Az írás apropója, hogy idén szeptemberben az MNB aranytartaléka 94,5 tonnáról 110 tonnára emelkedett. Ezzel folytatódott a jegybanki aranyfelhalmozás, ami még 2018-ban kezdődött azzal, hogy az MNB több mint tízszeresére, 31,5 tonnára növelte az aranytartalékot, majd ezt követően 2021-ben megháromszorozta és 94,5 tonnára emelte az aranykészlet állományát.
Az MNB az írásában jelzi, hogy a világ jegybankjai aranyfelhalmozási módban vannak, 2021 óta a World Gold Council összesítése szerint a jegybankok világszerte összesen csaknem bruttó 3000 tonna aranyat vásároltak. A régióbanLengyelország több mint 160 tonnával növelte aranykészleteit.
A jegybanki írás leszögezni, hogy az arany nem „kakukktojás” a tartalékkezelésben, hanem - kiemelten épp a néhol kétségbe vont magasfokú likviditása miatt - a nemzetközi tartalékok egyenrangú része, azaz egy teljesen elfogadott és hagyományos tartaléktartási eszköz. Ehhez adódott hozzá az utóbbi időszakot jellemző bizonytalan geopolitikai, gazdasági, pénzügyi és nemzetközi piaci környezet, amiben felerősödtek az aranytartalék jelentőségét felértékelő tendenciák. Az adósságok példátlan emelkedése az eszközosztályok tartós átstruktúrálódása felé mutat. Mivel az arany nem egy államra vagy vállalatra szóló követelés, így esetében a jegybank nem szembesül hitelkockázattal, hazai tárolás esetén pedig partnerkockázattal sem.
Válsághelyzetben az arany potenciális menedékeszközként viselkedhet, amiből adódóan mélyebb geopolitikai válságok esetén jellemzően felértékelődik –, tehát egyfajta menedék eszközként is funkcionál - érvel Kolozsi, aki szerint az arany árának volatilitása sem jelent problémát. Erre úgy is tekinthetünk, mint a menedékeszköz funkcióhoz kapcsolódó „biztosítás” díjára, hiszen piaci sokkhelyzet idején, válságban az arany értéke várhatóan nő, ami ellensúlyozza az árvolatilitás kockázatát – ez pedig a portfoliókezelés tekintetében fontos szempont lehet.
Címlapkép forrása: MNB
