A francia kormány a jövő évi költségvetés tervezetében mintegy 60 milliárd euró értékű kiadáscsökkentést, valamint a vállalatok és a gazdagok adóemelését javasolta, miközben a növekvő hiányt igyekszik csökkenteni. Michel Barnier miniszterelnök Franciaország „kolosszális” államadósságának kezelését tekintette a legfontosabb prioritásnak, annak ellenére, hogy az ilyen intézkedések politikai kockázatot jelentenek abban az országban, ahol a legkisebb reformok után is heves tüntetések és sztrájkok kezdődnek, nemhogy akkor, amikor érdemi megszorításokra van szükség, mert az Európai Bizottság javaslatára a Tanács túlzottdeficit-eljárást indított Franciaország ellen.
A 60 milliárd eurós kiadáscsökkentési és adóemelési csomag a kormány tervei szerint kétharmad részben a kiadások csökkentésére összpontosít. A javaslat többek között rendkívüli adót vetne ki a nagyvállalatokra, különleges osztalékot szedne az EDF állami áramszolgáltatótól, és új adót vetne ki a leggazdagabb háztartásokra. Emellett késleltetné a termelési adók csökkentését, új adókat vezetne be a légitársaságokra és a konténerszállító cégekre, valamint csökkentené az egészségügyi visszatérítéseket.
Ezek az intézkedések éles ellentétben állnak Emmanuel Macron volt elnök gazdaságpolitikájával, amely az adócsökkentésre és a munkavédelem visszaszorítására összpontosított.
Az ország adóssága azonban várhatóan 2025-re eléri a GDP közel 115%-át, miközben a költségvetési hiány 2024 végére meghaladhatja a 6%-ot. Az Európai Unió már túlköltekezési eljárás alá vonta Franciaországot a sorozatos költségvetési hiányok miatt.
Barnier költségvetési javaslata azt a célt szolgálja, hogy megállítsa a közkiadások gyors növekedését, amit a közalkalmazottak számának csökkentésével, a munkanélküli ellátások visszafogásával és az állami nyugdíjak inflációhoz igazított emelésének elhalasztásával próbál elérni.
A Brüsszelben dolgozó francia diplomaták viszont azt mondták, valójában a legfontosabb üzenete Európa felé szól:
Ha Németország és a fukar államok az elmúlt években hajlandók voltak belemenni a közös hitelfelvételbe, a költségvetési szabályok lazításába, akkor Franciaországnak meg kell mutatnia, hogy képes a költségvetési konszolidációra.
Politikai akadályok: széttagolt parlament, gyengülő Macron
Barnier költségvetési javaslatának elfogadása nem lesz egyszerű, mivel a francia parlament három közel azonos súlyú politikai blokkra oszlik: a baloldali Új Népfront koalícióra, a jobbközép pártokra és a szélsőjobboldalra. Minden csoportnak el kell döntenie, hogy támogatja-e Barnier tervét, vagy tovább mélyíti a politikai patthelyzetet.
- A baloldali ellenzék: Olivier Faure vezette Új Népfront koalíció részben támogatja a Macron-korszak adócsökkentéseinek visszafordítását, de összességében továbbra is élesen kritizálja Barnier javaslatait. A baloldal azt is állítja, hogy az új kormány illegitim, mivel ők nyerték meg a legutóbbi választásokat, és nekik kellett volna lehetőséget adni a kormányalakításra.
- A keményvonalas jobboldal dilemmája: Marine Le Pen Nemzeti Összefogás pártja a mérleg nyelve lehet Barnier költségvetésének támogatásában. Noha Le Pen nyitva hagyta a lehetőséget, hogy támogassa a költségvetést, pártja nagyon óvatosan viszonyul ehhez, hogy ne tűnjön a kormány támogatójának, és ne veszítse el szavazóbázisát, főként a belengetett megszorítások miatt.
- Centrista és konzervatív szövetségesek: Barnier saját konzervatív pártja, a Les Républicains, valamint Macron elnök centrista koalíciója szintén kritikusak. A centristák például aggódnak a leggazdagabbakat célzó adóemelések miatt, attól tartva, hogy ezek visszafoghatják a növekedést és ronthatják a versenyképességet.
A Portfolio-nak nyilatkozó francia diplomaták azonban úgy értékelték a helyzetet, hogy valójában mindegyik politikai érdekelt abban, hogy Barnier verje át a megszorításokat, a döntés pedig ráégjen.
Minden párt tudja, hogy egyedül hatalomra kerülve ugyanígy megszorításokat kell végrehajtania. A lényeg most az, hogy vigyék el helyettük a balhét
– mondta egyikük. Szerinte ezt igazolja, hogy az október 8-i bizalmatlansági indítványt is túlélte a francia elnök több mögé átszavazó baloldali, és tőle elforduló radikális jobboldali választóval.
A nép és a befektetők bizalma egyszerre szükséges
Franciaország gazdasági megítélése egyre megosztóbb kérdés a befektetők körében. Az ország hitelfelvételi költségei jelentősen meghaladják Németországét és Spanyolországét, és a francia-német kötvényhozamok közötti különbség is gyorsan nőtt az elmúlt hónapokban. A hitelminősítő intézetek Franciaország adósságbesorolását is vizsgálják, és ha a költségvetés nem sikerül stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, akkor további leminősítések várhatók.
Barnier célja, hogy 2025 végére a költségvetési hiányt a GDP 5%-ára, 2029-re pedig 3%-ára csökkentse, de ehhez tartós politikai akarat és kedvező gazdasági környezet kell.
Más piaci szereplők viszont azzal érvelnek Franciaország mellett, hogy szemben Németországgal, a francia GDP növekedni tud, messze felülmúlva a piaci várakozásokat. 2023-ban például a még a második negyedév után várt 0,6 helyett 1,1 százalékos lett a tényleges növekedés a nyári felülvizsgálat után. Az idei első negyedévben 0,2, a másodikban 0,1 százalékos volt a növekedés.
A Banque France pedig idénre úgy adott júniusi jelentésében 0,8 százalékos egész éves növekedési előrejelzést, hogy a harmadik negyedévre stagnálást várt, miközben a piac már 0,2 százalékos növekedésben bízik – részben a nyári párizsi olimpia miatt.
A nyugdíjreform és társasági adó lehet a legtoxikusabb
A költségvetés legvitatottabb része az állami nyugdíjak inflációhoz igazított emelésének késleltetése. Ez az intézkedés 3,6 milliárd eurós megtakarítást eredményezhetne, de számos párt, köztük a szélsőjobboldal is ellene van.
Egy másik kritikus pont a nagyvállalatokra kivetett rendkívüli adó, amely a 440 milliárd eurós bevétellel rendelkező cégeket célozza meg, és 12 milliárd eurót generálna.
Ez a lépés szembefordulást jelent Macron vállalkozásbarát politikájától, és sok centrista törvényhozó bírálatát váltotta ki. De igazán hevesen senki sem állt ki azzal, hogy „teljesen elfogadhatatlannak” tartja.
Barnier költségvetési előterjesztésének elfogadása csak az első lépés egy hosszú úton. Franciaország gazdasági kilátásai továbbra is bizonytalanok, különösen a párizsi olimpiai játékok jelentette fellendülés után sokak által prognosztizált gazdasági lassulás miatt. A költségvetés körüli politikai manőverek további instabilitást hozhatnak, és ha Macron centristái úgy döntenek, hogy elfordulnak Barnier-től, az súlyos következményekkel járhat, kormányozhatatlanná téve Franciaországot.
Volt olyan uniós diplomata, aki úgy értékelte, hogy ahogy tavaly, úgy idén is Macron erősödne meg átmenetileg a helyzet miatt, mert elnöki rendelettel tolhatná át a jövő évi büdzsét, megúszva a parlamenti harcokat. Többen viszont úgy látták, hogy a De Gaulle-i félautoriter kormányzást már nem fogadnák el a franciák, a piaci megítéléseket pedig jelentősen rontaná, ha egy újabb sárgamellényes mozgalom bénítaná meg az országot tüntetésekkel és sztrájkokkal.
Vezetés és politikai akarat kell
A költségvetési vita nemcsak Barnier vezetői képességeit, hanem a francia politikai rendszert is próbára teszi. A baloldalnak, a szélsőjobboldalnak és a centristáknak is mérlegelniük kell politikai érdekeiket és az ország stabilitása közötti egyensúlyt. Mivel Franciaország költségvetési hitelessége és gazdasági jövője forog kockán, a következő hetek döntései hosszú távon meghatározzák az ország jövőjét.
Ráadásul Európában nagyon fontos lesz, hogy Franciaország megőrizze a jelenlegi pozícióját az uniós döntéshozatalban: Németország politikai és gazdasági válsága után a francia diplomácia letarolta Brüsszelt, olyan intézkedéseket vertek át, amelyek korábban elbuktak volna Berlinen. Ilyen a Kínára kivetett kereskedelmi vámok témája, amely Macron négy évvel ezelőtti „Made in Europe” címszavú protekcionista haditervének központi eleme volt.
Ráadásul a párizsi kormány úgy ért el kompromisszumot a stabilitási és növekedési paktum reformjánál a németeknél, hogy Olaf Scholz kancellár stábja is lenyelte, hogy a védelmi és zöldkiadások levonhatók lesznek a hiánytervekben a deficit számokból. Emellé jön, hogy a korábban az EU-s fukarországok (Hollandia, Dánia, Ausztria és Svédország) nemhogy ne fúrja meg, hanem támogatja is az Európai Unió legnagyobb pénzügyi tervét
a tőkepiaci unió 2015 óta folyamatosan parkoltatott, de az uniós gazdaságba három év alatt akár 1300 milliárd eurónyi privát forrást pumpáló tervét.
Csakhogy – amint azt több francia diplomata is értékelte a Portfolio-nak – két szereplő is nagyon megerősödött Brüsszelben: maga az Európai Bizottság, amelyiknél a második elnöki ciklusát kezdő Ursula von der Leyen kőkeményen bedarálta ellenfeleit, és magához vette a kezdeményezést a reformterveknél. A magyar elnökség programbemutatóján pedig világossá tette, nem fog kesztyűs kézzel bánni a renitens tagállamokkal sem.
Másrészt Lengyelország és balti szövetségesei Donald Tusk miniszterelnök vezetésével intenzív lobbizásba kezdtek, több száz fővel növelik brüsszeli diplomáciai jelenlétüket.
Ebben a helyzetben pedig a francia kormány belpolitikai problémái azzal járhatnak, hogy az új lengyelek vezette tengely és von der Leyen szövetsége határozhatja meg az EU irányvonalát, amiből kimaradhatnak a mindig az EU döntéshozatali motorjának számító franciák – értékelték nekünk szakértők, akik szerint a franko-germán-tandem jelentette kihívást Párizs is látja, éppen ezért már most elkezdték a kapcsolatok elmélyítését Donald Tuskkal, amit segíthet az is, hogy Michel Barnier is az Európai Néppárthoz tartozik, akárcsak lengyel kollégája.
Címlapkép: Michel Barnier francia miniszterelnök a kormánya ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról szóló vita közben a franciaországi Párizsban, a nemzetgyűlésben 2024. október 8-án. A fotó forrása: Telmo Pinto/NurPhoto via Getty Images
