Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Sok hasonlóság és még több különbség jellemzi a térség országait. Mind a hasonlóságok, mind a különbségek számos érvet szolgáltatnak a magyar üzleti élet szereplői és az őket támogató gazdasági kormányzat számára, hogy még több erőfeszítést tegyen a térségbe irányuló áru- és tőkeexport fokozására.
A hasonlóságokkal kezdve: relatíve fejletlen gazdaságokról van szó. A hat ország összesített GDP-je csak háromnegyedét teszi ki Magyarország GDP-jének, miközben kétszer annyi lakosuk van, mint hazánknak. Az átlagos GDP/fő mutató vásárlóerő-paritáson számolva is csak egyharmada a legfejlettebb uniós tagállamokénak, és mintegy fele a dél-európai, illetve a közép-európai tagállamok szintjének. [Lásd az alábbi ábrán] Márpedig akár egy majdani tényleges uniós tagságnak köszönhetően, akár már csak az odavezető út hasznos lépései miatt, de előbb-utóbb egyértelműen számíthatunk felzárkózásra.
Ma a térség országai sok mindenre hajlandók, hogy tőkét vonzzanak be. A munkahelyteremtés általános cél, mivel a munkanélküliség 10-15%-os, a fiatalok körében 20% körüli szinteken jár, az elvándorlás pedig a népesség 10-20%-ától fosztotta meg az elmúlt években ezeket az országokat, általában a visszaköltözési szándék jelei nélkül.
Nem csoda, hogy mindenhol alacsonyak a társasági adókulcsok (9-15%), és ezekből is könnyű jelentős kedvezményeket kapni. Kivételekkel ugyan, de alacsonynak mondhatók a bér- és járulékterhek, és mindenképpen nagyon alacsonyak a bruttó bérek: az 500-1000 euró sávban szóródnak Albánia és Koszovó alacsony értékeitől Szerbia és Montenegró relatíve magas havi bruttó átlagbéreiig, miközben Magyarországon 1500 euró feletti értékeket mutat a statisztika.
Külön érdekesség, hogy általános visszajelzés szerint a munkavállalók maguk is örülnek a külföldi munkaadók megjelenésének: sokszor jóval emberségesebb, kiszámíthatóbb, kiegyensúlyozottabb viszonyok fogadják őket ezekben az állásokban, mint a helyi munkaadóknál.
Mindamellett mi, magyarok, jó helyzetben vagyunk számos más külföldi befektetőhöz képest. Egyrészt, Londonból, Párizsból vagy Frankfurtból alig észrevehető méretűek ezek a gazdaságok, míg nekünk Budapestről szabad szemmel is jól láthatóak. Másrészt kulturálisan is közelebb vagyunk nyugat-balkáni szomszédainkhoz: jobban értjük a történelmi hátteret, a sokszor személyes viszonyokon alapuló egyezségeket, és egy üzleti ebéden kevésbé ijedünk meg a koccintástól. Ezt ők is értékelik: ebben a régióban Magyarországról érkezni komoly presztízst jelent, de semmiképp sem idegenséget.
Mindeközben nem kell hatalmas erőforrásokat mozgósítani, még hazai mértékkel mérve sem. Jó példa az, ahogy Szerbia egyik legnagyobb külkereskedelmi partnerévé váltunk. Hosszú évek óta érmes helyezést érünk el az ország importjában, így pl. 2022-ben 3,5 milliárd euró értékű szállításaink a második helyet biztosították Magyarországnak. Mindez hazánk adott évi exportjából csak 3%-ot tett ki, vagyis viszonylag kis erőfeszítéssel fontos szereplők lehetünk ezeken a piacokon.
A befektetések terén talán még könnyebb hasonló sikereket elérni, hiszen a régiót óvatosan kezelik a nagy nemzetközi pénzügyi központok. Összesen mintegy 80-90 milliárd euró értékű FDI, azaz működőtőke-befektetés érkezett eddig a hat országba, annak is mintegy a fele Szerbiába. (Összevetésképpen: az ötmillió lakosú Szlovákia egymagában kb. 60 milliárd eurónál tart.) Több kiemelkedő magyar cég jelen van már egyes nyugat-balkáni piacokon, mint az OTP, a 4iG vagy az UBM, de nyilvánvalóan nagy még a mozgástér.
Ezen a ponton érdemes rátérni a különbségekre. Röviden az a javaslatom, hogy nézzünk messzebbre is, mint Szerbia! A térség legnagyobb országa persze komoly súllyal bír a térség gazdaságán belül. Éppen relatív fejlettsége és a mérete miatt könnyebben megtalálják nemzetközi versenytársaink is. Ugyan a vajdasági magyarok természetes és kivételes hidat biztosítanak nekünk ebbe az országba, de ne feledkezzünk meg a kicsit távolabbi lehetőségekről sem.
Ahogy például a béreknél már említettük, ha igazán előnyös bérszintet keresünk, érdemes eljutni Észak-Macedóniáig, vagy egészen Albániáig, ahol még a szerb szintnél is húsz, illetve negyven százalékkal alacsonyabbak a bérek. Mindkét ország nagy erővel törekszik az EU-ba, és tárt karokkal várja az uniós befektetőket, így a magyarokat is. A macedónok befektetés-ösztönző ügynökség hét iparágat, az albánoké öt célterületet jelöl meg prioritásként, de természetesen a gyakorlatban számos más tevékenységi kör is kaphat kedvezményeket, ha jól választunk helyi partnert. Mindeközben Szkopjéba bő hét óra alatt le tudunk menni autópályán, míg Tiranába összesen másfél óra a repülőút.
Egyedi megközelítést igényelnek a további kisebb nyugat-balkáni országok is. Míg Koszovót a vitatott státusza és a Szerbiával fennálló feszültségek valóban óvatosan kezelendő piaccá teszik, a gyakorlatban egy albániai befektetés sokszor szolgálhat hídfőállásul ebben az irányban is. Aki ugyanis a két és fél milliós albániai piacon megveti a lábát, az a másfél millió koszovói albán lakos és a félmilliósra becsült macedóniai albán kisebbség felé is tovább tud lépni.
Montenegró szintén sajátos helyzetben van, hiszen mindössze hatszázezer lakosával és mintegy 20%-ban a turizmustól függő gazdaságával jelentéktelennek is tűnhetne. A valóságban azonban ez a kis állam a térség leggazdagabbja, ami a GDP/fő mutatót illeti, és az FDI/GDP arányban is vezeti a rangsort. Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy a közismert és szembetűnő tengerparti lehetőségeken túl mit kínál még ez a piac.
Végül, de nem utolsósorban Bosznia-Hercegovina is figyelemre méltó célország. Sajátosan bonyolult politikai rendszere nem könnyíti meg a külföldi befektetők dolgát, de aki rászánja a fáradságot, az a térség második legnagyobb GDP-jével rendelkező, három és fél milliós országában találhatja magát. Az egyik államalkotó entitás, a szerbek által vezetett Republika Srpska pedig önmagában is vonzó és a magyar érdeklődőket szívesen fogadó célpiac.
A fenti, futó áttekintés csak felvillantani tudja a Nyugat-Balkán üzleti lehetőségeit. Keveset szóltam az olyan kétségtelen problémákról, mint a szürkegazdaság jelentősége, a nehézkes bürokrácia vagy a politikai kockázatok. A térségről nemrég megjelent könyvemben a pozitív és a negatív oldalról is részletesen írok. A könyv összeállítása során meggyőződtem róla, hogy – a már elért eredményeken túl is, a már jobban megismert piacoknál távolabb is – kiemelkedő lehetőségek várnak a térségben a magyar vállalatokra. Irány a Nyugat-Balkán!
A szerző pénzügyi szakember, a Mathias Corvinus Collegium oktatója. 2024. szeptemberben jelent meg új könyve, „A Nyugat-Balkán gazdasága a 21. században”.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
