetben működik ,és itt most nem a vásárlókra, hanem a szabályozókra gondolok. Mennyire kell komolyan venni azokat a célokat, amelyek a kiskereskedelem magyar tulajdonának növelését célozzák?
Mi mindent komolyan veszünk,
különösen azokat a célokat, amelyek befolyásolhatják egy vállalat közép- és hosszú távú sikerét Magyarországon. Fontos megérteni, hogy sokszor a gazdaságpolitikai megközelítést politikai-gazdaságtani kategóriákra kell lefordítani. Minden kormánynak lehetnek hosszú távú céljai, a kérdés az, hogy ezek a célok mennyire illeszkednek a jelenlegi gazdasági játékszabályokhoz. A vállalatoknak érteniük kell a makrogazdasági helyzetet, és lehetőség szerint együtt kell működniük ezekkel a célokkal, amennyiben nem sértik a saját érdekeiket. Amikor azonban a szabályozási környezet kiszámíthatatlan, az elbizonytalanítja a vállalatokat.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
